Szerkesztő:Bexsch/próbalap

Oidipusz (opera) szerkesztés

Az Oidipusz (Œdipe ) egy négyfelvonásos opera, amit George Enescu, román zeneszerző komponált, Edmond Fleg, francia librettója alapján. Az opera egy mitológiai történetet mesél el, az Oidipusz életét, amit Szophoklész is megírt az Oidipusz király című drámájában (ennek folytatásai: Oidipusz Kolónoszban és az Antigoné).

Enescu már azelőtt is meg akart komponálni egy Oidipusz történet által inspirált operát, mielőtt tudomást szerzett volna a librettóról és 1910-ben elkezdett zenét írni hozzá. Fleg liberettója 1913-ban készült el, Enesco kiegészítette a zenét 1922-ben és elkészítette a hangszerelést 1931-ben. Az opera világpremierjére Párizsban került sor, 1936. március 13-án. Az első romániai produkciót Constantin Silvestri vezényelte. A bemutató 1958. szeptember 22-én volt, Bukarestben. A librettónak egy román nyelvű fordítását használták, amit Emanoil Ciomac készített. Németországban először Berlinben mutatták be, 1996-ban, ezt a produkciót később a Bécsi Állami Operaházban (Staatsoper) is előadták. Az Egyesült Államokban a premier 2005-ben volt, az Illinois Egyetemen (University of Illinois at Urbana-Champaign). 2019-ben a Salzburgi Ünnepi Játékok (Slazburg Festival) adott helyett az előadásnak, amelyben Christopher Maltman játszotta a címszerepet, John Tomlinson játszotta a Teiresziaszt és Anaïk Morel Iokasztét. Közreműködött a Bécsi Filharmonikusok (Vienna Philharmonic Orchestra), Ingo Metzmacher vezénylésével.

Ez a drámai zenés feldolgozása az Oidipusz legendának azért különleges, mert egybe foglalja az egész Oidipusz történetet, a születéstől a halálig. A harmadik felvonás tartalmazza a Szophoklész Oidipusz királyát. A negyedik felvonásban átfedések vannak az Oidipusz Kolónoszban cselekményével, de Oidipusz utolsó napjainak lélektani értelmezése eltér az eredetitől. Ez az opera Enescu mesterműveként van nyilvántartva.

Szereplők szerkesztés

Szerep Hangfaj Bemutató szereposztása,

1936. március 10.

Karmester: Philippe Gaubert

Antigoné szoprán Jacqueline Courtin
Kreón bariton Pierre Froumenty
Iokaszté mezzoszoprán Marisa Ferrer
A Szfinx mezzosszoprán Jeanne Montfort
Láiosz tenor Edmond Chastenet
Pásztor tenor José De Trevi
Főpap basszus Armand Narçon
Öregember basszus
Meropé kontraalt Marie-Antoinette Almona
Oidipusz bariton André Pernet
Thézeusz bariton Charles Cambon
Phorbasz basszus Jean Claverie
Teiresziasz basszus Henri Etcheverry [fr]
Őr Medus

Az opera cselekménye szerkesztés

Első felvonás

Théba királyi palotájában Láiosz király és Iokaszté királyné fiának születését ünneplik. A főpap megkéri Láioszt és Iokasztét, hogy nevezzék el a gyermeket, de egy öreg, vak jós, Teiresziasz megszakítja a szertartást. Felrója Láiosznak, hogy nem engedelmeskedett Apolló parancsának, miszerint nem nemzhet utódokat, és elmondja, hogy mi az istenek büntetése a kihágásért: egy nap, ez a gyermek meg fogja ölni az apját és feleségül veszi az anyját. A megdöbbent Láiosz magához rendel egy pásztort és megparancsolja neki, hogy hagyja magára a csecsemőt a hegyekben, hogy meghaljon.


Második felvonás

Első jelenet: 20 évvel később: A gyermek túlélte. Oidipusz néven él Korinthoszban, Polybusz király és Meropé királyné gyermekeként. Oidipuszt sötét látomások gyötrik és nem hajlandó résztvenni a városi játékokon és mulatságokon. Meglátogatja Delphoiban az Orákulumot, aki elmondja a sorsát: hogy meg fogja ölni az apját és felesőgül veszi az anyját. Azt hiszi, hogy Polybusz és Meropé a biológiai szülei, ezért el akar menekülni a palotából, hogy elkerülje a sorsát. Meropé elküldi tanácsadóját, Phorbaszt Oidipuszhoz, de ő nem akarja felfedni aggodalmának okát. Azt mondja, egyszer "találtnak" nevezték. Méginkább megerősödik a szándéka, hogy elhagyja Korinthoszt, feltárja a delphoi jóslatot Meropénak, aki teljesen ledöbben. Oidipusz elhagyja Korinthoszt, teljesen egyedül.

