Szerkesztő:Daniel G. Smith/piszkozat
A percheron egy erős, robusztus munkaló fajta, ami az észak-franciaországi Perche tartományból ered.
Története szerkesztés
Mint minden ősi lófajta, a percheron elődei is az Észak-Európában őshonos erdei vadló és a mór közvetítéssel betelepített arab ló keresztezéséből származik. A percheronok valószínűleg annak köszönhetik méretüket és súlyukat, hogy őseiket harci hátaslóként használták a középkorban. Észak-Amerikában Florida és Louisiana állam spanyol és francia gyarmatain a percheronokat gyakran használták vontatásra és szállításra. A puskapor feltalálása után már nem volt szükség a nehéz harcilovakra, így a percheron lovakat a nehéz francia hintókocsik húzására fogták be. A vasúthálózat elterjedésével a lovaskocsik használata visszaszorult, így a percheronokat a farm körüli nehéz fizikai munka elvégzésére kezdték el használni.
Valószínűleg ennek a fejlődésnek köszönhetik a percheron lovak a sokoldalúságukat és az alkalmazkodó-képességüket. Ma a percheronok elsősorban a fakitermelésben szolgálnak, de kocsihúzó és ügető lóként is értékesek, csak úgy mint versenylovakként a különböző lovas showműsorokban.
Jellemzők szerkesztés
A percheron lovak felismerhetők erős izomzatukról, jó zavartűrő képességükről és erejükről. Egy másik jellemező tulajdonsága a tiszta mozgás valamint a paták és lábak minőségi felépítése. A percheron zömök testalkatú állat, a szügye széles és bemélyedő, a bordái erősek. A vontató lovaknál különösen fontos az erős mellső, hátsó lábak és a far izomzata, továbbá a ló járásának egyensúlya és könnyedsége.
A percheronok nyaka és feje pontosan megfelel a vontató lovak elvárásainak. A jó percheronaknak nagy, teljesen kidomborodó szeme, széles homloka és sima arca van. A percheronok arab származására utaló jel, hogy széles állkapcsuk és kifinomult fülük van amit látványosan és élénken mozgatnak. A csődörök jellemzően higgadtak, a kancák pedig nőies kinézetűek. A nyak szépen ívelt és erős. A kanca általában vaskos, és a farkukat sokszor rövidre vágják. A percheronoknak jól látható válluk, rövid hátuk, mély törzsük, hosszú faruk, formás csípőjük és izmos combuk van.
A percheron átlagos marmagassága 150-190 cm között van és akár 1200 kg súlyt is el tudják érni (általában 860 kg). Az egyik rekord magasságú ló egy Dr Le Gear nevű percheron volt. Az 1902-ben ellett ló marmagassága 214 cm volt és majdnem 1370 kg-ot nyomott. A percheronok hosszú életű lovak, akár 25 évig is elélnek.
Az utóbbi években a percheronokat lovasbemutatókra is tenyésztik hosszabb és vékonyabb nyakkal, hosszabb háttal és kifinomultabb kinézetű izmokkal. Ezek az új fajta percheronokat kifejezetten a versenyeken és fellépéseken használják.
A percheronok általában feketék vagy szürkék. Néhány nyilvántartó hivatal csak ezt a két színt fogadja el, bár Amerikában a gesztenyabarna és vérderes színek is elfogadottak előzetes DNS vizsgálattal. Néhány percheronnak fehér folt van a fején vagy a patáján, de a túl sok fehér nem kívánatos.
A percheronok nyugodt vérmérsékletűek, és szerényebb körülmények között is jól megélnek. Ez a lófaj híres arról, hogy büszke, éber és intelligens. A percheronok udvarias lovak, megfelelőek lovaskocsi vontatásra, erős és állhatatos állat. A percheronok készségesen alkalmazkodnak a különböző időjárási és egyéb viszonyokhoz. Erejük és kecsességük alkalmassá teszi őket nehéz rakomány és előkelő fogashintó vontatására egyaránt. A percheronokat meg lehet lovagolni, sőt, némelyikük még ugratni is képes.