Szerkesztő:Teofil/Váltó allap

"A hitelnek és kereskedésnek, melyek nélkül korunkban nemzet virágzó nem lehet, leghatalmasabb eszközei a váltók, s legerősebb támaszai a váltótörvények." – részlet, Deák Ferenc és Hertelendy Károly országgyűlési követek Zala Vármegye Közgyűlésének írt jelentéséből. Zalaegerszeg, 1840. július 27. (Az 1841. január 1-jével hatályba lépő, 1840. évi XV. váltótörvényről)

2013. év

"A váltót, rendeltetése szerint két nagy csoportra lehet osztani; az egyik a fizetés [végett adott], a másik a fedezet végett adott váltó.
Fizetési váltó esetén a váltó [kiállítója vagy] kibocsátója, azt az alapügyletből eredő kötelezettségének kiegyenlítéséül adja; azaz a fizetés, az alapügyleten alapuló kötelezettséget megszünteti. Az ilyen típusú váltónál a jogosult csak a váltó alapján érvényesítheti a követelést.
Ezzel szemben a fedezeti váltó az alapügyletből eredő tartozás biztosítására szolgál; azaz, nem a kifizetést szolgálja, hanem biztosítéki szerepet tölt be. Ezért a jogosult szabadon választhat, hogy követelését az alapügylet [alapján] vagy a váltó alapján érvényesíti-e.
Mindkét típusú váltónál lehetőség van azonban az alapügyletből eredő kifogások érvényesítésére, ha annak jogszabályi feltételei fennállnak." [Lásd: Fővárosi Ítélőtábla, 14. Gf. 40.248/2007/4. Fővárosi Ítélőtábla, 14. Gf. 40.309/2011. Fővárosi Ítélőtábla, 14. Gf. 40.345/2012/10. Fővárosi Ítélőtábla, 14. Gf. 40.204/2013.] — Kuncz Zsuzsanna : A váltón alapuló követelések sajátosságai. IN: Céghírnök, XXIII. évfolyam (2013. október) 10. szám, p. 6-9.

1997. év

A váltónak többnyire az a rendeltetése, hogy általa átmeneti [egy évet meg nem haladó] hitelhez jusson a váltóadós, mondván "Most nincs pénzem, de később biztos, hogy lesz." Találó a régi mondás, miszerint "Akinek van pénze, az csekkel fizet, akinek nincs, az váltóval." […] Ahhoz azonban, hogy a váltó be tudja tölteni a pénzforgalomban a neki szánt szerepet, — vagyis, hogy [… felek] egymás közötti szerződéses kapcsolataiban részint hiteleszközként, részint ezzel összefüggésben pénzkímélő fizetési módként funkcionálhasson, — elsősorban bizalomra van szükség. […] Komoly problémát jelent az is, hogy […] nem ismerik a váltót, a váltózás alapvető szabályait. […]
Pedig a váltó — s ebben szinte minden szakember egyetért — rendkívül hasznos fizető- és hiteleszköz (lehetne). [A felek] rövidtávú hiteligényeinek kielégítésére kimondottan alkalmas a váltó; különösen, ha figyelembe vesszük, hogy mennyi időt, energiát [és pénzt] venne igénybe, — a bankok gyakorlatát ismerve — ha az adós valamelyik pénzintézethez fordulna hiteligényével." — Leszkoven László : A váltó, mint hitelviszony. IN: Publ. Univ. Misk. Sectio Juridica et Politica (Egyetemi Kiadó, Miskolc, 1997), p. 231-238.

