Szilágyszeg
Szilágyszeg (románul: Sălățig) falu Romániában, Szilágy megyében.
| Szilágyszeg (Sălățig) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Szilágyszeg |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 457295 |
| SIRUTA-kód | 142569 |
| Népesség | |
| Népesség | 416 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 212 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 21′ 54″, k. h. 23° 08′ 14″Koordináták: é. sz. 47° 21′ 54″, k. h. 23° 08′ 14″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Szilágy megyében, a Szilágy-patak mellett, Szilágycsehtől délre fekvő település.
Története szerkesztés
Szilágyszeg (Szilágy-Szeg) nevét 1377-ben említették először az oklevelek Syladzeg néven. A település birtokosai ekkor Várvölgyi János fiai Balázs, Máté és Bálint voltak.
1440-ben Sándorházi Tamást, Balázst és Jánost a kolozsmonostori konvent iktatta be itteni birtok negyedébe.
1492-ben II. Ulászló király perújítást engedélyezett a Szilágyszegi Pál és Bydeskúthi László, Miklós és Mihály testvérek közt folyó perben.
1549-ben Szilágyszegi Pál és Mihály és ifj. Pál birtoka volt.
1705-ben végzett összeíráskor nemesek voltak a településen Dobai Sándor, Újvári Gergely, Nagy Lajos, Török Sámuel, Kiss Sándor, László, István és János, Kis János, József és Veress Zsigmond voltak.
1718-ban ilosvai Dobai György és neje Szécsi Judit gyermekei osztoztak meg a szüleiktől kapott birtokrészen.
1732 előtt szilágyi Szegen Fodor András és neje szécsi Guti Zsuzsánna, majd ezek örökösei Fodor Zsigmond, János és Kata a település birtokosai. Az örökösök a birtokot 1733-ig felosztatlanul használták.
A tatárjárás idejéről fennmaradt szájhagyomány szerint a Bőnyéről és Sándorházáról a lakosok a tatárok elől a közeli erdőkbe menekültek, s a megmaradt lakosság később Szilágyszegre költözött.
A 2011-es népszámlálás adatai szerint 523 lakosából 303 román, 204 magyar anyanyelvű.[1]
Nevezetességek szerkesztés
- Református temploma - 1809-ben bővítették.
- Görögkatolikus fatemploma. - Anyakönyvet 1824-től vezetnek.
- az Árkosi Benkő család kúriája (jelenleg étterem és önkiszolgáló bolt)[forrás?]
- a Horváth család kúriája (jelenleg orvoslakás és háziorvosi rendelő)[forrás?]
- a református egyház által építtetett Iszákosmentő Központ (nincs intézményesítve)[forrás?]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Distribuția vorbitorilor de limba maghiară - județul Sălaj (angol nyelven). INSTITUTUL PENTRU STUDIEREA PROBLEMELOR MINORITĂŢILOR NAŢIONALE. [2017. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 2.)
Források szerkesztés
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 440–447. o. Online elérés
.svg){kind=small}