Szojuz–35
A Szojuz–35 (oroszul: Союз–35) a szovjet Szojuz 7K–T űrhajó repülése volt, melynek során a negyedik állandó személyzetet szállították a Szaljut–6 űrállomásra.
| Szojuz–35 | |
| Szaljut-program | |
| Repülésadatok | |
| Ország | Szovjetunió |
| Űrügynökség | Szovjet űrprogram |
| Hívójel | Dnyepr |
| Hordozórakéta | Szojuz–U |
| A repülés paraméterei | |
| Start | 1980. április 9. 13:38:22 UTC |
| Starthely | Bajkonuri űrrepülőtér, 31-es indítóállás |
| Leszállás | |
| ideje | 1980. június 3. 15:06:23 UTC |
| Időtartam | 55 nap 1 óra 28 perc 1 mp |
| Űrhajó tömege | 6800 kg |
| Pálya | |
| Pályamagasság | |
| Föld körül | 198 / 259,7 km |
| Pályahajlás | |
| Föld körül | 51,65° |
| Periódus | |
| Föld körül | 88,81 perc |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–35 témájú médiaállományokat. | |
Küldetés szerkesztés
Fő feladatuk az űrállomás karbantartása, javítása, valamint az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása. Az Interkozmosz-program keretében látogatók fogadása, illetve a Progressz űrhajók szállítmányainak átvétele, hulladékkal történő feltöltése, leválasztása.
Jellemzői szerkesztés
1980. április 9-én a bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88,8 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 198 kilométer, apogeuma 260 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tartották üzemkész állapotban. Összesen 55 napot, 1 órát, 28 percet és 1 másodpercet töltött a világűrben, 2917 alkalommal kerülte meg a Földet.
Április 10-én 16 óra 16 perckor kapcsolódott a Szaljut–6 I. számú dokkolójával. Az ellenőrzések elvégzését követően átszálltak az űrállomásra. Kipakolták a Progresz–8, majd fogadva a Progresz–9 űrhajót. Május 27-én fogadták a Szojuz–36 űrhajót, benne az első – eddigi egyetlen – magyar űrhajóst, Farkas Bertalant. A visszatérés érdekében kicserélték a személyes berendezéseket (szkafanderek, ülések, fedélzeti napló).
Június 3-án belépett a légkörbe, a visszatérés hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 140 kilométerre délkeletre értek Földet.
Személyzet szerkesztés
(zárójelben a küldetések száma a Szojuz-35-tel együtt)
Indításkor szerkesztés
Leszálláskor szerkesztés
Források szerkesztés
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
Külső hivatkozások szerkesztés
- Szojuz–35. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
- Szojuz–35. energia.ru. [2020. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
- Szojuz–35. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
- Szojuz–35. kursknet.ru. [2011. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
- Szojuz–35. zarya.info. [2012. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
- Szojuz–35. reality.hu. [2010. november 7-i dátummal az A Szojuz 7K-T visszatérő modul eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
|
Elődje: |
Szojuz-program |
Utódja: |
