Szerkesztő:Milei.vencel/E. O.

Egervári Oszkár
Született	1928
Elhunyt	2012
Sablon • Wikidata • Segítség

Egervári Oszkár (1928–2012) adventista lelkész, egyházterületi vezető, a Hetednapi Adventista Egyházból kiszakadó ún. Egervári-mozgalom, később az államilag elismert Keresztény Advent Közösség vezetője.

Élete

1928-ban született Budapesten egy hívő adventista családban, hat fiú közül a negyedikként. 16 évesen, 1944-ben keresztelkedett, majd a háború után a lelkészképzőbe jelentkezett. Az akkori lelkészhiány miatt egy év tanulmány után szolgálatba is kellett állnia.

1949 nyarán került az egyház dunántúli területének alkalmazásába. Kezdetben Székesfehérvár körzetében lelkészkedett, majd a Rákosi-korszakban Nagykanizsán, majd később Pécsett. Lelkésszé 1955-ben szentelték fel.

Közben az egyházakra a kommunista állam felől erős nyomás nehezedett. Egy 1962-es állambiztonsági jelentés írta róla: A baptistákkal összedolgozva nagy szervezkedésbe kezdett, ahogy ő mondja, eddig is lehetett volna teljes erővel dolgozni, csak az adventista vezetők a saját érdekükben leállították a munkát. Az egyházban fokozatosan kialakuló progresszív irányzattal szemben a TV-használatát is ellenezte.

1964-ben két hónapot töltött Nyugat-Németországban.

Időközben beválasztották a magyar adventista egyháztanácsba és 1967-ben kerületvezetővé választották. 1968-ban egyházterületi titkár lett. Ekkor Pécsről Budapestre, a fő gyülekezetbe helyezték lelkésznek.

1969-ben Szakács Józsefet a Dunamelléki Egyházterület elnökévé, őt pedig a titkárává választották. 1971-ben Szakácsot az adventista egyház unióelnökévé választották, Egervári pedig a Dunamelléki Egyházterület vezetője lett.

Az 1970-es évek elején két irányzat jött létre az egyházon belül: az adventista unióelnök és SZET-alelnök Szakács "egyházpolitikai" és Egervári egyházterületi elnök "lelki" irányzata.

---

A két tábor közötti feszültséget növelte az is, hogy Szakács az egyházat a MEÖT (Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa) tagsága felé orientálta. A hívők közül sokakat zavart az ökumenikus rendezvényeken való részvétel.

Egervárit támogatta Vankó Zsuzsa teológiai tanár is. Az ő ismertségüket növelte az az 1975-ben elindult tanfolyam, amelyben oktatóként vettek részt. Az ökumenikus problémáról tájékoztatták a SZET lelkészképzőjének adventista diákjait is. Nemsokára Egervári László lelkész, Sonnleitner Károly, továbbá Stuber György és Mayor Zoltán segédlelkészek is mögéjük álltak be.

Az ellentétek 1975. tavaszán, Szakács József beszéde után élesedtek. Az év nyarán Egervári levelet írt az Euro-afrikai Divízió titkárának, azzal vádolva Szakácsot, hogy Palotay Sándorral együtt el akarja szakítani a magyar uniót (egyházat) a divíziótól, és a céljuk az, hogy az unió a MEÖT-höz csatlakozzon.

1990 júniusában a törvényesen működő egyházak nyilvántartásába vették a budapesti székhelyű Keresztény Advent Közösséget az ő vezetésével.

---

Az Egervári és Vankó vezette tiltakozók fő pontjai a következő voltak:

• Az ökumenikus probléma és az egyház SZET-tagsága
• Az Egyháztanács hatalomgyakorlási módszere és keresztényietlen viselkedése

HN. adv. tört.

A két tábor összetűzése miatt számos gyülekezetben botrányos jelenetekre került sor.

Az Egyháztanács diktatórikus fellépése azonban hozzájárult a protestálók számának gyarapodásához.

A divízió próbálta nyugalomra inteni a feleket. 1976 tavaszán megtörtént a budapesti fő („A”) gyülekezet felosztása. Az egyházkerület a „legproblematikusabb személyeket” a gyülekezet látogatásától is eltiltotta. A kizárt tagok rákényszerültek a gyülekezeten kívüli élet megszervezésére.

A vezetőség több helyen, így pl. Pécsett az imaházak bezárásával fenyegetőzött és a „rendzavarókat” a gyülekezet elhagyására szólította fel. A tavasz folyamán újabb gyülekezetek tiltakoztak az Egyháztanács tevékenysége ellen.

