Szerelmem, Hirosima

1959-es francia–japán játékfilm, rendezte Alain Resnais

A Szerelmem, Hirosima (eredeti cím: Hiroshima mon amour) Alain Resnais első játékfilmje, melyet 1959-ben mutattak be.

Szerelmem, Hirosima
(Hiroshima mon amour)
1959-es francia–japán film

Emmanuelle Riva 1962-ben
Emmanuelle Riva 1962-ben
RendezőAlain Resnais
ProducerAnatole Dauma
Samy Halfon
Műfaj
ForgatókönyvíróMarguerite Duras
FőszerepbenEmmanuelle Riva
Eiji Okada
ZeneGeorges Delerue
Giovanni Fusco
OperatőrMichio Takahashi
Sacha Vierny
VágóJasmine Chasney
Henri Colpi
Anne Sarraute
JelmeztervezőGerard Collery
GyártásvezetőKamenka Sacsa
Sirakava Takeo
Gyártás
GyártóArgos Films
OrszágFranciaország
Japán
Nyelvfrancia
Játékidő91 perc
Képarány1,37:1
Forgalmazás
ForgalmazóPathé films
Bemutató1959. június 10.
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Szerelmem, Hirosima témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Cselekmény szerkesztés

Egy francia filmszínésznő egy háborúellenes dokumentumfilm forgatásán vesz részt Hirosimában. A forgatás vége felé megismerkedik egy japán építésszel. Szerelmük amilyen tiszta, annyira reménytelen. A színésznőben az együttlét alatt felidéződik első szerelme, egy német katonafiú, akivel szülővárosában, a megszállt Nevers-ben szerették egymást. A németet a felszabadulás napján a szeme láttára végezték ki. Őt magát pedig a szégyenletesnek kikiáltott kapcsolat miatt a saját szülei alázták meg.

Szereplők szerkesztés

Szerep Színész[1] Magyar hangja
(1. szinkron)[2]
A nő Emmanuelle Riva Kútvölgyi Erzsébet
A férfi Eiji Okada Timár Béla
Anya Stella Dassas n. a.
Apa Pierre Barbaud n. a.
Német katona (szerető) Bernard Fresson n. a.

A film jelentősége az egyetemes filmművészetben szerkesztés

1960 táján éppolyan felszabadító, felfedező hatást tett rám – és egész generációnkra – mint a Négyszáz csapás vagy a Kifulladásig. Míg az előzők a kamera, a színészek, a történet szabad kezelésével, a felelőtlen játékossággal ejtettek lázba bennünket, a Hirosima a szerkesztés szigorúságával, a dokumentumok és az irodalmiasság addig összeegyeztethetetlen szélsőségeinek összepárosításával, a többféle idősík természetes összejátszásával, a zenei szerkesztésmód következetességével ragadott meg. Azok a gyors, váratlan vágások a múltba és vissza, Fusco fúvós kamarazenéjének fenyegető és nosztalgikus, feszített akkordjai jó néhány filmben köszöntek vissza a világ minden táján.
Kézdi-Kovács ZsoltFilmvilág[3]

A filmet nemcsak a létrejötte idején bonyolultnak ható, elmélyült emberi, erkölcsi és politikai tartalma, hanem gyökeresen újszerű eszközei, stiláris, filmnyelvi eredetisége is minden idők egyik kiemelkedő filmjévé teszi. Resnais a maga idejében nehezen befogadható formai vívmányait ma már a középszerű televíziós sorozatok is gyakran alkalmazzák.

Díjak, jelölések szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Szereposztás az IMDb.com szerint
  2. Szerelmem, Hirosima (Hiroshima mon amour, 1959) 1. szinkron. Magyar Televízió az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  3. Kézdi-Kovács Zsolt (1985. 11). „Szerelmünk volt Hirosima – Adalék a szinkron-vitához”. Filmvilág XXVIII (11), 47–48. o.  
  4. A beválogatás ellenére Alain Resnais alkotását – az amerikai küldöttség tiltakozása miatt – kivették a versenyprogramból, helyette egy Cannes-ba meg sem érkezett szovjet filmet jelöltek. A filmet a város egyik mozijában vetítették le, sikerrel. Lásd: Loredana Latil: Les années 60 : le Festival et son Marché du film (angol és francia nyelven). Cannes et le Festival. Site officiel de la ville de Cannes. [2011. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 9.)

További információk szerkesztés