Tüzestorkú bajszika

madárfaj

A tüzestorkú bajszika (Psilopogon pyrolophus) a madarak (Aves) osztályának a harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a Megalaimidae családjába tartozó faj.[1][2]

Tüzestorkú bajszika
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Család: Megalaimidae
Alcsalád: Megalaiminae
Nem: Psilopogon
Faj: P. pyrolophus
Tudományos név
Psilopogon pyrolophus
S. Müller, 1836
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tüzestorkú bajszika témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tüzestorkú bajszika témájú kategóriát.

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Salomon Müller német zoológus és ornitológus írta le 1836-ban.[3]

Korábban a Psilopogon madárnem egyetlen fajának számított, azonban miután behelyezték a Megalaima nembe, melyet átneveztek Psilopogon-ra, a tüzestorkú bajszika ennek a típusfajává vált.[4][5]

Előfordulása szerkesztés

Indonézia, Malajzia és Thaiföld területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[6]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 29 centiméter, testtömege 107-149 gramm.[7] Csőre felett egy vörös tollbóbitát visel.

 

Életmódja szerkesztés

Gyümölcsökkel táplálkozik.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[6]

Jegyzetek szerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. november 25.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. november 25.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2021. november 25.)
  4. den Tex, Robert-Jan (2013. július 1.). „A molecular phylogeny of Asian barbets: Speciation and extinction in the tropics”. Molecular Phylogenetics and Evolution 68 (1), 1–13. o. DOI:10.1016/j.ympev.2013.03.004.  
  5. Ericson, Per G. P. (2012. május 1.). „Evolution of terrestrial birds in three continents: biogeography and parallel radiations” (angol nyelven). Journal of Biogeography 39 (5), 813–824. o. DOI:10.1111/j.1365-2699.2011.02650.x. ISSN 1365-2699.  
  6. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. november 25.)
  7. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. november 25.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés