Wikipédia

Tachycardia

a megszokottnál gyakoribb szívverés
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

A tachycardia (tahikardia) görög eredetű szó, gyöke a takhüsz (gyors, felgyorsult) és a kardia (szív). A tachycardia a megszokottnál gyakoribb szívverést jelent. Normálisnak az inaktív, vagy alvó ember pulzusát tekintik. Terhelésre ez az ütem nő, alváskor pedig csökken.

Tachycardia
Az EKG magas, percenkénti 100 fölötti szívverést mutat
Az EKG magas, percenkénti 100 fölötti szívverést mutat
Osztályozás
ICID10I47.-I49., R00.0
ICID9427, 785.0
MehIDD013610
A Wikimédia Commons tartalmaz Tachycardia témájú médiaállományokat.

Az alap-szívverés növekedése nem csak betegség jele lehet, gyakran lelki eredője van, de okozhatják izgatószerek is, mint például a túlzott kávé (koffein) fogyasztás, vagy energiaital, amely gyerekeknél veszélyesebb lehet.

Definíció szerkesztés

A normális sebességű szívverés felső határa az életkortól függ:[1]

  • 1-2 napos: <159 ütés percenként (bpm)
  • 3-6 napos: <166 bpm
  • 1-3 hetes: <182 bpm
  • 1-2 hónapos: <179 bpm
  • 3-5 hónapos: <186 bpm
  • 6-11 hónapos: <169 bpm
  • 1-2 éves: <151 bpm
  • 3-4 éves: <137 bpm
  • 5-7 éves: <133 bpm
  • 8-11 éves: <130 bpm
  • 12-15 éves: <119 bpm
  • >15 éves – felnőtt: <100 bpm

Ha megemelkedik a szív ritmusa, az azt jelenti, hogy nem olyan hatékonyan pumpálja a vért, így kevesebb jut el a test legtöbb részébe. Maga a szív is kevesebbhez jut hozzá. Emellett többet kell dolgoznia és több oxigénre van szüksége. Ebből a szívhez kapcsolódó vértelenség alakulhat ki.[2]

Relatív tachycardiának azt nevezik, amikor az adott betegség állapotában várható nagyobb mértékű ritmust meghaladó növekedés tapasztalható.

Okok szerkesztés

A tachycardia egyes okai a következők lehetnek:

Amfetamin Pitvarlebegés Alkohol Pitvarfibrilláció
Anémia Pitvari tachycardia Koffein Kokain
Antiaritmiás szerek Brugada-szindróma Félelem Láz
Szorongás Hypoglikémia Hyperthyreosis Hiperventilláció
Fertőzés Metamfetamin Nikotin Sinus tachycardia
Triciklikus antidepresszánsok Wolf-Parkinson-White- (WPW) szindróma Multifokális pitvari tachycardia

Differenciáldiagnózis szerkesztés

Differenciáldiagnózis során Elektrokardiogramot (EKG) használnak a tachycardia típusának osztályozásához. Ezek a QRS-komplex alapján keskeny és széles komplexbe sorolhatók. (keskeny: kisebb mint 120 ms)[3] Ezek a következők (a legelterjedtebbtől a legkevésbé előfordulóig):

A keskeny komplexű tachycardiák általában a pitvarban születnek, míg a széles komplexű tachycardiák általában a kamrákban születnek. A tachycardiák tovább osztályozhatók még mint szabályos vagy szabálytalan.[forrás?]

Sinus tachycardia szerkesztés

A szervezet számos szabályozási mechanizmussal rendelkezik a megfelelő véráram és vérnyomás fenntartása érdekében. Ha a vérnyomás csökken, akkor a szív gyorsabban ver, hogy megemelje azt. Ez a reflex a tachycardia. Ez történhet a vérmennyiség (dehidratáció vagy vérzés) csökkenésével vagy a véráramlás váratlan változásával. Az utóbbi leggyakoribb oka az ortosztatikus hipotenzió (más néven posturalis hypotensio). A láz, a hiperventiláció, a hasmenés és a súlyos fertőzések tachycardiát is okozhatnak, elsősorban az anyagcsere növekedése miatt.

A szimpatikus idegrendszer stimulációjának növekedése a szívfrekvencia emelkedését eredményezi mind a szimpatikus idegrostok közvetlen hatása a szívben, mind pedig az endokrin rendszer felszabadításával olyan hormonokat, mint az adrenalin (hasonló hatású az epinefrin). A fokozott szimpatikus stimuláció általában fizikai vagy pszichés stressz következménye. Ez az alapja az ún. Harci-vagy repülés-válasznak, de az ilyen stimulációt olyan stimulánsok is kiválthatják, mint az efedrin, az amfetamin vagy a kokain. Bizonyos endokrin rendellenességek, például a mellékvesevelő szintén epinefrin felszabadulást okozhat, és az idegrendszeri stimulációtól független tachycardiát eredményezhet. Sőt, hyperthyreosis tachycardiát is okozhat. A sinus tachycardia normális sebességének felső határa 220 bpm.

Kamrai tachycardia szerkesztés

A kamrai tachycardia (VT) potenciálisan életveszélyes szívritmuszavar, amely a kamrákból származik. Általában rendszeres, széles összetett tachycardia, melynek sebessége 120-250 bpm.

