Szerkesztő:Miklós Nándor/próbalap

Hikman Béla (műlakatos, díszműkovács) szerkesztés

Hikman Béla (Szabás, 1887. március 24. – Marcali, 1958. május 29.) szerkesztés

Hikman Béla a Somogy megyei Szabáson született Hikman Károly (1832-1891) és Farkas Katalin (1853-1944) gyermekeként.[1] Szülei és nagyszülei közül is hárman Marcaliból származnak[2], ott is éltek, de apai nagyapjának, id. Hikman Károlynak (1799-1833) a születési helye ismeretlen.

Apja, Hikman Károly 1849-ban – 17 évesen – nemzetőrnek állt[3], majd a családi szájhagyomány szerint éveken át Angliában tengerész volt[4] talán éppen azért, mert a szabadságharc leverése után emigrálni kényszerült. Hazatérése után, özvegyként másodszor nősülve, 1878-ban Nagyatádon Farkas Katalint (1853-1944) vette feleségül[5]. Ezt követően gyermekei születésekor Hikman Károly kocsmabérlő volt több Nagyatád-környéki községben, utoljára az akkoriban közismert Kóczi-csárdában, ahol 1891-ben rablógyilkosság áldozata lett[6]. Öt gyermeke maradt árván. Az özvegyet rokonok segítették a gyermekek felnevelésében, sikerrel.

Bélát 12 éves korában lakatos tanoncnak adták Marcaliba. Négy év múlva felszabadult. Ezután mint segéd, maga kereste a kenyerét. Az ország több városában dolgozott, míg 1903-ban Budapestre került, ahol 18 évig dolgozott. Ez idő alatt tovább képezte magát esti tanfolyamokon, a felső ipariskolában elvégezte az összes szakmába vágó tanfolyamot (gép- és szakrajz, műlakatos, fegyverműves, hegesztő stb.). „Ezen idő alatt szakmai tudásom annyira el lett ismerve, hogy három ízben aranyéremmel tüntettek ki” – írja önéletrajzában. Az első világháború alatt besorozták, de katonai szolgálatot nem teljesített, mert a fegyvergyárba vezényelték szakmunkára. Közben megnősült, de hamarosan el is vált. A proletárdiktatúra alatt Budapest IX. kerületi munkástanácsának volt a tagja[7], ami miatt később rendőrségi vizsgálat indult ellene. Mivel a szocialista ideológiából hamar kiábrándult, szabotálta a rá bízott egyházellenes feladatát. Ezt a vizsgálat során keletkezett tanúvallomások bizonyították, így az eljárást végül 1920 tavaszán megszüntették[8].

1921-ben Marcaliban feleségül vette[9] az özvegy Simon Annát, 1922-ben oda is költözött, és attól kezdve önálló lakatos mesterként[10] dolgozott egészen 1949 végéig. A Marcali járási ipartestületnek 12 évig volt az elnöke[11].

1927. aug. 9-én örökbe fogadta Simon Anna lányát, aki ettől kezdve a Hikman Ilona nevet viselte[12].

1925-ben megválasztották a Marcali Járási Ipartestület elnökének, amely tisztséget 1940-ig viselte. Ugyanebben az évben a község villanyhálózatának létesítésére megalakult a Marcali Villamossági Rt., aminek igazgatósági tagja lett[13]. 1928-ban a Somogy-megyei Iparkamara tagjává választották[14]. 1929-től a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara Iparos Osztályának a beltagja volt[15]. 1931-től 1935-ig Marcali község bírója volt[16].

 
Hikman Béla sárkányos cégére
 
Hikman Béla: Kovácsolt vas kapu

A család Erzsébet (ma: Petőfi) utcai lakóháza 1932-ben nyerte el végleges formáját. Lakóházának kovácsoltvas kapuját, sárkányos cégérét saját tervei alapján készítette el. Rajtuk kívül számos dísztárgy tanúsítja, hogy a mesterségét magas fokon művelte. Két alkalommal részt vett országos kiállításon (Székesfehérvár 1927[17], Kaposvár 1929). Mindkét alkalommal aranyéremmel tüntették ki.

1935-ben két iparostársát kommunistasággal vádolták meg. Mint községi bíró, a csendőrség letartóztatásából kimentette őket, és felelősséget vállalt értük. Ezen cselekedetéért tisztségéből felfüggesztették és fegyelmit indítottak ellene. Mint ipartestületi vezető, a tanoncképzésben is jelentős szerepet vállalat. Számos tanítványa lett a mű- és géplakatos szakma elismert, sikeres művelője, nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is.

A háború utáni szocialista korszak a tehetséges, törekvő és tekintélyes mester szép-ívű pályáját derékba törte: kuláknak nyilvánították, házát és nyaralóját államosították, iparengedélyét bevonták, tevékenységét nem folytathatta tovább. A kitelepítéstől csak az mentette meg, hogy együtt lakott tanító vejével a háromgenerációs családban. 1956-ban súlyosan megbetegedett, s nem is gyógyult fel. 1958. május 29-én halt meg Marcaliban.[18]

Hikman Béla példamutató munkája és az alkotó művészetek iránti szeretete unokáira is hatott: legidősebbjük, Szabó Béla festőművész lett. Alkotásaikból a Marcali Múzeum a 2010-es években több helyszínen rendezett sikeres közös kiállítást.

2021. október 1-jén Hikman Béláról nevezték el a Marcali szakképző iskoláját[19].

Jegyzetek szerkesztés

  1. Keresztlevél, Kutasi plébánia 1887/24. szám
  2. A marcali római katolikus plébánia anyakönyvi bejegyzései szerint
  3. Marcali története (kiadta a Marcali Önkormányzat 1991.) c. könyvben Andrássy Antal tanulmánya említi 
  4. „Nagyatád c. havilap Elődeink c. cikksorozatának ifjabb Hikman Károlyról szóló cikkében”.  
  5. A nagyatádi római katolikus plébánia anyakönyvi bejegyzése 1878. 19. sz.
  6. „Budapesti Hírlap 1891.03.18-i 76. szám, 7. old.” 
  7. Hikman Béla önéletrajza 1952
  8. Elektronikus Levéltári Portál. (Hozzáférés: 2022. március 17.)
  9. Marczali Anyakönyvi Kerület tanúsítványa 1921.09.17.
  10. „Magyar Kereskedők Lapja 1923. aug. 18. 9. old.” 
  11. Hikman Béla önéletrajza 1952.
  12. Marczali Anyakönyvi Kerület születési anyakönyvi kivonata (1927.08.09., 1927. I. 1008 szám)
  13. Magyar Pénzügyi Compass 1927-29, 346. old.
  14. „Uj Somogy 1928.01.19., 1. old.”.  
  15. „Magyar Pénzügyi Compass 1929-1930 01-02 263. old.”.  
  16. Hikman Béla önéletrajza 1952
  17. „Magyar Hírlap 1927.08.18. 10. old., tudósítás a kiállításról”.  
  18. Történeti Muzeológiai Szemle (A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve) 13. 193-203. old..A marcali Hikman-Szabó család öröksége 
  19. Siófoki SzC Hikman Béla Szakképző Iskola. (Hozzáférés: 2022. március 17.)