1994. év

(a)

A váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet "szerencsére alaposan kimunkált jogszabály; kimondja, hogy a kellékeknek mikor, mennyiben kell együttesen meglenniük, s hogyan lehet vélelmekkel pótolni őket, ha netán — felületességből vagy más okból — valamely kellék hiányozna. A többi értékpapír-tárgyú jogszabályunk ennél kevésbé pontos és kevésbé nagyvonalú."
Az egyedi értékpapírok vonatkozásában "a jogszabályok csak tartalmi követelményeket állapítanak meg: ilyenek a váltó, a csekk és a közraktári jegy […]. A váltó a legszebb egyedi értékpapírunk; [mert] ha ebből ötven példányt vagy másolatot, másodlatot állítunk ki, egyedi papír mivoltát akkor is megőrzi. A Budapesti Értéktőzsdén vannak ugyan törekvések arra, hogy a váltókat valamilyen módon standardizálják, s ily módon kereskedjenek velük, [mint kezdetben, de] ma még ezt az értékpapír törvény [a 1990. évi VI. törvény, 2. § (2) bekezdése] kifejezetten kizárja." – Tomori Erika : Élő értékpapírok - anyagi értékpapírjog a gyakorlatban. IN: Jogi Tájékoztató Füzetek elhangzott szakmai előadásokról, 26. számú előadás, 1994. szeptember 22. (Magyar Gazdasági Kamara, Budapest, 1995)

(b)

"A fedezeti váltó rendeltetése az alapügyletből eredő tartozás biztosítása. Ezért biztosítéki váltónak (Kautions-wechsel, Depot-wechsel) is szokták nevezni. Az alapügylettel a legszorosabb kapcsolatban van. Leggyakrabban vételár, hitel- vagy kölcsöntartozás biztosítására szolgál, de adható esetleg kártérítési követelés, valószínű folyószámlatartozás, áruszállítás késedelmének vagy elmaradásának esetére a kötbér vagy fedezeti vétel költségeinek biztosítására is. A fedezeti váltó megkülönböztethető tulajdonsága abban van, hogy a váltóhitelező a fedezeti váltón alapuló követelését csak akkor érvényesítheti, ha az adós az alapügyletből eredő kötelezettségét a polgári jog szabályai szerint nem teljesítette. […] Viszont, ha a jogosult az alapügylet alapján érvényesítette követelését, a kötelezett csak a váltó visszaadása ellenében köteles fizetni. A Legfelsőbb Bíróság erről a Gf I. 31.383/1993. számú részítéletében iránymutatást is adott. […]
A fedezeti váltónak az alapügylettel való szoros kapcsolata ellenére is megvan az az előnye, hogy a váltóhitelező a követelését egyedül a váltó alapján és a váltón feltüntetett összeg erejéig érvényesítheti. Bizonyítási kötelezettsége kimerül annak kimutatásában, hogy a fedezeti váltó az adott alapügyletből vagy más jogi tény bekövetkezéséből eredő követelés biztosítására szolgál. Egyebekben azonban a bizonyítás terhe a váltóadósra hárul. Változatlanul helyesnek látszik a Kúriának az az egykori gyakorlata, amely szerint a »Biztosítéki váltónál a különös biztosíték épp a váltói kötelezettségben, tehát abban áll, hogy a váltóhitelező a váltón kívül más bizonyítékot nem köteles szolgáltatni, és hogy az alperes kötelessége mindazon kifogásokat előadni és bizonyítani, amelyeket a váltóval szemben érvényesíteni kíván.« [1901. dec. 4. Curia 827/1901.] Általában tehát a fedezeti váltóval szemben a kötelezettet terheli annak bizonyítása, hogy a váltóval biztosított tartozás nem áll fenn" — Salamonné Solymosi Ibolya: A váltó. A magyar váltójog a hatályos jogi szabályozás és a bírói gyakorlat türkében. (Budapest, 1994), p. 24-26.

