Sztojka Sándor

(1890–1943) kárpátaljai görögkatolikus püspök

Sztojka Sándor[1] (Karácsfalva, 1890. október 16.Ungvár, 1943. május 31.) munkácsi görögkatolikus püspök.

Sztojka Sándor
Született1890. október 16.
Karácsfalva
Elhunyt1943. május 31. (52 évesen)
Ungvár
Állampolgársága
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • politikus
Tisztsége
  • megyéspüspök (1932. május 3. – )
  • catholic eparch (1932. július 12. – )
  • a magyar felsőház tagja (1939. július 1. – 1943. május 31.)
munkácsi görögkatolikus püspök
Vallásarómai katolikus egyház
Pappá szentelés1916. december 17.
Püspökké szentelés1932. július 12.
Szentelők

Hivatalmunkácsi görögkatolikus püspök
Hivatali idő1932–1943
A Wikimédia Commons tartalmaz Sztojka Sándor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása szerkesztés

Sztojka Sándor 1890-ben született a kárpátaljai, akkoriban Ugocsa vármegyéhez tartozó Karácsfalván, görögkatolikus szülők gyermekeként. Itt járt elemi iskolába, a gimnáziumi tanulmányokat már Ungváron kezdte meg 1901-ben. Az érettségi után 1910-ben jelentkezett az ungvári Papnevelő Intézetben. Az első két év kiváló eredményeit követően a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta és fejezte be teológiai tanulmányait. Kiválóan, irodalmi szinten beszélt magyarul.[1]

1915 szeptemberében Papp Antal munkácsi görögkatolikus püspök a püspöki titkárság levéltárosává, 1916 januárjában szentszéki jegyzővé nevezte ki, majd 1916. december 17-én Ungváron pappá szentelte.

Papi működése szerkesztés

A pappá szentelést követően kapott beosztásai és címei: 1917 januárjától püspöki fogalmazó és szertartásmester, 1917 decemberétől püspöki titkár lett, 1921-ben pápai káplán és szentszéki tanácsosi címet kapott, 1930 februárjában székeskáptalani kanonok, márciusában püspökségi irodaigazgató, majd július 26-tól püspöki helynök, 1931 áprilisában káptalani helynök lett.

Püspöki pályafutása szerkesztés

1932. május 3-án nevezte ki a Szentszék püspökké a munkácsi egyházmegye élére. 1932. július 12-én szentelte püspökké Gojdics Pál eperjesi püspök. A püspöki széket 11 éven keresztül töltötte be.

Sztojka Sándor püspöksége idején, a trianoni döntés következtében, a munkácsi görögkatolikus püspökség csehszlovák fennhatóság alá állt. A hatóságok szorgalmazták a Rómához hű ruszin görögkatolikusok áttérését a keleti orosz ortodox egyházba. Sztojka Sándor, bár támogatta a ruszin nyelvi-irodalmi törekvéseket, azon fáradozott, hogy a hívekben megmaradjon a Róma iránti hűség.

Amikor 1938-ban, az I. bécsi döntéssel, a püspökségnek csak egy része került vissza Magyarországhoz, Sztojka Sándor a kárpátaljai Ukrajnában maradt közösségekben mozgalmat indított, melynek eredményeként mintegy kétszáz rutén község kérte a Magyarországhoz történő csatolását. Sztojka püspök a visszacsatolt területeken támogatta a ruszin társadalmi és kulturális törekvéseket, többek között a Kárpátaljai Tudományos Társaság megalapítását és a Zorja-Hajnal folyóirat megindulását.[2]

Püspöksége alatt 158 papot szentelt fel, 67 új templom épült és sok templomot fölújítottak. Fellendítette a vallásos egyesületek életét, megalapította a Duspasztir (Lelkipásztor) és a Dobrij Pasztir (Jó Pásztor) című lapokat, támogatta a vallásos művek megjelenését.

A halálával kialakult helyzet egyházmegyéjében szerkesztés

1943-ban bekövetkezett halála után a háborús helyzet miatt a pápa nem nevezett ki megyés püspököt az egyházmegye élére, hanem 1944 januárjától, átmeneti időre, Dudás Miklós hajdúdorogi püspököt bízta meg azzal, hogy apostoli adminisztrátorként a munkácsi görögkatolikus püspökséget is vezesse. Ő szentelte szeptemberben püspökké a segédpüspökké kinevezett és néhány év múlva vértanúhalált halt Romzsa Tódort.

Emlékezete szerkesztés

Az ő nevét vette föl a 2003 óta működő kárpátaljai Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum.[3]

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés