A Szojuz–23 (7K-T/A9) (oroszul: Союз 23) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az űrhajó vitte volna a harmadik legénységet a Szaljut–5 űrállomásra.

Szojuz–23
Szaljut-program
Repülésadatok
OrszágSzovjetunió
ŰrügynökségSzovjet űrprogram
HívójelRadon (Радон)
HordozórakétaR7
NSSDC ID1976-100A
A repülés paraméterei
Start1976. október 14.
17:39:18 UTC
StarthelyBajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás
Keringések száma32
Leszállás
ideje1976. október 16.
17:45:53 UTC
helyeTengiz tó
Időtartam2 nap 0 óra 6 perc 35 mp
Űrhajó tömege6760 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül239 / 269 km
Pályahajlás
Föld körül51,6°
Periódus
Föld körül89,5 perc
A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–23 témájú médiaállományokat.
Szovjet bélyeg a küldetés emlékére.

Küldetés szerkesztés

A küldetést 14 naposra tervezték, de több technikai probléma miatt félbeszakították a program végrehajtását.

Jellemzői szerkesztés

Központi tervező iroda CKBEM[1] (OKB-1, ОКБ-1), most OAO RKK Energiya im. SP Korolev.[2] Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1976. október 14-én a bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89,5 perc, 51,6 fok hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 239 kilométer, apogeuma 269 kilométer volt. Hasznos tömege 6760 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve megegyezik aSzojuz–14 napelemtáblák nélküli változatával. Összesen 2 napot, 6 percet töltött a világűrben, 32 alkalommal kerülte meg a Földet.

A felszálláskor olyan erős volt a szél, hogy majdnem működésbe lépett a fellövést félbeszakító automatika. Az elért keringési pálya magassága alacsonyabb volt a tervezettnél. Erőteljes űzemanyag-fogyasztás felhasználásával hajtottak végre pályamódosítást. Ráadásul elromlott a megközelítéshez szükséges radar elektronikája, ami meghiúsította az automatikus dokkolást.

Október 16-án belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt. A szovjet űrkutatás történetének eddigi egyetlen vízre szállását hajtotta végre.

Az űrhajó nem rendelkezett napelemekkel, csak akkumulátorokkal, az újonc űrhajósok minden nélkülözhető energiafogyasztót kikapcsoltak, és a hideg kabinban, szkafanderbe öltözve várták, hogy az űrhajó kedvező pozícióban érkezzen a leszálláshoz. A fékezőrakéták rendben működtek, de a leszállás körzetében az erős szél eltérítette a leszállókabint, ami Celinográdtól 121 km-rel délnyugatra érkezett meg a Tengiz-tó jegére, ami beszakadt alatta. A külső hőmérséklet -22 °C, a levegő ködös volt. A kabin hőmérséklete rohamosan csökkent. A mentést hátráltatta, hogy éjszaka volt és nem állt rendelkezésre megfelelő eszköz a kabin kiemelésére, amit csak másnap reggel tudtak megtenni. A tó sekély volt, így a kabin nem süllyedt el, a nyomáskiegyenlítő szelepen pedig friss levegő tudott beáramlani.

Személyzet szerkesztés

Tartalék személyzet szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. CKBEM - Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)
  2. ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda)

Források szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés

  • Szojuz–23. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–23. energia.ru. [2020. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–23. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–23. kursknet.ru. [2011. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
  • Szojuz–23. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–23. jamesoberg.com. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–23. nasa.gov. [2012. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 15.)

Elődje:
Szojuz–22

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Koszmosz–869