1993. év

"A váltóköveteléseket épp úgy lehet biztosítani záloggal, mint más követelést. A váltójogban a kézizálog játszik jelentősebb szerepet. Ez abból következik, hogy a váltóban foglalt [belföldi] hitelviszonyok általában rövidlejáratúak [egy évet nem haladják meg], aminek következtében a jelzálogot nem érdemes alkalmazni. […]
A váltókövetelések záloggal történő biztosítása szerződéses zálogjog, mivel alkalmazása a felek megállapodásán alapul. A megállapodás mellett a váltón [annak hátlapján] is fel kell tüntetni, hogy a benne foglalt követelés zálogjogilag biztosítva van és meg kell nevezni a zálogul szolgáló dolgot is. […] A zálogbirtokos köteles a zálogtárgyat megőrizni […]. A váltót érvényesen zálogba adni úgy lehet, hogy a váltót zálogforgatmánnyal a záloghitelezőre forgatják. A zálogforgatmányban fel kell tüntetni az »értékes zálogul« vagy más hasonló kifejezést […]. A zálogforgatmány nem ruházza át a váltó tulajdonjogát. A zálogforgatmány csak egyszerű igazolása annak, hogy a hitelező a váltót zálogba kapta. […] A váltók elzálogosítása általában hitelügylettel kapcsolódik össze." — Rácz Zs. - Rácz J.: A váltó és könyvviteli elszámolása (Budapest, 1993), p. 146-149.

1992. év

"A hazai váltóforgalom mintegy 95 százaléka saját váltó alkalmazásával történik. […] Léteznek ugyan biztos technikák az esetleges fizetésképtelenség kivédésére — például úgynevezett váltófedezeti számlát lehet nyitni a számlavezető banknál —, de ezek alkalmazása nem kötelező. Ezért általában a váltót csak abban a körben szokás használni, ahol az adós megbízhatóságát, fizetőképességét ismerik. […] Bár Magyarország csatlakozott az 1930-as genfi váltójogi egyezményhez, a megállapodás kihirdetése […] csak 1965-ben történt meg. A váltóhasználatot azonban még további 20 évig tiltották [belföldi, polgári forgalomban], s 1985-ös engedélyezésekor is szemérmesen »fizetési ígérvényre« keresztelték. Ez a lépés mindazonáltal nagy jelentőségű volt, hiszen megtörte az MNB addigi hitelezési monopóliumát. A váltó igazi elterjedésének mégis csak az 1987-es bankreform adott lökést, amikor bevezették, hogy a jegybanknál váltót viszontleszámítoltató pénzintézetek ezen papírok értékének négyszeresét kaphatják meg refinanszírozási hitelkeretként. Ez azt eredményezte, hogy a bankok valóságos agitációs hadjáratot indítottak a cégeknél, hogy azok bocsássanak ki és adjanak el nekik minél több váltót. Még egy év sem telt el azonban, amikor fordult a kocka, és a monetáris szigorítás jegyében a négyszeres keretet drasztikusan 0,75-szeresre csökkentették, elvéve ezzel a bankok kedvét a közben rekordmennyiségűre szaporodott váltók megvásárlásától, ami azután egycsapásra megszüntette a váltó iránti bizalmat." — [Szerző nélkül:] Fizetési ígérvények, Váltó súly. IN: Heti Világgazdaság [a Magyar Gazdasági Kamara hetilapja], XIV. évfolyam (1992. augusztus 29. szombat), 35. szám, p. 92.

1990. év

(a)