1976 nyarán, Szakács és Palotay svájci látogatásán sikerült elérniük, hogy a divízió vezetői is földalatti szervezetnek minősítsék a mozgalmat. Az adventista divízió azt adta fel, amibe az ország politikai helyzete miatt egyébként sem lett volna beleszólása.

Palotay Sándor a Békehírnökben közölt cikksorozatában intézett támadást a mozgalom ellen.

1976 nyarán az Egerváriékat támogatók nagy része még az Egyháztanács irányította gyülekezetekbe járt és a velük teljesen szimpatizáló gyülekezetek is hivatalosan még az unióhoz tartoztak.

Élete végén

Élete utolsó éveit súlyos betegen élte a közösség eleki szeretetotthonában.

---

1976 májusában Egervári Oszkár és Vankó Zsuzsa volt adventista lelkészek „szakadár” tevékenységét veszi célba „Szaniszló Pál” titkos munkatárs. „… ahol járnak, mindenütt sorozatosan teszik tönkre azt a 10 éves jó szolgálatot, amit eddig az egyházvezetés felépített.”- foglalja össze vizsgálódását. A két lelkész március 20-án Miklós Imre államtitkárhoz küldött beadványát megtévesztőnek nevezi, amelyet azzal a céllal írtak, hogy „alattomos munkájuk” leplezve maradjon. „Szaniszló” úgy vélte: „… jól látható, hogy egy Nyugatról hosszabb ideje irányított akcióról van szó”.

Bere József r. őrnagy úgy értékeli a történteket, hogy a szakadárok földalatti egyházként akarnak működni, illegális körülmények között, s ehhez titkosan a svájci divízió is hozzájárul, még anyagiakkal is. A csehszlovák adventista vezetők beavatkozása azt mutatja, hogy a szakadárokat támogatják az egyháztanáccsal szemben, már csak azért is, mert attól tartanak: őket is egy SZET-hez hasonló szervezetbe akarják tömöríteni. 1976. október 28-án – amikor Miklós Imre államtitkár éppen Svájcban tárgyalt az adventista központban – Telkibányán előre megtervezett módon több mint 15 szakadár csoportból jelentek meg szélsőségesen gondolkodó hívők a budapesti Kovács Pál vezetésével, - jelentette „Szaniszló” a BM III/III-1-a alosztálynak.

„Író Rudolf ausztráliai lelkész már egy hónapja Magyarországon tartózkodik, látogatja, bujtogatja a szektás érzelmű tagokat, s így egészen vad helyzet alakult ki”, - írja a titkos munkatárs, majd így folytatja: „Ifj. Kastyó Béla telkibányai és Márton Sándor besztercei fiatalok felálltak nyíltan ilyen kijelentéseket tettek: „Nem vagyunk hajlandók senkinek sem engedelmeskedni. Dániel próféta államellenes volt, így ha hűségesek akarunk lenni a mi hitünkhöz, nekünk is azzá kell válnunk. Az egyházvezetésnek azért nem engedelmeskedünk, mert ők meghajoltak az állam előtt.”

„Szaniszló” szerint a telkibányaiak teljesen Molnár Gyula volt horthysta katonatiszt befolyása alatt állnak, aki Egervárival és Vankóval rendszeresen jár le erősíteni a szélsőségeseket, a csoport megnyilatkozásai egyre inkább társadalomra veszélyesek. Így az egyházban lehetetlenné válik a törvényes keretek közötti működés, a józanabb egyháztagok elbizonytalanodnak, a hivatalos vezetés semmilyen jogvédelmet nem kap.

Szaniszló 1980:

A Nyugat egyre több olyan találkozást szervez, amelyre kis létszámban is készek fogadni a reakciós személyeket és őket tovább képezni. Mindent megtesznek azért, hogy a hazai reakciós egyházi vonalakat elvileg és anyagilag segítsék. Példaként lehetne itt felhozni számos olyan személyt, aki az átlagosnál jóval magasabb életszínvonallal dicsekedhet, viszont senki sem ellenőrzi a bevételi forrásokat.

Bere alezredes megjegyzi:

„Sajnálatos, hogy még a SZET alelnökei: Hecker, Laczkovszki és Zarka is emlegeti a SZET-ből való kilépést Iványi Tibor legális működése miatt. Egervári Oszkár volt adventista szakadár lelkész és társai a különböző érdemi tárgyalások ellenére sem állnak le, további ingatlanokat vásárolnak, amelyeket gyülekezeti termekké alakítanak át.”

