Törzsudvarnok

település Szerbiában, a Vajdaságban

Törzsudvarnok (szerbül Банатски Двор / Banatski Dvor, németül Banater Hof, bolgárul Иттварнок / Ittvarnok) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben, Bégaszentgyörgy községben. Két település, Törzsudvarnok és Szőlősudvarnok egyesülésével jött létre. A települést a környékbeli magyarok csak Udvarnok néven ismerik.

Törzsudvarnok
(Банатски Двор / Banatski Dvor)
A görögkeleti templom
A görögkeleti templom
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetKözép-bánsági
KözségBégaszentgyörgy
Rangfalu
Irányítószám23213
Körzethívószám+381 23
RendszámZR
Népesség
Teljes népesség1095 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség35 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság68 m
Terület36,2 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 31′ 14″, k. h. 20° 30′ 51″Koordináták: é. sz. 45° 31′ 14″, k. h. 20° 30′ 51″
Törzsudvarnok
weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Törzsudvarnok
témájú médiaállományokat.

Fekvése szerkesztés

Nagybecskerektől északkeletre, az Ó-Béga partján, Csősztelek, Jankahíd és Bégaszentgyörgy közt fekvő település.

Története szerkesztés

Törzsudvarnok szerkesztés

Törzsudvarnok 1319-ig királyi birtok volt, ekkor Károly Róbert király Karthali Tamás illyédi várnagynak és Etele nevű testvérének adományozta

A középkorban Keve vármegyéhez tartozott, neve 1332-1337 közt már szerepelt a pápai tizedjegyzékben is, tehát ekkor már egyháza is volt. 1452-ben az Ittebei család birtoka volt, 1508-ban azonban már csak mint puszta volt említve. 1508-ban II. László király e puszta akkori földesurának, Etelei Miklósnak adott kedvezménye szerint az Udvarnokon megtelepedők, hat évi adómentességet nyertek. E kedvezmény következtében a falu ismét felépült és a 15. század utolsó évtizedében még fennállt, a 17. században azonban ismét elpusztult és a Mercy-féle térképen, a becskereki kerületben, a lakatlan helyek között szerepelt, és még 1779-ben is lakatlan volt. A kincstártól Petrovics József szerezte meg 1825 körül, majd Torontál és Krassó vármegyékből római katolikus bolgárokat telepített ide, akik azonban később a szomszédos Szőlősudvarnokra költöztek. 1838-ban Petrovics József volt a földesura és ekkor még önálló puszta volt. 1910-ben 863 lakosából 602 magyar, 254 német volt. Ebből 827 római katolikus, 13 református, 16 görögkeleti ortodox volt.

A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Nagybecskereki járásához tartozott.

Szőlősudvarnok szerkesztés

Népesség szerkesztés

Demográfiai változások szerkesztés

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
2177 2099 1832 1629 1374 1300 1263[2] 1095[1]

Etnikai összetétel szerkesztés

Nemzetiség Szám %
Szerbek 593 46,95
Magyarok 509 40,30
Jugoszlávok 50 3,95
Cigányok 30 2,37
Bolgárok 8 0,63
Románok 6 0,47
Montenegróiak 5 0,39
Muzulmánok 4 0,31
Németek 2 0,15
Csehek 1 0,07
Horvátok 1 0,07
Egyéb/Ismeretlen[3]

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

Hivatkozások szerkesztés