Szerződéselvű etika

A szerződéselvű etika szerint az erkölcs emberek közti hallgatólagos megegyezés a kooperatív társadalmi élet előnyeinek élvezete érdekében. A szerződéselvű erkölcsfilozófusok egy olyan gyakorlatként modellezik az erkölcsöt, amely képes megegyezésre bírni a racionális egyéneket az általuk választott elvek szerint. Az elvekben történő egyetértés tekinthető a szerződéselvű elméleti keretben az erkölcs megalapozásának. A szerződéselvű etika mellett érvelők szerint a morális követelmények pusztán emberek közti megegyezések eredményei. A megegyezéseket modellezve hipotetikusan szerződő egyének feltételezettek, akik kölcsönös megállapodásokat kötnek egymással társadalmi életük szabályozásának érdekében. A megállapodások eredményei morális követelmények. A modell szerint a szerződők beleegyezésünknél fogva engedelemmel tartoznak az erkölcsi elvárásoknak, amíg azok racionálisak és szabadon elfogadhatóak. Az egyén számára hipotetikusan racionálisnak tartható a megegyezés szerinti erkölcsi normák elfogadása, amennyiben többet nyer a másokat kényszerítő normák előnyeivel, mint amennyit veszít azzal, hogy ő maga is kényszerített a normák szerint. Ebben az esetben racionális egy mindenkire vonatkozó gyakorlat elfogadása az egyén számára, annak érdekében, hogy fennálljon a mindenkinek kedvező kölcsönös kényszer, hosszú távú önérdekszámítás szerint.

A szerződéselvű etika története

Nagyvonalakban összegezve a kortárs értelmezéseket, a felvilágosodás előtti teleologikus és vallásos világnézetek az erkölcsi követelményeket egy természetes, isteni rendből vezették le, amely szerint minden egyénnek megvan a maga helye és kötelessége a világban. A klasszikus szerződéselvű gondolkodók (Hobbes és Locke) megingatták a természetes társadalmi rendbe vetett hitet. Gondolataik kiindulópontja szerint elméleti szinten a társadalom szabad és egyenlő emberek szerződésszerű megegyezéseinek eredménye kell, hogy legyen. A szerződéselvű gondolkodás szerint a kötelességek konvencionálisak, amelyek alapvető emberi érdekeket szolgálnak. A kortárs szerzők elfogadják a klasszikus szerződéselvű kiindulópontot, az emberek közti természetes egyenlőséget. Az emberek közti fizikális egyenlőség hallgatólagosan előnyössé teszi mindenki számára az érdekek és a tulajdon védelmét elismerő konvenciókat. Az erkölcsi státusz terén feltételezett egyenlőség minden egyén érdekének értéket tulajdonít, megalapozva az elfogulatlan megegyezés elvét. Két irányzat él a szerződéselvű erkölcsfelfogás tradíciójában. A hobbesiánus koncepció szerint az erkölcs hallgatólagos előnyöket garantál. A kantiánus koncepció szerint az erkölcs elfogulatlanságot biztosít.

Hobbesiánus szerződéselv

Alapvetése szerint az objektív erkölcsi értékek keresése nem vezet másra, mint individuális, szubjektív preferenciák felismerésére. Nem létezik mindenkire érvényes jó és rossz a követendő célok közt, ugyanakkor a konvenció, amely lehetővé teszi a fájdalom kerülését, hallgatólagosan előnyös mindenki számára. Minden egyén törekszik arra a megegyezésre, ami a lehető legelőnyösebb számára önérdekének érvényesítése terén, miközben őt a lehető legkisebb megszorítás éri. A szerződéselv szerint a társadalmi konvenciókat egy alku eredményének tekinthetjük a hallgatólagos előnyök racionális mérlegelése után. D. Gauthier a legismertebb képviselője az elméletnek. Amorális premisszákból vezeti le a racionális döntéselmélet keretein belül az erkölcs észszerűségét. A hobbesiánus elv következetes végiggondolása a természetes kötelességek és az objektív erkölcsi értékek tagadásának. Tarthatatlannak ítéli a gyakorlatias és az erkölcsi érvelés megkülönböztetését. Mit áll érdekemben megtenni? Mit kéne tennem? A két kérdésre a hobbesiánus érvelés nem adhat eltérő választ.