"a váltó, nálunk egyelőre nem tölti be klasszikus pénzhelyettesítő – forgalmi eszköz – funkcióját […]. Van az eddigi hazai váltóhasználatnak egy egészen sajátos tünete is: úgyszólván kizárólag [95 %-ban] saját váltót alkalmaznak; az idegen váltó »fehér holló«. (A legtöbb MNB megyei igazgatóságon még nem is találkoztak e zöld nyomású [idegen váltó] űrlappal, csak a barnával [ami a saját váltó]. Ez, alighanem a váltógyakorlat kezdetlegességével magyarázható. A váltójogban járatlan kezdő számára könnyebben érthető egy olyan papír, amely ránézésre csak egy kötelezvény (azaz saját váltó), mint egy olyan, bonyolultabb okirat (az idegen váltó), amely egy fizetési felszólítás, de ami önmagában még nem is teszi váltóadóssá a címzettet (a hiteladóst); ez utóbbi csak egy további cselekmény (az elfogadás) révén válnak azzá. […] A váltójog ugyan - mint ismeretes semmiféle előírást nem tartalmaz arra nézve, hogy mely esetekben mely váltóforma használható (ez teljesen a felektől függ); mégis világszerte sokkal elterjedtebb – s az volt hazánkban is valaha – az idegen váltó, mint a saját váltó. Ezt, a váltójogi szabályokat tartalmazó 1/1965 (I. 24.) IM rendelet szerkezete is visszatükrözi, mely jogszabály nemzetközi konvención alapulván, a külföldi gyakorlatot is jellemzi. […] A váltóval szembeni bizalmatlanságnak - amelynek nagy a szerepe abban, hogy ez az intézmény még ma […] sem tölt be olyan szerepet, amilyent betölthetne - a hiányos, elégtelen ismeretek, s az azokból fakadó tévhitek, előítéletek is okozói. Használatának mintegy négy évtizedes szünetelése idején a váltó, nemzedékek számára vált ismeretlenné… – Fábri Ervin : Váltógondok (2). Még mindig rossz emlékű misztikum? IN: Befektetés (főszerk. Bakonyi József), II. évfolyam (1989. év), 5-6. szám, p. 24-27.

(b)

"a váltó alapvető előnye abban áll, hogy a váltójog szigoránál ( rigor cambialis ) fogva a kereskedelmi hitelkövetelés (vagy … pénzkölcsönből származó követelés) érvényesítési lehetőségének legnagyobb garanciáját nyújtja. Az egymás közötti fizetésekben a váltó – forgatással – pénzhelyettesítőként funkcionál. E pénzhelyettesítő azért tekinthető igen mobil követelésnek, mert leszámítoltatható, aminek során a váltóhitel egyben (a váltó egyenes adósával szembeni) bankhitel is lesz, amiért is az addigi pénzhelyettesítő valóságos pénzzé válik. A váltó leszámítolása a leszámítoltató számára a közvetlen bankhitelnél olcsóbb - alacsonyabb kamatozású - és gyorsabban megkapható pénzt jelenti. A váltóból a kereskedelmi bankoknak és más pénzintézeteknek, nemkülönben a jegybanknak is több előnye származik […] a bankok szempontjából – szintén a váltószigornak köszönhetően – a váltóban megtestesülő hitel a legbiztonságosabb kihelyezés" – Fábri Ervin : Váltógondok (3). A fejlett piaci viszonyok terméke. IN: Befektetés (főszerk. Bakonyi József), III. évfolyam (1990. év), 1-2. szám, p. 58-60.

1987. év

"Aki a váltót hiteleszközként akarja felhasználni, az  fedezetként  kínálja fel a hitelnyújtónak, hogy [egy évet meg nem haladó] hitelhez jusson. Ebben az értelemben a váltó tehát (itt nem tárgyalt egyéb biztosítékokkal együtt) hitelt szerző eszköz, a hitelt igénylő fél kezében. Ez a jellege különösen szemléletesen mutatkozik meg akkor, ha a hitelt igénylő [ún.] saját váltót ad a hitelezőnek; de — jogi és közgazdasági értelemben — ugyanaz a hatása annak is, ha a hitelező a reá intézvényezett ún. idegen váltóját látja el elfogadói aláírásával. […] mindkét fajta váltó esetében döntő jogi szerepe van a váltóra kerülő aláírásnak (saját váltó esetében a kiállító, idegen váltó esetében az elfogadó aláírásának.)" — Hidas János, Szilágyi Ernő : A váltó a külgazdasági gyakorlatban (Budapest, 1987), p. 136.

