Szombathelyi Béla

Szombathelyi Béla, Theindl (Szombathely, 1851. augusztus 18. – Kolozsvár, 1881. augusztus 24.) színész.

Szombathelyi Béla
Született	Theindl Béla 1851. augusztus 18. Szombathely
Elhunyt	1881. augusztus 24. (30 évesen) Kolozsvár
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	színész
Halál oka	emberölés
Sírhelye	Házsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Szombathelyi Béla témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bécsi magyar népszínműtársulat vezető alakjai: Krasznay Mihály, Szentgyörgyi István, Mátrai Betegh Béla, Gyenes László és Szombathelyi Béla, akiket Erzsébet királyné 1880. május havában Schönbrunnban kihallgatáson fogadott. Forrás: Magyar Színművészeti Lexikon 1. 1929.

Életútja

Apja zeneszerző volt, aki tébolydában végezte életét. Szombathelyi árvaházba került, s egészen a gimnáziumig ott nevelték. Tanulmányai elvégzése után lépett a színipályára, Károlyi Lajos társulatánál Kőszegen, 1869. szeptember 7-én szerepelt fel először. Eleinte Szombathelyi–Theindl Béla néven játszott. Feleségül vette Vargyasi Dániel Ida színésznőt. 1876. áprilisban Kolozsvárra ment, itt kis megszakítással haláláig játszott, októberben a Csapodárban lépett fel. 1878-ban szerepelt a pesti Népszínházban. Kiváló operett buffó és népszínműénekes volt. Utolsó fellépése 1881. augusztus 4-én volt Kolozsvárott a Gavand Minar és társa című vígjátékban, amiben egy farizeuskodó kereskedősegédet alakított. Másnap pisztolypárbajt vívott Temesváry Lajossal, akinek golyója a lábán megsebesítette és ennek következtében vérmérgezésben elhunyt. Sírjánál Szacsvay Imre búcsúztatta. Sírkövét 1888. november 1-jén leplezték le, felirata:

"Hallgat a taps, virág nem hull

Elnémult az édes lárma,

Áldva legyen hantomon túl

Hű emléktek hold sugára."

(E. Kovács Gyula)

Fia, Mihály (sz. 1880) szintén színész volt.

Fontosabb szerepei

• Gelencséri pusztabíró (Csepreghy F.: Sárga csikó)
• Carniole (Feuillet: Delila)
• Szlankaményi (Tóth: Nők az alkotmányban).

Működési adatai

1869–71: Károlyi Lajos; 1871: Novák Lajos; 1871–73: Aradi Gerő; 1873–74: Sztupa Andor; 1874–75: Balogh Alajos; 1875–76: Bogyó Alajos, Mándoki Béla.

Források

• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
• Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929].