Második jelenet: Egy útkereszteződésnél, a pásztor, aki annak idején megmentette Oidipuszt a haláltól, éppen fedezékbe tereli a csorádját, mert jön a vihar. Megjelenik Oidipusz és nem tudja eldönteni, melyik irányba menjen. Még az is eszébe jut, hogy visszamegy Korinthoszba, mert három napja már nem györtik a sötét látomásai. Hirtelen egy villám csap be mellé, és átkozni kezdi az isteneket, mert azt hiszi, csapdát állítottak neki. Megjelenik Láiosz szekéren, két útitársával együtt és követelni kezdik Oidipusztól, hogy engedje őket tovább menni. Oidipusz megésrtődik és nem akarja elengedni őket, így összecsapnak. Oidipusz önvédelemből megöli Láioszt és két társát. Amikor kitör a vihar, Oidipusz elmenekül. A pásztor tanúja volt a történteknek.

Harmadik jelenet: Théba környékén a Szfinx, egy szárnyas oroszlán női fejjel, rettegésben tartja Théba népét és megöl mindenkit, aki nem tudja megfejteni a rejtvényét. Oidipusz felajánlja, hogy megpróbálja megvédeni a várost. Egy őr azt mondja neki, hogy aki legyőzi a Szfinxet, Théba királyává válik és feleségül veheti a nemrég özvegyen maradt Iokasztét. Oidipusz felébreszti a Szfinxet és helyesen megválaszolja a rejtvényt, amitől a Szfinx elpusztul, de mielőtt meghal, azt mondja: A jövő meg fogja mondani, hogy a haldokló Szfinx sír a vereségén, vagy nevet a győzelmén. A thébaiak felszabadítójukként és új királyukként ünneplik Oidipuszt és felajánlják, hogy vegye feleségül Iokasztét.


Harmadik felvonás

Húsz év telik el, Thébában békesség és jólét van Oidipusz uralkodása alatt, azonban beköszönt a pestis. Kreón, Iokaszté bátyja elmegy Delphoiba, az jóshoz. Azzal a jóslattal tér vissza, hogy csak akkor fog megszűnni a pestis, ha Láiosz király gyilkosa elnyeri méltó büntetését. A gyilkos a városban él és ha feladja magát, akkor csak száműzik, de ha nem, az istenek haragjára bízzák. Kreón elhívja a városba a pásztort és Teiresziaszt. Teiresziasz egy darabig nem mond semmit, de amikor Oidipusz vádaskodni kezd, akkor rámutat a királyra, hogy ő a gyilkos. Oidipusz gyanút fog, hogy Kreón el akarja bitorolni a trónt, ezért elkergeti Teiresziaszt és Kreónt a szeme elől. Iokaszté vígasztalni próbálja Oidipuszt és elmondja, hogyan ölték meg Láioszt. Oidipusz összezavarodik, ráadásul a pásztor alátámasztja Iokaszté történetét. Eközben megérkezik Phorbasz, hogy Oidipuszt felkérje Polybusz utódjának a trónra, majd kiderül, hogy Polybusz és Meropé csak örökbe fogadták Oidipuszt és nem ők a biológiai szülei. Kiderül, hogy Meropé saját gyermeke meghalt a születésekor és Phorbasz kicserélte a meghalt gyermeket Oidipuszra, akit a pásztornak nem volt szíve otthagyni a sziklákon. Oidipusz megérti a teljes igazságot és a palotába menekül. Realizálja, hogy az istenek büntetése és jóslata végül is valóra vált. Iokaszté teljesen kikészül és öngyilkos lesz. Egyszercsak megjelenik Oidipusz, kezei véresek, mert kiszúrta a saját szemeit szégyenében. Kreón száműzetésre ítéli, és Oidipusz elfogadja a büntetést, mert ez az egyetlen út, hogy megmentsék a vársot. Antigoné, Oidipusz legkedvesebb lánya, önszántából elmegy az apjával, hogy vigyázzon rá.