1985. év

(a)

Korábban, a belföldi és magáncélú hitelezés "időtartama mindössze 30 napra terjedt, s ez gátolta a hitelnyújtás körét. Ezért az idén [1985. június 1-jétől], ezt az időtartamot egy évre bővítette [az 1985. évi III. törvény] az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény [módosításával]. […] Ennek az értékpapírnak [ti. a váltónak] a használata nálunk éppen a 30 napos rövid érvényességi idő miatt nem terjedt el. A szakemberek most arra számítanak, hogy a váltót igénybe vevők köre szaporodni fog, mert egy évre már érdemes igénybe venni e fizetési kötelezvényt. Még abban az esetben is, ha a partnereknek illetéket kell fizetniük — ami drágítja a hitelezést —, de a hitelezőnek ez a többletköltség megéri, mert e forma nagyobb biztonságot nyújt. Ha az adós nem tudja ugyanis kiegyenlíteni a tartozását, a hitelező a bírósághoz fordulhat. A bírósági határozat alapján pedig mindenki mást megelőzően — ha szükséges, az adós értéktárgyainak áruba bocsátása révén — elégítik ki a hitelezőket. Az értékpapírok, váltók bármely pénzintézetnél, tehát a Magyar Nemzeti Banknál, az Állami Fejlesztési Banknál, a Magyar Külkereskedelmi Banknál és a szakosított pénzintézeteknél leszámítoltathatók, vagyis eladhatók. A pénzintézetek természetesen nem kötelesek megvásárolni az értékpapírt, csak akkor, ha a törlesztését biztosítottnak látják. Minthogy a pénzintézetek határozzák meg azt is, milyen áron hajlandóak a váltót megvásárolni, valószínű, hogy a […] hitelezők körültekintőek lesznek a kölcsönzésnél." — G. F. : Kereskedelmi hitel a hazai vállalatok között. Egy évre növelték a határidőt. IN: Népszava (a magyar szakszervezetek központi lapja), 113. évfolyam (1985. február 27. szerda), 48. szám, p. 3.

(b)

"a váltójogviszony létesítésének az 1/1965. (I. 24.) IM sz. rendelet hatályba lépése óta »váltójogi« akadálya nincs, lakossági körben pedig — más akadály sem lévén — a váltó alkalmazásának gyakorlati gyakorlati akadálya sem lehetett volna. […] A váltó kétségtelenül a pénz fizetési eszköz funkciójából keletkezik, de egyúttal indukálhatja a pótlólagos pénzteremtést is, vagyis a váltó olyan értékpapír egyúttal, amelyben egy később esedékes fizetés testesül meg. A váltó ezért nemcsak fizetési eszközként, hanem hiteleszközként is alkalmazható. Ez a hiteleszköz lehetőség teheti alkalmazhatóvá a váltót a lakossági pénzforrás átcsoportosítási lehetőségének igénybevétele szempontjából. […] A saját váltó rendkívüli mértékben hasonlít az adósságot elismerő ún. adósságlevélhez, amelynél kibocsátója kötelező fizetési ígéretet tesz, hogy a váltóban feltüntetett összeget a megjelölt időpontban és helyen ki fogja fizetni. […] A váltó elterjedését azonban csak az biztosíthatná a lakossági körben, ha a lakossági pénzintézet üzletszabályzati úton elkötelezné magát […] (természetesen a »hitelbírálati« lehetőségét, a bontitás-vizsgálat jogát fenntartva). Ebben az esetben — amit ugyancsak megtehet megítélésünk szerint már most is a lakossági pénzintézet — az állampolgárok is szélesebb körben alkalmazhatnák a váltót, hisz garantált volna számukra a pénzintézet által meghirdetett feltételek szerinti pénzbehajtás. Ez pedig szabad utat nyithatna a váltó alkalmazása melletti lakossági tőkemozgásnak. — Szentiványi Iván: Lakossági pénzügyek. Pénzintézeti tevékenység. (Budapest, 1985), Második rész, Értékpapír ügyek, p. 232-235.

1949. év

"A váltónyilatkozat egyoldalú követelést alapít meg a váltótulajdonos javára. Ő a váltó alapján csak jogosítva van. A váltószigor azonban ránehezedik az ő vállaira is. Annak ellenében, hogy a váltóadósok vele szemben a rendesnél súlyosabb kötelezettségeket vállalnak, neki is tartania kell magát a váltókövetelés szigorúságához, mert e követelés érvényesítése körül sokkal fokozottabb éberséget és szorgalmat (ún. váltó-vigilancia és váltó-diligencia) kell kifejtenie, mint a rendes magánjogi követelésénél." — Kuncz Ödön: Gazdasági Jog, kereskedelmi és váltójog, II. rész. (Budapest, 1949), p. 23.

