A kutya kapcsolata az emberrel szerkesztés

Az ELTE TTK Etológia Tanszékén végeztek kísérleteket kutyákkal, és farkasokkal az eberekhez illetve a Gazdához való kötődés vizsgálatához.

A vizsgálatok eredménye szerint a kutya a farkassal ellentétben határozottan megkülönbözteti a gazdáját a többi embertől, és ragaszkodik hozzá. Ez a ragaszkodás eltér az anyjához való ragaszkodástól, mivel az egyed fejlődése során nem gyengül, emiatt valószínűleg attól eltérő mechanizmusokra vezethető vissza. A kutya-ember közötti különleges kapcsolat mögött valószínűleg szerepel az, hogy azok a kutyák kaptak több figyelmet, illetve szaporodási lehetőséget, amelyek nagyobb mértékben voltak képesek a gazdájukkal együttműködni.[1]

A kutyahűség szerkesztés

A kultúrában a kutya sokszor a hűség jelképeként jelenik meg, aki a gazdájáért, és annak családjáért az életét is örömmel feláldozza. Ez a kép a kutya falkaviselkedésének megfigyeléséből ered. A kutya a gazdáját és annak családját (jó esetben) falkavezérnek, illetve felettes falkatagnak tekinti, akiknek a megvédése az ő feladata.

Azok az esetetek, amikor egy kutya a gazdáit nagy (esetleg kontinensnyi) távolságot megtéve is megkeresték, inkább az irodalom tárgykörébe tartoznak (Eric Knight: Lassie hazatér), vagy egy kutyaéleten át várnak gazdájukra ( Argosz, Hacsikó), bár fordulnak elő hasonló dokumentált esetek, ezek kivételesnek tekinthetőek. Ilyenkor a tipikus viselkedés, hogy a kutya keres magának másik falkát (gazdát, vagy „valódi kutyafalkát”), amelyet aztán épp úgy védelmez, mint az „eredeti” családját.

Források szerkesztés

jegyzetek szerkesztés