Negyedik felvonás

Évekig tartó vándorlás után Oidipusz és Antigoné megérkeznek egy ligetbe, nem messze Athéntól, Kolónosz városába, ahol Thézeusz uralkodik, az Eumeniszek védelmével. Antigoné leírja a ligetet Oidipusznak, akik előre látja, hogy ott fog békésen meghalni. Hirtelen megérkezik Kreón és elmondja, hogy Théba megint veszélyben van és felajánlja Oidipusznak a trónt. Oidipusz elutasítja, ezért Kreón foglyul ejti Antigonét. Thézeusz és az athéniak megérkeznek és kiszabadítják Antigonét. Az athéniak elűzik Kreónt és üdvözlik Oidipuszt a városukban. Oidipusz elbúcsúzik mindenkitől, Antigonétól is, és letelepszik arra a helyre, ahol meg fog halni.

Felvételek szerkesztés

Segítség a szerepekhez: (‡): Antigoné/Iokaszté/Szfinx/Kreón/Oidipusz/Teiresziasz

  • INA (Institut national de l'audiovisuel) archívum (élőben, Párizsban, 1955): Szereplők: Monmart/Moizan/Gorr/Lovano/Depraz/Vessières(‡); Karmester: Charles Bruck
  • Electrecord EDC 269/270/271 (Románia, Bukarest Studio, felvétel 1964): Szereplők: Sindrilaru/Cernei/Pally/Iordăchescu/Ohanesian/Hvorov(‡); Karmester: Brediceanu
  • EMI Classics 7 54011-2 (felvétel 1989, Monte Carlo's Salle Garni studio): Szereplők: José van Dam, Gabriel Bacquier, Marjana Lipovšek, Brigitte Fassbaender, John Aler, Nicolai Gedda, Marcel Vanaud, Barbara Hendricks, Gino Quilico, Jocelyne Taillon, Cornelius Hauptmann, Laurence Albert, Jean-Philippe Courtis, Isabelle Vernet; Orfeon Donostiarra; Monte Carlo Philharmonic Orchestra; Karmester: Lawrence Foster
  • Naxos 8.660163-64 (hiányos verzió felvétel, kiadás: Bécs, 1997): Szereplők: Monte Pedersen, Marjana Lipovšek, Egil Siliņš, Yu Chen, Davide Damiani, Ruxandra Donose, Walter Fink, Josef Hopferwieser, Peter Koves, Michael Roider, Goran Simic, Mihaela Ungureanu; Vienna Boys Choir (bécsi fiú kórus); A bécsi Állami Operaház (Vienna State Opera) zenekara és kórusa; Karmester: Michael Gielen
  • Albany Records TROY861-62 (élő felvétel, Urbana, Egyesült Államok, bemutató, 2005 ): Szereplők: Stefan Ignat, Ricardo Herrera, Bradley Robinson, Harold Gray Meers, Michael York, Ben Jones, Darren T. Anderson, Ashmani Jha, Stephanie Chigas, Jan Patrice Helms, Jennifer Proulx; University of Illinois Chamber Singers; Sinfonia da Camera; Karmester: Ian Hobson.
  • Interneten streamelt video ( La Monnaie/De Munt in Brussels, 2011): Szereplők: Eerens/Petrinsky/Lemieux/Bork/Henschel/Rootering(‡); Karmester: Leo Hussain;

Források szerkesztés

  1. ^ Bruce Burroughs, "Oedipe. Georges Enesco". The Opera Quarterly, 9, 188–190 (1993). (subscription required)
  2. ^ Noel Malcolm, George Enescu: His Life and Music, preface by Sir Yehudi Menuhin (Toccata Press, 1990): 145, 159.
  3. ^ James Helme Sutcliffe, "Multicultural 'Oedipe' in Berlin". International Herald Tribune, 21 February 1996.
  4. ^Mitchell, Melissa (28 September 2005). "American premiere of Enescu opera to take place at Illinois". University of Illinois News bureau. Retrieved 14 August 2016.
  5. ^ John Allison. Report from Salzburg. Opera, November 2019, Vol.70 No.11, p1403.
  6. ^ John C. G. Waterhouse, Review of George Enescu: His Life and Music by Noel Malcolm. Music & Letters, 74(1), (p. 118-120) (1993).
  7. ^ Encyclopédie de l'art lyrique français, entry for Œdipe. Accessed 20 April 2017.
  8. ^ Calum MacDonald, Review of George Enescu: His Life and Music by Noel Malcolm and of EMI Classics CD release 7 54011-2. Tempo (New Ser.), 178, pp. 42-43.
  9. ^ Andrew Clements, "Enescu: Oedipe, Pederson/ Silins/ Damiani/ Lipovsek/ Vienna State Opera/ Gielen". The Guardian, 3 February 2006.

Kapcsolódó Linkek szerkesztés