1941. év

"A kötelem biztosítására irányuló jogintézményeknek [… alábbi két] csoportja a követelés bírói érvényesítését kívánja megkönnyíteni, akként, hogy az adós formailag új kötelezettséget vállal, amely a hitelező részére könnyű bizonyítási eszközt szolgáltat. Ide tartozik a tartozáselismerés és fedezeti váltó adása.
a) A tartozáselismerés [constitutum debiti proprii] absztrakt kötelezés, amelynek útján az adós jogcím nélkül vállal szolgáltatást. (…)
A kereskedelmi jog területén igen nagy jelentőséggel bírnak a jogcím nélküli [elvont, absztrakt] kötelemvállalás körében a kereskedelmi kötelezőjegy, valamint a váltó (…).
b) Az egyoldalú, elvont fizetési ígéretnek egyik intézményesen kiépített válfaja a váltó.
Valamely alapul fekvő tartozással kapcsolatosan a váltóadás vagy azért történik, hogy ezúton a tartozás kifizettessék [datio in solutum]; vagy pedig, hogy a váltóadás útján az alapkötelem fennmaradása mellett új, jogcímmentes [elvont, absztrakt] tartozás szerepeljen.
A kötelem megerősítésére adott fedezeti váltó az alapul fekvő ügyletben részes felek közvetlen jogviszonyában ugyanúgy hat, mint az előbb említett absztrakt tartozáselismerés. A materiális jogi helyzet az eredeti adós és hitelező között nem változik meg, fedezeti váltó útján a hitelező csupán perjogi előnyökhöz jut. Ezek az előnyök részben speciálisan kiképzett váltóeljárással kapcsolatosak, részben a bizonyítási tehernek a hitelezőről az adósra történő már említett átfordulásából erednek. (…) A fedezeti váltó adásakor (…) a felek gyakran állapodnak meg abban, hogy a váltót a hitelező nem fogja forgatni [rektaváltó], amely kikötésnek – a váltón történő feltüntetése nélkül – csupán a felek egymás közti viszonyában van hatálya; vagy abban, hogy mindaddig, míg az eredeti tartozás esedékessé nem válik, a fedezeti váltó beváltásáról a hitelező fog gondoskodni. Ez utóbbi esetben a fedezeti váltó megújításra [prolongatio] van szánva és ilyenkor az adós köteles a megújításra szolgáló csereváltókat a hitelező részére kellő időben kiállítani.
A fedezeti váltó ezek szerint egyrészt a hitelező részére történő perjogi előnyöket biztosítva erősíti a kötelmet, másrészt a hitelező gazdasági érdekeit szolgálja az által, hogy a fedezeti váltó továbbbadása, visszleszámítolása útján az eredeti követelés lejáratánál hamarabb jut a követelés pénzbeli ellenértékének birtokába." – Görög Frigyes: A kötelem megerősítése. IN: Magyar Magánjog (főszerk. Szladits Károly). Kötelmi Jog Általános Része (Grill, Budapest, 1941), p. 505-507.

1934. év

(a)

