Szojuz–34

A Szojuz–34 (oroszul: Союз 34) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. A szovjet-magyar közös űrutazásra tervezett űrhajó személyzet nélkül, automatikus üzemmódban érkezett a Szaljut–6 űrállomáshoz. A magyar űrhajósnak még egy évet kellett várnia az űrrepülésre.

Szojuz–34
Szaljut-program
Ország	Szovjetunió
Űrügynökség	Szovjet űrprogram
Hordozórakéta	Szojuz–U
A repülés paraméterei
Start	1979. június 6. 18:12:41 UTC
Starthely	Bajkonur, LC31
Keringések száma	~ 1200
Leszállás
ideje	1979. augusztus 19. 12:29:26 UTC
Időtartam	73 nap 18 óra 16 perc 45 mp
Pálya
Pályamagasság
Föld körül	199 / 271,5 km
Pályahajlás
Föld körül	51,62°
Periódus
Föld körül	88,91 perc
A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–34 témájú médiaállományokat.

Küldetés

Fő feladata a Szojuz–32 biztonsági űrhajó leváltása. A leválasztott teherűrhajó helyére, személyzet nélkül érkezett, leváltva a 108 napos űrbeli tartózkodást meghaladó Szojuz–32 egységet. A Szojuzok űrbeli tartózkodásának üzemidejét 90 napra tervezték. A hosszú üzemidőt a Szojuz–33 sikertelen dokkolása okozta.

Jellemzői

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> – Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1979. június 6-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.9 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 199 kilométer, apogeuma 271 kilométer volt. Hasznos tömege 6860 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tartották üzemkész állapotban. Összesen 73 napot, 18 órát, 16 percet és 45 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 1200 alkalommal kerülte meg a Földet.

Augusztus 19-én belépett a légkörbe, a visszatérés hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 170 kilométerre délkeletre értek Földet.

Személyzet

(zárójelben a küldetések száma a Szojuz–34-gyel együtt)

Indításkor

• űrhajósok nélkül

Leszálláskor

• Vlagyimir Afanaszjevics Ljahov (1) űrhajós parancsnok
• Valerij Viktorovics Rjumin (2) kutatómérnök-pilóta

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Szojuz–34. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
• Szojuz–34. energia.ru. [2020. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
• Szojuz–34. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
• Szojuz–34. kursknet.ru. [2012. június 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
• Szojuz–34. zarya.info. [2012. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)

Elődje: Szojuz–33

Szojuz-program 1967–1981

Utódja: Szojuz T–1