Kantiánus szerződéselv

A kortárs kantiánus szerződéselv (J. Rawls) a kölcsönösség és az egyenlők közti együttműködés hallgatólagos előnyének alapelvein áll. Előfeltevése szerint az emberek rendelkeznek morális intuíciókkal, amelyeket elhomályosítanak az egyéni tulajdonságok és érdekek. Ezeket figyelmen kívül hagyva, a tudatlanság fátyla alatt, a hipotetikus, elfogulatlan nézőpontból történő racionális mérlegelést követően a tartható intuíciók erkölcsi alapelvekké válnak a társadalmi élet átgondolásakor. Az elmélet szerint a tudatlanság fátyla alatt felismert igazságos elvek lehetővé teszik az egyéni érdekek felett álló megegyezések érvényét az erkölcsi életben. A kantiánus szerződéselv erőssége, hogy az erkölcsi cselekedetet erkölcsi motívumokkal igazolja, gyengéje, hogy nem tagadhatja az elfogulatlan nézőpont lehetőségét.

A szerződéselv ideológiája

A szerződéselvű gondolkodás nem tartja előfeltételezhetőnek a jó élet vagy a jó társadalom koncepcióját. Azáltal, hogy a társadalmat a kooperáció tereként értelmezi, megkerüli az erkölcsi jó fogalmára való rákérdezés lehetőségét. Még abban az esetben is elképzelhetőnek tartja a hallgatólagos haszon érdekében történő kooperációt, ha nincs egyhangú közmegegyezés az erkölcsi jó kérdésére vonatkozóan. A társadalom mechanizmusait szerződéselvű nézőpont szerint az egyének közösen használják eltérő céljaik eléréséhez. Alapvetése az elméletnek, hogy minden ember a maga bírája annak, mi jelent számára élvezetet. A szerződéselv az egyént racionális döntéshozónak tartja, aki képes demokratikus keretek közt erkölcsi megegyezéseket kötni a mindenki számára észszerű társadalmi élet előnyeinek élvezete érdekében.

A szerződéselvű etika kritikája

A szerződéselvet számos irányból érik meggyőző kritikák. Konzervatív, kommunitárius, feminista szerzők gondolják tarthatatlan elméletnek a szerződéselvű etikát. Támadják túlzottan reduktív antropológiáját, individualista kiindulópontját, racionális döntéselméletből kölcsönzött módszertanát. A szerződéselvű elméletek az erkölcsöt emberek közti megegyezésnek tartják. A megegyezés azonban puszta eszköze a kötelességeinket meghatározó hallgatólagos előnyök vagy az elfogulatlanság elvi követelményeinek azonosítására. A legélesebb kritika szerint az erkölcselméletben nincs szerződéselvű tradíció, legfeljebb szerződéselvű módszer, amely a racionális döntéselmélet vagy a kantiánus etika állításainak igazolását szolgálja.

Irodalom

• GAUTHIER, David 1986, Morals by Agreement, Oxford University Press.

• HAMPTON, Jean 2007, Feminist Contractarianism IN: The Intrinsic Worth of Persons, Cambridge University Press.

• HOBBES, Thomas 1999, Leviatán, Kossuth Kiadó

• KANT, Immanuel 1997, Ama közönségesen használt szólásról, hogy ez talán igaz az elméletben, ám a gyakorlatban mit sem ér IN: Történetfilozófiai írások, Ictus

• KYMLICKA, Will 1993, The Social Contract Tradition IN: A Companion to Ethics, Blackwell Publishers.

• LOCKE, John 1986, Értekezés a polgári kormányzatról, Gondolat

• RAWLS, John 1997, Az igazságosság elmélete, Osiris

• SUDGEN, Robert 1993, The Contractarian Enterprise IN: Rationality, Justice and the Social Contract, Harvester Wheatsheaf.