Szerkesztő:Moonwalkr/próbalap
51 Pegasi b
Az 51 Pegasi b (csillagászati rövidítéssel: 51 Peg b) az elsőként felfedezett olyan Naprendszeren kívüli bolygó, amely egy a Naphoz hasonló fősorozati csillag, az 51 Pegasi körül kering. Az exobolygó ismert még a HD 217014b kódon, valamint a nem hivatalos Bellerophon néven is. Csillaga 50 fényévnyi távolságra található Napunktól a Pegasus csillagképben.
A bolygót 1995. október 12-én fedezte fel a Michael Mayor - Didier Queloz csillagász páros, a radiális sebesség módszer segítségével. Felfedezése óta több más bolygótípust is sikerült azonosítani, a Bellerophon azóta egy bolygóosztály, az ún. „forró jupiterek” prototípusa lett.
Felfedezése szerkesztés
Az exobolygót két svájci csillagász fedzete fel az Observatoire de Haute-Provence csillagvizsgáló ELODIE spektrográfjával, a radiális sebességmérés módszerét alkalmazva. Michel Mayor és Didier Queloz 1995. október 6-án jelentette be a felfedezést a Nature magazin hasábjain. A bejelentés követően egy héten belül, 1995. október 12.-én egy másik csillagász páros – Geoffrey Marcy és Paul Butler a san jose-i Lick Observatory Hamilton spektrográfjával – igazolta a felfedezést.
Technikáját illetően az áttörést a radiális sebességmérés hozta meg. Ennek keretében a bolygó mozgását mérik a doppler-hatás segítségével, a spektrális vonalak eltolódásának kimutatásával (a csillag körül keringő bolygó is hat keringése során a csillagra, mivel az nem a csillag körül kering, hanem mindketten a rendszer tömegközéppontja körül keringenek, így lényegében a bolygó kissé „megrángatja” csillagát, amely a földi megfigyelő számára hol kissé távolodik, hol kissé közeledik emiatt, amit a színképvonalak doppler-eltolódásával lehet kimutatni). Megfelelően érzékeny spektroszkópot használva a csillagászoknak sikerült apró, de periódikus eltéréseket mérni az 51 Peg spektrális vonalaiban a 70 km/sec érték környékén.
A felfedezés egyúttal alaposan átírta a bolygókeletkezés elméletét. Egy Jupiter méretű bolygó ilyen közelségben a csillagához nem illett a bolygókeletkezés addigi – kizárólag a Naprendszerben megfigyeltek alapján kialakított – modelljébe, ezért a felfedezést először a normálistól eltérő kivételnek tekintették. Azonban a később tucatjával felfedezett forró jupiterek arra késztették a csillagászokat, hogy felülvizsgálják a bolygókeletkezés folyamatát és számításba vegyék a bolygóvándorlás lehetőségét, illetve hogy saját naprendszerünket tekintsék a megszokottól eltérőnek.
Csillagrendszere szerkesztés
Az exobolygó szülő csillagrendszere az 51 Pegasi a Pegasus csillagképben. Ez a naprendszer egy G5V színképű, fősorozatbeli csillag körül kering. A csillagot John Flamsteed azonosította 1712-es csillagatlaszában (innen ered a neve is: a Flamsteed-féle jelölési rendszer a csillagképek egyes csillagait számokkal jelöli a rektaszcenziójuk sorrendjében). A csillag idősebb, mint a Nap (6,1-8,1 milliárd éves) és kissé hidegebb a felszíne (5571 K), de sárgás színű csillagként látható az esti égen. Látszó fényessége 5,49 magnitúdó, megfelelő feltételek mellett szabad szemmel éppen látható csillag. Tömegét 11%-kal, átmérőjét 24%-kal nagyobbnak becslik a csillagászok a Napénál.
A csillag színképét elemezve a csillagászok magasabb fémtartalmat mutattak ki (azaz nagyobb a hidrogéntól és héliumtól különböző elemek aránya a csillag anyagában). Későbbi megfigyelések szerint egy csillag fémtartalma összefügg azzal, hogy keringenek-e bolygók körülötte, minél magasabb a fémtartalom, annál magasabb a körülötte keringő bolygó(k) valószínűsége.
Névadása szerkesztés
Az 51 Peg b a Csillagászati Unió – az exobolygók felfedezése hatására kialakított – nevezéktana szerint kapta, amelyben az „51 Pegasi” határozza meg a csillagrendszert, amelynek a napja körül a bolygó kering, míg a „b” jelöli magát a bolygót. Emellett, ha több bolygó is kering a rendszerben, akkor a további bolygók kapják a „c”, „d”, „e”, „f”, stb. jelzést. A bolygó(ka)t mindig kisbetű(k) jelöli(k) a nevezéktanban, nagybetűkkel a csillagrendszerben keringő más csillago(ka)t jelölik, ha az adott naprendszer többes rendszer.
Az 51 Peg nem hivatalosan Bellerophon néven is ismert. Az exobolygóknak nem alakult ki a Naprendszerben ismert égitestekéhez hasonló, ókori mitológián alapuló nevezéktana, ám a csillagászok sűrűn adnak munkaneveket, vagy nem hivatalos neveket az objektumoknak, így nevezték el ezt a bolygót is egy ókori görög mitológiai harcos után, aki a monda szerint megszelidítette Pegasust, a szárnyas lovat (így asszociálva a csillagképre, amelyben a csillag megtalálható az égen).
Fizikai jellemzői szerkesztés
A megfigyelések alapján a bolygó nagyon közel kering a napjához – sokkal közelebb, mint a Merkúr pályája a Nap körül –, mindössze 4 nap alatt megtesz egy keringést. A pályamenti sebessége 136 km/sec (összehasonlításul: a Föld hasonló adata 30 km/sec, a Jupiteré 13 km/sec). Tömegét minimum a Jupiter tömegének a felére teszik a csillagászok (a Föld tömegének 150-szeresére).
A bolygó napjának közelsége miatt kötött keringésű, azaz mindig ugyanazt az oldalát fordítja a csillag felé, míg a másikon örök sötétség honol. Szintén a közelség okán a becslések szerint a felszíni hőmérséklet 1000 C° körül alakulhat. A modellek alapján a bolygón nincs üvegházhatás és árapály, az aldebo értéke 0,1. Számítások szerint a Bellorophon tömege a mi Jupiterünk tömegének fele lehet, ám átmérője nagyobb lehet, mivel a közeli csillag fűtése „felfújja” a légkört.