A kapcsolattartó Bere alezredes értékeléséből:

„Az a körülmény, hogy az ÁEH nem adott Németh Sándor és Egervári Oszkár működési kérelmére választ, komoly feszültséget okoz a legális egyházak vezetésében és a Szabadegyházak Tanácsában is. A szakadárok és szélsőséges csoportok tevékenységét a válaszadás hiánya bátorítja, mely különösen az ifjúság körében okoz komoly károkat. Érettségi előtt álló fiatalok abbahagyják tanulmányaikat, kilépnek munkahelyeikről, elhagyják szüleiket, stb. a „Szentlélek Keresztség” érdekében. Társadalmunk egyházpolitikájának lejáratására törekednek mind a hazai, mind a külföldi fórumokon.

Budapest, 1979. január 30:

Január 24-én a Wiener Walzer nemzetközi gyorsvonaton kilépésre jelentkezett férjével együtt Polaneczky Dezsőné miskolci nyugdíjas. A vámvizsgálat során kézitáskájának bélésében bevarrva megtaláltak 76 lap írógéppel írt, az adventista egyház működésére vonatkozó anyagot. Polaneczkyné elmondta, hogy a jelzett anyagot Egervári Oszkár budapesti lakostól kapta és Svájcban élő fiának, Polaneczky Károly Dezsőnek akarta kijuttatni. A vámszervek kiviteli engedély hiányában az iratokat lefoglalták. Az elkobzott anyagok a Magyarországon illegálisan működő Adventista Szakadár Ellenzéki Csoportra vonatkoznak, Polaneczkyné ennek a csoportnak a tagja. Svájcban élő fia disszidens, a Reménység Hangja Adventista Rádió magyar szekciójának munkatársa. - BM. III/II-9 Osztály

Budapest, 1980. január 10.

Az Adventista Egyház Budapest, Nagy Ignác utcai „B” gyülekezete két részre szakadt. Az egyik csoport kinyilvánította, hogy meggyőződését nem terjeszti környezetében. A gyülekezet másik részének tagjai Egervári Oszkár prédikátor vezetésével reakciós szellemben hirdeti az adventista tanokat, jobboldali politikai tanokat vallanak. Részt vesznek a Svájcból illegálisan behozott vallási tárgyú irodalom terjesztésében is. - BM. III. Főcsoportfőnökség Operatív Koordináló, Ellenőrző és Titkársági Osztály

A H.N. Adventista Egyházon belül Egervári Oszkár és Vankó Zsuzsanna vezetésével országos méretű szakadás következett be. A megye területén Abasáron, Nagyúton és Egerben találhatók szakadár csoportok. Vezetőik és tagjaik támadják a hivatalos egyházi személyeket, közülük egyesekről lejáratásukra alkalmas híreket terjesztenek. Rajtuk keresztül a társadalmi rendszert is bírálják. Fölvették a kapcsolatot a nyugati egyházi központokkal, egyesek részéről megfigyelhetők voltak a szakadás elmélyítésére irányuló törekvések. Magánházaknál jönnek össze, külön lelkészképzőt, a fiatalok részére továbbképző központot alakítottak ki Budapesten, melyet Abasárról két fő végzett el.

A hozzájuk tartozó gyülekezeteket a hivatalos egyházvezetés ellen hangolják, arra törekszenek, hogy a kialakult pozícióikat megtartsák, megakadályozzák az anyaegyházba való visszatérést, s új egyházként ismerjék el őket. Az állami szervekkel folytatott tárgyalásaik eddig nem hoztak eredményt. Tevékenységük akadályozása, tagjaik befolyásolása eredményeként elsősorban Abasár községben tapasztalható, hogy egyes, a szakadárokhoz tartozó személyek visszakérték magukat az anyaegyházba.

Egyik águk az úgynevezett Őrálló Adventisták, akik Fedémesen találhatók meg, létszámuk kb. 25 fő. Ők a jehovistákhoz hasonlóan nem vállalják a katonai szolgálat semmilyen formáját sem.

Források

• ↑ Egervári O.: „Pályám emlékezete”: Beszélgetés Egervári Oszkárral: „Pályám emlékezete”
• ↑ Vankó Zsuzsa: Egy „hivatásos prédikátor”, Egervári Oszkár emlékére
• ↑ Ilkei Csaba: Kisegyházak, szekták, vallási közösségek és az állami, állambiztonsági szervek a jelentések tükrében