Többségi bónusz
A többségi bónusz rendszer (MBS) a félarányos képviselet egyik formája, egy vegyes választási rendszer. Jellemző eleme vagy egy többségi bónusz (majority bonusz) vagy egy többségi főnyeremény (majority jackpot), amely a kormány stabilitásának biztosítása érdekében többlethelyet vagy képviseletet biztosít egy választott testületben a legtöbb szavazatot kapott pártnak vagy a csatlakozott pártoknak. A többségi bónusz fogalma nem összekeverendő az úgynevezett győzteskompenzációval.
Jelenleg Görögországban [1] és San Marinóban használják, korábban pedig 2006 és 2013 között Olaszországban használták.
Argentínában Santa Fe, Chubut és Entre Ríos tartományok képviselőházában használják.
Történelem szerkesztés
Benito Mussolini volt az első politikus, aki törvényt hozott arról, hogy a győztes párt automatikusan mandátumot kapjon, és ezzel biztosította győzelmét az 1924-es olaszországi választásokon. Az 1953-as általános választásokra újra bevezették a rendszer módosított változatát, amelyben a szavazatok abszolút többségét megszerző parlamenti koalíció a parlamenti helyek kétharmadát kapja. A választásokon a kereszténydemokraták vezette koalíció eredménye kicsivel elmaradt ettől a többségtől, és az 1958-as választások előtt felszámolták a rendszert. A többségi bónusz rendszert az 1950-es években az olasz helyhatósági választásokon használták, és az 1993-as helyhatósági, 2006-os országos választásokon pedig újra bevezették a scorporo vegyes rendszer helyére. A 2013-as olaszországi választásokon a Demokrata Párt 8 644 523 szavazatával 292 mandátumot szerzett a képviselőházban, így 29 604 preferenciára volt szüksége egy mandátum megszerzéséhez. Legfőbb ellenfele, a Szabadság Népe 97 mandátumot szerzett 7 332 972 szavazattal, így egyetlen mandátumhoz 75 597 szavazat kellett. Az Olaszországban 2006 és 2013 között alkalmazott rendszert, amely a legnagyobb párt szavazati százalékától függetlenül osztja ki a főnyereményt, az olasz alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte.[2][3]
A többségi bónusz rendszerek egyes formáit más európai országok is bevezették, például Görögország 2004-ben és San Marino nemzeti szinten, valamint Franciaország a regionális és helyhatósági választásokon.
Működése szerkesztés
Bármilyen, a pártlistás arányos képviseletben alkalmazott mechanizmuson alapulhat, de a D'Hondt-módszer a legvalószínűbb, mivel ez szavazatok arányának pontos sorrendjében osztja ki a mandátumokat.
Alapvetően a többségi bónusz rendszernek két különböző formája van, egyértelműen eltérő politikai eredményekkel:
- A "bónusz" rendszer meghatározott számú további mandátumot ad a nyertes párthoz vagy szövetséghez. A görög parlamentben, ahol ezt néha megerősített arányosságnak is nevezik, a képviselői helyek hatoda a győztes párt számára van fenntartva plusz helyként. A szicíliai regionális gyűlésben a képviselői helyek tizedét a győztes koalíció kapja az arányosan kiosztott helyek mellett.
- A "főnyeremény" (jackpot) rendszer biztosítja, hogy a győztes párt vagy szövetség összesen legalább bizonyos fix számú mandátumhoz jusson, azáltal, hogy megadja azt, bármennyi további mandátum szükséges. A San Marinói parlamentben a többségi szövetség a 60 mandátumból legalább a 35-öt megszerezte. [4] Ha a győztes(ek) csak 31 helyet értek el a második forduló után, a győztesek 4 bónusz helye levonásra kerül a D'Hondt módszerrel rangsorolt leggyengébb kisebbségi helyekből, ha pedig kevesebbet, második fordulóra kerül sor.
A "főnyeremény" típusú rendszer fix számú (minimális) helyet biztosít a nyertesnek, míg a "bónusz" tíőusú rendszer fix számú helyet ad hozzá.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Greece used the system for its most recent election. A bill abolishing it passed in 2016 but said law will not take effect until the second election after it was passed, so the majority bonus system was used in the 2019 election before being abolished officially. This change was later undone however (albeit modifying the original system slightly), so the election after the next one (two election cycles from now) will return to using the majority bonus.
- ↑ Unconstitutionality sentence by the Italian Constitutional Court
- ↑ The ruling awaited in Palace of Consulta after the public hearing on 3 December 2013 could cause an earthquake the Italian public scene, changing some of coordinates that determine the behavior of politicians and the electorate: Buonomo (2013. április 12.). „La legge elettorale alla prova di costituzionalità”. L'Ago e Il Filo Edizione Online. [2012. augusztus 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
- ↑ REPUBLIC OF SAN MARINO EARLY PARLIAMENTARY ELECTIONS 11 November 2012
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Majority bonus system című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.