A gombacsoport közös alaki jegyeik alapján összetartozó gombák egysége. A gombacsoportok megállapításának célja a gombák meghatározásának megkönnyítése és csak gyakorlati célokat szolgál, a tudományos rendszerezéssel nem egyezik.

Galócák szerkesztés

A csoporthoz az Amanita nemzetség tartozik. A fiatal gombákat teljes burok zárja körül, amely a tönk alján bocskor formájában vagy a kalapon fehér darabkákként megmarad. A csoportra jellemző a gallér. A lemezek fehérek (egy fajcsoport esetében sárgák), sűrűn állók, nem lefutók. A tönk általában fehér, karcsú és alul megvastagodott.

File:Lamelle fitte.svg File:Ring and volva stipe icon.png

 

Gyilkos galóca (Amanita phalloides)
erősen mérgező

 

Fehér galóca (Amanita verna)
erősen mérgező

 

Párducgalóca (Amanita pantherina)
mérgező

 

Piruló galóca (Amanita rubescens)
ehető

 

Légyölő galóca
(Amanita muscaria)
mérgező

 

Császárgomba
(Amanita caesarea)
ehető

 

Szürke selyemgomba
(Amanita vaginata)
nyersen mérgező

Bocskoros gombák szerkesztés

A Volvopluteus[1] nemzetségbe tartozó gombák. A fitala gombát teljes burok zárja körbe, ami jól fejlett bocskor formájában megmarad. Gellérjuk nincs, a lemezek sűrűn állók, nem lefutók, fehér, később rózsaszín.

 

Ragadós bocskorosgomba
(Volvopluteus gloiocephalus[2])
ehető

Csengettyűgombák szerkesztés

A Pluteus nemzetség gombái.Sem bocskoruk, sem gallérjuk nincs. Lemezük sűrűnálló, nem lefutó, felkanyarodó. Kezdetben fehérek, később rózsaszínek. A kalap barna, harang alakú.

 

Barna csengettyűgomba
(Pluteus cervinus)
ehető

Szögletes spórás gombák szerkesztés

Az Entoloma[3] nemzetséghez tartozó gombák. Kalapjuk vékony, többnyire kúpos. A lemezek sűrűnállók, lefutók, fehér, sárgás vagy szürke színűek.

 

Nagy döggomba
(Entoloma sinuatum[4])
mérgező

 

Zöldesszürke döggomba
(Entoloma rhodopolium[5])
mérgező

 

Tövisaljagomba
(Entoloma clypeatum[6])
ehető

Őzlábgombák szerkesztés

A korábbi Lepiota nemzetségbe tartozó gombákat ma már a Lepiota , Macrolepiota, Chlorophyllum és Leucoagaricus nemzetségekbe sorolták át. A kalap kúp alakú, középen csúcsos, pikkelyes. A lemezek sűrűnállók, nem lefutók. A tönk karcsú, belül üreges, rajta gellér van, amely csak a nagyobb fajokon jól látható.

 

Nagy őzlábgomba
(Macrolepiota procera[7])
ehető

 

Piruló őzlábgomba
(Chlorophyllum rhacodes[8])
ehető

 

Húsbarnás őzlábgomba
(Lepiota brunneoincarnata)
nagyon mérgező

 

Fehér tarlógomba
(Leucoagaricus leucothites)
ehető

Jegyzetek szerkesztés

  1. Korábban: Volvariella.
  2. Korábban: Volvariella speciosa vagy Volvaria speciosa.
  3. Korábban: Rhodophyllus
  4. Korábban: Rhodophyllus lividus.
  5. Korábban: Rhodophyllus rhodopolium.
  6. Korábban: Rhodophyllus clypeatum.
  7. Szinonima: Lepiota procera.
  8. Szinonima: Macrolepiota rachodes.

Forrás szerkesztés

  • Kalmár Zoltán–Makara György 1978. Ehető ​és mérges gombák. Natura. Budapest. ISBN 963-233-037-4.