Mindkét ritmus általában csak néhány másodpercig tart (paroxysmal tachycardia), de ha a VT továbbra is fennáll, rendkívül veszélyes, gyakran kamrai fibrillációhoz vezet.

Szupraventrikuláris tachycardia szerkesztés

Ez egyfajta tachycardia, amely a kamrák felett, például a pitvar felől származik. Néha paroxysmal pitvari tachycardia (PAT) néven ismert. A szupraventrikuláris tachycardiának többféle típusa létezik.

Pitvarfibrilláció szerkesztés

A pitvari fibrilláció az egyik leggyakoribb szívritmuszavar. Általában szabálytalan, keskeny komplexű. Azonban az EKG-n széles QRS-komplexet mutathat, ha egy Tawara-szár blokk jelentkezik. Magas pulzus esetén a QRS-komplex az Ashman jelenség miatt is szélesedhet. Nehéz meghatározni a ciklus szabályszerűségét, ha a pulzus meghaladja a 150 bpm értéket. A beteg egészségi állapotától és egyéb változóktól függően, mint például a pulzusszámot szabályozó gyógyszerek, a pitvari fibrilláció sebességét növelheti, amely 50–250 bpm (vagy még nagyobb lehet). Az újonnan diagnosztizált pitvarfibrillációkor a pulzus általában 100-150 bpm.

Atrioventricularis nodalis reentry tachycardia (AVNRT) szerkesztés

Az AV nodalis reentry tachycardia (AVNRT) a leggyakoribb „reentry tachycardia”. Rendszerint keskeny komplexű tachycardia.

Az AV-csomó két különböző része lehetőséget teremt egy ingerület-körfogáson alapuló tachycardia kialakulására (egy lassú vezetésű, rövidebb effektív refrakter periódusú és egy gyorsabb vezetésű, hosszabb refrakteritású rész). A tachycardia hirtelen indul és ér véget, a szívfrekvencia akár 160-200 bpm is lehet.

Általában jól reagál a Valsalva manőverre vagy az adenozinra. A lassú pálya rádiofrekvenciás ablációja végleges gyógyulást jelenthet (98%-ban hatásos). A beavatkozás kockázata kicsi, ezért a hosszú távú gyógyszeres kezelés helyett inkább ezt alkalmazzák, ha nincs ellenjavallata.[4]

AV reenty tachycardia (AVRT) szerkesztés

Az AV reentry tachycardia (AVRT) során valamely járulékos vezetési pálya érintett. Az AVRT lehet ortodrom vagy antidrom. Ortodom esetén az ingerületvezetés a szokásos AV-csomó/His-Purkinje rendszeren indul el (anterográd irány), visszafelé viszont járulékos útvonalon keresztül halad. Az antidrom esetén fordítva, a járulékos pályán halad anterográg, és visszafelé az elsődlegesen pályán. Az ortodrom vezetés általában keskeny komplexű tachycardia, míg az antidrom vezetés általában széles komplexű tachycardia, ez utóbbi a ritkább, és a QRS-komplexe hasonlít a kamrai tachycardiáéhoz.[5] Szívritmuszavar elleni gyógyszerek adása ellenjavallt sürgősségi kezelésben, mert a legtöbb szer növeli a járulékos pályák vezetését.

Junctional tachycardia szerkesztés

Az AV-csomóban keletkező ingerület zavara. Rendszerint keskeny komplexű tachycardia, és gyűszűvirág mérgezés jele is lehet.

Kezelés szerkesztés

A tachycardia kezelése típusától (QRS-komplex: keskeny v. széles) függ, függetlenül attól, hogy stabil vagy instabil, és hogy az instabilitás a tachycardia következménye-e. Az instabil azt jelenti, hogy vagy fontos szervfunkciók érintettek vagy szívmegállás történt.

Instabil szerkesztés

Azokban az esetekben, amelyek instabillá váltak egy keskeny komplexű tachycardiánál, akkor intravénásan adenozin adását is meg lehet kísérelni. Minden más esetben azonnali elektromos kardioverzió ajánlott.[6]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Johns Hopkins Egyetem (szerk. J.W. Custer, R.E. Rau): The Harriet Lane Handbook (18. kiadás), Philadelphia, Mosby Elsevier Inc, 2008, ISBN 978-0808924159
  2. ↑ Anthony Fauci, et al.: Harrison's Principles of Internal Medicine (17. kiadás), Mcgraw-Hill, 2008
  3. ↑ Neumar, R. W., M. S. (2010. október 17.). „Part 8: Adult Advanced Cardiovascular Life Support: 2010 American Heart Association Guidelines for Cardiopulmonary Resuscitation and Emergency Cardiovascular Care”. Circulation 122 (18_suppl_3), S729–S767. o. DOI:10.1161/circulationaha.110.970988. ISSN 0009-7322.  
  4. ↑ Ritmuszavarok – AVNRT (28.9) (Semmelweis.hu)
  5. ↑ AVRT osztályozása (MeRSZ.hu)
  6. ↑ Tony Hannaman: 1-17th-IMCore-Gastro_11-30-16. 2016–10–01. ISBN 1932703969  

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tachycardia című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Tachycardia témájú médiaállományokat.
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést.
A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tachycardia&oldid=26849819”