"A gazdasági életben szokásos, hogy a váltót nem azért adják, hogy a hitelező magát abból tetszés szerint kielégítse; erre csakis abban az esetben lesz joga, hogyha az alapügylet (váltóelőszerződés - pactum de cambiando) nem teljesíttetik. Az ily váltók úgynevezett fedezeti váltók, melyeket rendszerint kölcsön, illetve hitelügyleteknél használnak, mint szintén biztosítékokat. A kincstárnak az illetékhez való joga a fedezeti váltónál is, annak első aláírásakor nyílik meg, tehát az illetéket oly összegnek megfelelően kell – a hosszabb lejáratú váltóra megszabott nagyobb (0.5 %) mérvben – leróni, hogy az a későbben feltüntetett váltókövetelés összegének megfelelő legyen. (Ha pedig a váltókövetelés összege ki volna tüntetve, akkor az összeg után szintén 0.5% szerint rovandó le az illeték.) […] A váltóilletékért felelős a kibocsátó, az elfogadó, minden forgatmányos, valamint […] ki az óvást felvette, végül a váltó bírlalója. A felelősség egyetemleges." – Voloszynovich Zoltán: A váltók illetéke (Budapest, 1934), p. 28-29.

(b)

A váltónak, mint "hiteleszköznek a belső forgalomban rendkívüli jelentősége van […] A modern gazdasági élet általában […] a hitel intézményén alapszik. […] Ezt az érdekszolgálatot látja el tökéletesen a váltó, mert nemcsak a követelés és tartozás fennállását bizonyítja, hanem a fizetési határidőt az adós részére jövőbelivé, a hitelező követelési jogát pedig — a váltókötelezettek [vagy váltókötelezett] bonitásán nyugvó dokumentumban megtestesítve — jelenlegivé teszi. […] Az adós tehát a váltó segítségével a lejáratig hitelt élvez, a hitelező pedig a leszámítolt váltóért azonnali pénzt kap." — Fülei-Szántó Endre: A váltótelepítési jog, különös tekintettel a Genfi Nemzetközi Egyezményre (Franklin, Budapest, 1934), p. 15-16.

1931. év

"Fedezeti váltó. Az a váltó, melyért a váltóadós valamely alapszerződésben [ pactum de cambiando ] megjelölt értéket, fedezetet kapott. Ez a váltóban, a hamisítások s csalások megakadályozására tüntettetik ki. Rendszerint a kibocsátónak a rendelvényes, az elfogadónak a kibocsátó, forgatóknak a közvetlen forgatmányos adja a váltóért a fedezetet, értéket. Saját váltónál a fedezeti záradék (mely a váltót, fedezeti váltóvá teszi) »értéke magamban«; s a többi váltónál »értékét megkaptam«, »értéke áruban«, »értéke tudósítás szerint« szavakkal jelöltetik meg." — Barcza Ferenc : Váltójog a gyakorlatban (Dunavecse, 1931), p. 22-23.

1927. év

"A váltó csak akkor fizetési eszköz, ha az árunak kikötött ellenértéke gyanánt fizetésként adatik; a fedezeti váltó alapján nem lehet forgalmi adót követelni." (Közigazgatási Bíróság, 17.915/1925. P. szám.) – Pénzügyi joggyakorlat, IN: Közgazdaság és pénzügy (szerk. Glücksthal Andor, Lénárt Vilmos), a Polgári Jog melléklapja, 1927. március (III. évfolyam, 3. szám), p. 58-59.

1926. év

"A váltó, mint puszta hiteleszköz, csak egészséges gazdasági viszonyok mellett és akkor is csupán olyanok által használható, kik a lejáratkor pontosan eleget tudnak tenni kötelezettségeiknek." — Bozóky Géza: Magyar váltójog. (Danubia, Pécs, 1926), p. 97.

1925. év

Ha a lerótt váltóilleték ügyleti illetéknek minősül és nem a váltóűrlapok felhasználásáért jár, a váltóügyletnek hatálytalanítása esetén az illeték visszatérítendő. (Közigazgatási Bíróság, 4793/1924. P. szám) - Joggyakorlat. IN: Pénzügyi jog (szerk. Lénárt Vilmos), a Polgári jog melléklapja, 1925. május (I. évfolyam, 4. szám), p. 62.

