Tökös

település Horvátországban

Tökös, (vagy Tökös-puszta, horvátul: Tikveš) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Bellyéhez tartozik.

Tökös (Tikveš)
A kastély épülete
A kastély épülete
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségBellye
Jogállásfalu
Irányítószám31328
Körzethívószám+385 031
Népesség
Teljes népesség15 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság80 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 40′ 20″, k. h. 18° 50′ 37″Koordináták: é. sz. 45° 40′ 20″, k. h. 18° 50′ 37″
A Wikimédia Commons tartalmaz Tökös témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Eszéktől légvonalban 18, közúton 26 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 10, közúton 17 km-re északkeletre Baranyában, a Drávaszög területén a Kopácsi-réten, a Kopácsi-rét Természetvédelmi Park északi részének közepén, a Vémelyi-Dunaág melletti Tökösi vízmű közelében, erdőktől körülvéve fekszik. Az út mentén sorakozó, egyedülálló földszintes épületekből áll. A ma álló 25 épület nagy része elhagyatott.

Története szerkesztés

A település a 19. század végén épített kastélykomplexum mellett létesült. A kastélyt a bellyei uradalom akkori birtokosa, a Habsburg család Tescheni vonalának tagja Frigyes főherceg megbízásából kezdték el építeni, aki egyszintes vadászkastélyt tervezett ide. A kastély elkészülte után számos államférfit és hírességet látott vendégül, környéke messze földön híres vadászparadicsom lett. A Kopácsi-rét szépségeit megörökítő fényképek, amelyeket Frigyes felesége Izabella főhercegné készített, a kor legismertebb újságjaiban jelentek meg.

A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1944 között a település ismét Magyarországhoz tartozott. Habsburg–Tescheni Albert Ferenc főherceg 1941-ben Albertina néven biológiai állomást alapított itt. A második világháború után a Kopácsi-rét területe a Bellyei Állami Gazdaság, az 1960-as években pedig a Jelen Vadásztársaság és Erdőgazdaság igazgatása alatt állt. A kastély Josip Broz Tito egyik elnöki rezidenciája volt, ahol sok itt tartózkodó politikussal együtt vadászott. A megélhetési nehézségek miatt az 1970-es évektől megindult a lakosság elvándorlása. Az 1991-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 42%-a szerb, 36%-a horvát, 8%-a német, 7%-a szlovén, 5%-a magyar anyanyelvű volt. A falut 1991. szeptemberében megszállták a JNA katonái és a szerb szabadcsapatok. A horvát kormány 1997-ben kelt rendeletével létrejött a Kopácsi-rét Természetvédelmi Park, amely átvette a terület igazgatását A településnek 2011-ben 10 lakosa volt.

Lakossága szerkesztés

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 0 0 0 19 0 0 153 111 153 167 94 73 29 10

(1900-tól 1981-ig településrészként, 1991-től önálló településként. 1921-ben és 1931-ben lakosságát Laskóhoz számították.)

Gazdaság szerkesztés

A pusztán hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezte a megélhetés alapját. Ma a mezőgazdaság mellett a falusi turizmus fejlesztése a fő cél.

Nevezetességei szerkesztés

A tökösi vadászkastély[4] klasszicista stílusban épült, de szecessziós jegyeket is magán visel. Homlokzata dísztéglával van kirakva, a falak éleit pedig kőtömb utánzatok díszítik. A többszintes kastély köré a 20. század közepén több melléképületet, vendégházat és kápolnát is építettek. A kápolna eredetileg a vadászok védőszentjének Szent Hubertusnak a tiszteletére volt szentelve. Amikor II. János Pál pápa 2003-ban Eszékre látogatott, megszentelt egy fából készült könyvet, amelybe életrajzának egy részét vésték bele. Ezt a könyvet később a kápolnában helyezték el, és ezért az a Pápai Áldás Kápolna nevet kapta. A kastély mellett több kiszolgáló létesítmény, köztük egy étterem is épült. A bio-ökológiai állomás a több napra érkező látogatók számára kínál szállást, valamint egy 80 fős multimédia csarnok is rendelkezésükre áll. Az újonnan megnyílt recepcióközpont kiállítótérrel és ajándékbolttal is rendelkezik.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)