Szentpéteri József (ötvösművész)

Szentpétery/Szentpéteri József (Rimaszombat, 1781. április 12. – Pest, 1862. június 12.) magyar ötvösmester.

Szentpéteri József
Született	1781. április 12. Rimaszombat
Elhunyt	1862. június 13. (81 évesen) Pest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	ötvösművész ezüstműves
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentpéteri József témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

1794-ben Szathmáry Király Pál festőművésznél, 1796-tól Vásárhelyi István kassai ötvösnél, 1805-től Bécsben tanult. Párizsba ment, de a napóleoni háborúk miatt Triesztben maradt. 1808-ban ismét Bécsben dolgozott; Johann Nepomuk Wirth (1753–1810) udvari ötvösnél. Ebben az időben a fiatal aranyműves már sok pénzt keresett, így elkészítette saját aranyműves szerszámait. 1809-ben a pesti ötvöscéhbe kérte felvételét, melynek 1810-ben lett tagja. 1811-ben bemutatott műve ma a szilvásváradi református egyház úrvacsorapohara. 1812–1818 között Losoncon élt; anyagi gondokkal küszködve. 1818-ban visszatért Pestre.

Munkássága

Tehetsége azonban ennél többre, sokalakos művészdomborművek készítésére ösztönözte. Chari les Le Brun Nagy Sándor-sorozata alapján először az Átkelés a Granicus folyón című réz domborműve készült el (1830; az MNM-ben). A sorozat második réz domborművén, Az arbelai ütközeten közel hét éven át dolgozott. Harmadik nagy lemezét, a Porus király fogságbaesését (1850) ezüstből készítette. Ezután még három réz domborművet alkotott, a Vitam et sanguinem-et, Budavár 1686. évi visszafoglalását (1853) és a Kálvária című (1855) kompozíciókat. Alkotásaiból több került a budapesti és vidéki közgyűjteményekbe, több alkótását főleg református templomok őrzik. Munkásságát 1964-ben az Iparművészeti Múzeum gyűjteményes kiállításon mutatta be. A besztercebányai és bécsi ötvöscéh tiszteletbeli tagjává választotta, tagja volt a párizsi művészegyletnek is. Írásaiban a céhek eltörlését követelte, és a munkásnevelés művészi színvonalának emeléséért szállt síkra.

Családja

A szülei nemesek voltak. Édesapja, Szentpétery Sámuel híres fegyvermester, édesanyja, Huszth Elisa volt. Három testvére volt: Sámuel (1774), Mária (1777) és Péter (1779). A család rossz pénzügyi helyzete arra kényszerítette a szülőket, hogy kézművesek legyenek.

Művei

• a szilvásváradi református egyház úrvacsorapohara (1811)
• Szathmáry-Király család ezüst kávéskészlete (1823)
• Átkelés a Granicus folyón (1830)
• Ghyczy Kálmán tintatartója (1845)
• Az arbelai ütközet
• Porus király fogságbaesését (1850)
• Vitam et sanguinem (1852)
• Budavár 1686. évi visszafoglalása (1853)
• Kálvária (1855)

Források

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Múlt-kor.hu
• Hírösnaptár.hu
• Artportal.hu

További információk

• Mihalik Sándor: Szentpéteri József ötvösmester élete, önéletírása, művei (Budapest, 1954)
• Héjjné Détári Angéla: Az ezüst XIX. sz.-i nagy mestere, Sz. J. (Művészet, 1965. 8. sz.)
• Horváth H.: Szentpéteri József pesti ötvösmester művészete (Budapest, 1937)
• Somogyi Á.: Régi pesti ötvösművészet (Budapest, 1970)
• P. Brestyánszky Ilona: A pest-budai ötvösség (Budapest, 1977)
• Nyitray L.: Szentpéteri József életútja (Herman Ottó Múzeum Közleményei, 1984)
• Péterné Fehér Mária-Szabó Tamás-Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, Kecskeméti Lapok Kft.-Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1992. (Kecskeméti Füzetek 4.)
• Magyar művészeti kislexikon. Főszerkesztő: Körber Ágnes. Budapest, Enciklopédia Kiadó, 2002.
• Művészeti lexikon. Felelős szerkesztő: Lajta Edit. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
• Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. ISBN 963-9257-15-X  
• Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8