1915. év

"Hagyományos, de valljuk meg, indokolatlan ellenszenvvel vannak nálunk a váltó iránt. És ha teljesen őszinték akarunk lenni, akkor ezt a vallomást toldjuk meg azzal, hogy az ellenszenv tudatlanságból fakad. Mi nem ismerjük egészen a váltó előnyeit, tehát félünk nemlétező hátrányaitól. Egyszerűen a hitel biztosítékának tekintjük. Ellentétben a külfölddel, ahol benne látják a legolcsóbb fizetési eszközt. Pedig ha megismerjük a váltót magát, egyszeriben feltárul előttünk is az a kihasználatlan előny, amit a váltó általánosodása nyújthat. A váltóbeli kötelezettségek elvállalásával járó veszedelmek ellen legbiztosabb fegyver az ismeret." – Ernszt József : Váltóismertető; a váltó kiállítása, a váltókezesség. (Pfeifer Manó kiadása, Révai és Salamon nyomda, Budapest, kb. 1915), p. 1-2.

1904. év

"747. A biztosítási váltónál, a biztosítás éppen a váltói kötelezettségben, tehát abban áll, hogy a váltóhitelező a váltón kívül más bizonyítékot szolgáltatni nem köteles." (827/1901. Curia 1901. december 4.) Állandó gyakorlat." – Grecsák Károly : Magyar Döntvénytár, II. kötet. Váltó- és csődügyekben hozott felsőbírósági határozatok. Az idegen váltóról c. fejezetben, Az ellenérték ki nem szolgáltatására alapított kifogások c. rész. (Budapest, 1904), p. 263.
"748. Fedezeti váltó birtokosa pusztán a váltó birtoklása alapján jogosítva van a váltó értéke erejéig követelését érvényesíteni, és a váltó ellenében minden kifogás a váltókötelezett által bizonyítandó." (811/1898. Curia 1898. április 25.) – Grecsák Károly: Magyar Döntvénytár, II. kötet. Váltó- és csődügyekben hozott felsőbírósági határozatok. Az idegen váltóról c. fejezetben, Az ellenérték ki nem szolgáltatására alapított kifogások c. rész. (Budapest, 1904), p. 263-264.
"784. Abban az esetben, ha a biztosítékadásra kötelezett fél, készpénz helyett biztosítékul váltót ad, ellenkező kikötés igazolása nélkül, íly váltó adásával magát feltétlenül kötelezi arra, hogy annak értékét a váltótulajdonosnak, tehát magának az eredeti hitelezőnek, a lejáratkor, a váltótörvény szerint kifizeti…" (777/1896. Curia 1897. június 11.) – Grecsák Károly: Magyar Döntvénytár, II. kötet. Váltó- és csődügyekben hozott felsőbírósági határozatok. Az idegen váltóról c. fejezetben, Az ellenérték ki nem szolgáltatására alapított kifogások c. rész. (Budapest, 1904), p. 275-276.
"789. A fedezeti váltó birtokosa pusztán a váltó birtoklása alapján jogosítva van a váltó értéke erejéig követelését érvényesíteni, és a váltó ellenében minden kifogás a védekező alperes által bizonyítandó." (1185/1895. Curia 1896. szeptember 1.) – Grecsák Károly: Magyar Döntvénytár, II. kötet. Váltó- és csődügyekben hozott felsőbírósági határozatok. Az idegen váltóról c. fejezetben, Az ellenérték ki nem szolgáltatására alapított kifogások c. rész. (Budapest, 1904), p. 278-279.
"912. A foglalóul adott fedezeti váltó alapján az adott foglaló csak úgy követelhető vissza, ha az eladónak szerződésszegése már a váltóperen kívül bizonyítást nyert." (612/1901. Curia 1901. november 20.) – Grecsák Károly: Magyar Döntvénytár, II. kötet. Váltó- és csődügyekben hozott felsőbírósági határozatok. Az idegen váltóról c. fejezetben, A foglalóról adott váltó elleni kifogások c. rész. (Budapest, 1904), p. 322.

...........................................................................

Pallós Lajos :
Váltó, részvény, záloglevél és társaik.
IN: Élet és Tudomány, - XLV. évf. (1999. augusztus 10.) 32. szám, p. 1000-1001. [csak kultúrtörténeti]

---