Maláj tantalusz

gólyaféle madárfaj
(Szumátrai tantalusz szócikkből átirányítva)

A maláj tantalusz vagy szumátrai tantalusz (Mycteria cinerea) a madarak (Aves) osztályának a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Maláj tantalusz
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Ardeae
Csoport: Aequornithes
Rend: Gólyaalakúak (Ciconiiformes)
Család: Gólyafélék (Ciconiidae)
Nemzetség: Erdei gólyák (Mycteriini)
Nem: Mycteria
Faj: M. cinerea
Tudományos név
Mycteria cinerea
(Raffles, 1822)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Maláj tantalusz témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Maláj tantalusz témájú médiaállományokat és Maláj tantalusz témájú kategóriát.

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Stamford Raffles írta le 1822-ben, a Tantalus nembe Tantalus cinereus néven.[3]

Előfordulása szerkesztés

Kambodzsában, Indonézia szigetein (Szumátra, Jáva, Bali, Sumbawa, Celebesz és Buton) és Malajzia területén honos. Thaiföldről és Vietnámból már kihalt.

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 90-100 centiméter,[3] Tollazata majdnem teljesen fehér, kivéve a szárnyai végét. Feje csupasz és piros, csőre hosszú és sárga színű.

Életmódja szerkesztés

Elsősorban a vizes élőhelyeket kedveli. Sekély vízben kutat halak és más kisebb állatok (békák, kígyók, rákok és vízirovarok) után.

Szaporodása szerkesztés

Elterjedési területének északi részén júliustól augusztusig költ, míg a délebbi területeken a monszun időszakban, novembertől márciusig. Egy-egy költőkolóniában több száz fészek is található. Vegyes telepeken költ. Többnyire gémekkel, íbiszekkel és kárókatonákkal társul.

Védettsége szerkesztés

Élőhelyeinek elvesztése és a vadászat ezt a fajt is érinti. Összegyedszámát 5500 és 6000 egyed közé becsülik. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a "sebezhető" kategóriába sorolja.

Jegyzetek szerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. március 6.)
  2. Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. március 6.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. március 6.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés