Törökkanizsa

	Törökkanizsa; (Нови Кнежевац / Novi Kneževac)
	A Szent György vértanú római katolikus templom
	; Törökkanizsa; címere
	; Törökkanizsa; címere
	Közigazgatás
Ország	Szerbia
Tartomány	Vajdaság
Körzet	Észak-bánsági
Község	Törökkanizsa
Rang	városi jellegű település
Polgármester	Dragan Babić
Irányítószám	23330
Körzethívószám	+381 230
Rendszám	KI
Testvérvárosok	Lista Kocsani
	Népesség
Teljes népesség	6960 fő (2011) +/-
Népsűrűség	62 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	71 m
Terület	124,0 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 46° 03′, k. h. 20° 06′Koordináták: é. sz. 46° 03′, k. h. 20° 06′
	Törökkanizsa; weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Törökkanizsa; témájú médiaállományokat.

Törökkanizsa (szerbül Нови Кнежевац / Novi Kneževac, németül Neu-Kanischa) város és község Szerbiában, Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben.

Fekvése szerkesztés

Szegedtől délre, Magyarkanizsával átellenben, a Tisza bánáti oldalán fekszik.

A község települései szerkesztés

Bővebben: Törökkanizsa község

Törökkanizsán kívül nyolc falu tartozik a községhez (zárójelben a szerb név szerepel):

Firigyháza (Филић / Filić)
Gyála (Ђала / Đala)
Magyarmajdány (Мајдан / Majdan)
Ókeresztúr (Српски Крстур / Srpski Krstur)
Oroszlámos (Банатско Аранђелово / Banatsko Aranđelevo)
Podolkány (Подлокањ / Podlokanj)
Rábé (Рабе / Rabe)
Sziget (Сигет / Siget)

Története szerkesztés

A görögkeleti templom

Törökkanizsa és környéke már az ősidőkben is lakott hely lehetett, amit a területén talált őskori és népvándorlás korából származó leletek is bizonyítanak.

Törökkanizsa Árpád-kori település. Nevét az oklevelek 1200-ban említették először Kenesna néven.

1237-1240. között Kenesna, 1332-ben Reu Kanizsa, 1337-ben Kanisa (Temes) néven írták.

A Tisza révjének mindkét oldalán kialakult egy-egy Kanizsa nevű helység. A két Kanizsa fontos tiszai átkelőhely volt, melyről Anonymus is megemlékezett honfoglalás történetében, és a Gellért legenda írója is Csanád és Ajtony harcában.

1237. körül a bodrogi Kanizsa határjárásávan említették a révet. A csanádi oldalon levő neve a 14. században Révkanizsa volt, mely 1337-ben részben köznemesi birtok volt.

Kanizsa korán kereskedelmi gócponttá fejlődött; egykor mezőváros lehetett, 1329-ben már említették csütörtöki napon tartott hetivásárát is.

1333-ban már egyházas hely volt, nevét a pápai tizedjegyzékben is említették. Ez évben papja 72 garas, 1334-ben 7 és fél garas, 1335-ben 1 és fél garas pápai tizedet fizetett.

A település idővel a Tisza jobb partjára is átterjedt, s ebből a részből külön falu keletkezett, melyről 1367-ben van első ízben adatunk (Ó-Kanizsa). A városban királyi sókamara hivatal is működött.

A 15. század elején azonban a kanizsai polgárok elveszítették függetlenségüket, és földesúri hatóság alá kerültek.

1401. január 17-én Zsigmond király Kanizsát Csáki István fiainak, Miklós temesi főispánnak, György visegrádi várnagynak és Istvánnak adta cserébe.

1509-ben Csáki Gábor volt a földesura, aki a helységet elzálogosította Bakócz bíboros érseknek, de az érsek 1511-ben elengedte a zálogösszegét.

A mohácsi vész után Kanizsa török uralom alá került. 1542-ben pedig itt szállította át hadait a Tiszán Begler bég.

1557-1558-ban a temesvári defterdár 85 házat írt itt össze; lakosai ekkor mind magyarok voltak. 1582-ben már csak négy magyar lakost talált itt a török adószedő, akik juhtenyésztéssel foglalkoztak.

A következő évtizedek alatt szerbek telepedtek le Rév-Kanizsára. 1647-ben is lakott helységként volt említve, 1717-ben pedig már ismét 40 házból állt. 1738–1739-ben pedig pestisjárvány pusztított a lakosok között.

A törökök kiűzetése után kezdték a helységet Török-Kanizsának nevezni. 1718-ban Török-Kanizsát a csanádi kerületbe, 1779-ben pedig Torontál vármegyéhez csatolták.

1753-ban a temesvári igazgatóság a helység nevét Josefsdorfra akarta változtatni, de helyette a mellette keletkezett telep vette fel a Jozefova nevet.

A kanizsai uradalmat 1792-ben Szerviczky Márkus vásárolta meg.

1832. augusztus 2-án Törökkanizsa országos és hetivásárok tartására is kiváltságot nyert.

1838-ban Szerviczky György volt a település földesura, majd az 1900-as évek elején Vizeki Tallián Béla tanácsos és neje báró Baich Mária, Törökkanizsai Schulpe Vilmos és Alfonz, gróf Maldeghem Mária, Georgina, Albertina és Károly, valamint Weiszhut Lajos volt a helység legnagyobb birtokosa. A községben álló kastélyok közül az egyiket 1793-ban Szerviczky György építtette. A két Tallián-féle kúria közül az egyiket Tallián Endre, a másikat báró Feilitsch Fedor 1856-ban építtette. A gróf Maldeghem testvérek kastélya 1910-ben épült.

A községbeli római katolikus plébánia már 1333–1335-ben fennállt. A Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templomot 1381-ben a város állíttatta helyre. Mostani plébániája csak 1807-ben alakult. A templomot Szerviczky György 1847-ben kezdte építtetni, és örökösei 1858-ban fejezték be.

A Törökkanizsát Magyarkanizsával hajóhíd kötötte össze, melynek révjoga 1885 előtt még a törökkanizsai uradalomé volt; a hidat 1885-ben Szegedről hozták, és 80.000 forint költséggel állították fel.

A 20. század elején Torontál vármegye Törökkanizsai járásának volt a székhelye. 1897-ben a Szeged–Karlova-vasútvonal megnyitásával vasúti kapcsolata lett.

1910-ben 4938 lakosából 3168 magyar, 62 német, 1664 szerb volt. Ebből 2995 római katolikus, 1674 görögkeleti ortodox, 10 izraelita volt.

A községhez tartozott Firigyháza puszta, Parlag-major, Tallián-major, Új szállás-major, Budzsáki tanyák és Kupuszina is.

Fejéregyház szerkesztés

Firigyháza-puszta helyén a középkorban Fejéregyház helység feküdt, mely a Csanád nemzetség ősi birtokai közé tartozott és azok sorsát osztotta meg. Az 1514. évi pórlázadás alkalmával a helység legnagyobb része elpusztult. Thelegdy Gábor 1514 június 30-án elpusztított birtokait a budai káptalannak engedte át; de Telegdy Miklós és Ferenc ellene mondtak a beiktatásnak; az e miatt támadt per még 1526-ban is folyt, és a Thelegdyek javára dőlt el, mivel még később is itt találjuk őket.

A török hódoltság első évtizedében a helység elpusztult. A 17. század közepe körül rácok költöztek ide, akik a helység nevét, melyet a 16. században Félegyháznak is neveztek, Felityre ferdítették el.

1647-ben Horváth-Voxith István, Petőfalvi Pető és Ladányi Ferenc lett e puszta birtokosa.

1681-ben I. Lipót király Solt vármegyei pusztaként Gbelani Miklósnak, Mihalek Miklósnak és társainak adományozta.

A törökök kiűzetése után a temesvári bánsághoz tartozott és Firigyháza néven volt ismeretes. 1781-ben a török-kanizsai uradalommal együtt Szerviczky Márkus vette meg. E család 1804-ben Csongrád vármegyéből haszonbéreseket telepített ide.

1858-ban a telep önálló község lett. Később ismét pusztaként Törökkanizsához csatolták.

Nevezetes emberek szerkesztés

Itt született 1956-ban Pásztor István jogász, politikus

Népesség szerkesztés

Demográfiai változások szerkesztés

Demográfiai változások
1948	1953	1961	1971	1981	1991	2002	2011
7246	7784	8235	8134	8166	8062	7581^[2]	6960^[1]

Etnikai összetétel szerkesztés

Nemzetiség	Szám	%
Szerbek	4369	57,63
Magyarok	2657	35,04
Jugoszlávok	131	1,72
Cigányok	107	1,41
Horvátok	37	0,48
Montenegróiak	20	0,26
Macedónok	19	0,25
Szlovének	7	0,09
Németek	6	0,07
Románok	5	0,06
Bunyevácok	5	0,06
Albánok	5	0,06
Szlovákok	4	0,05
Muzulmánok	3	0,03
Ukránok	2	0,02
Oroszok	1	0,01
Bolgárok	1	0,01
Egyéb/Ismeretlen^[3]