Talajlakó medúza
A talajlakó medúza (Cassiopea andromeda) a kehelyállatok (Scyphozoa) osztályának gyökérszájú medúzák (Rhizostomeae) rendjébe, ezen belül a Kolpophorae alrendjébe és a Cassiopeidae családjába tartozó faj.
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Talajlakó medúzák az angliai Bristol Zoological Gardens-ban
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Cassiopea andromeda (Forsskål, 1775) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Talajlakó medúza témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Talajlakó medúza témájú médiaállományokat és Talajlakó medúza témájú kategóriát. |
Előfordulása szerkesztés
A talajlakó medúza eredeti előfordulási területe talán a Csendes-óceán nyugati fele, valamint az Indiai-óceán volt. Manapság jelentős állománya van a Földközi- és az Égei-tengerekben. A görög, a török és a ciprusi vizekben jól elszaporodott. Talán az áramlatokkal és a hajók ballasztvizeivel, a Szuezi-csatornán keresztül, a Vörös-tengerbe is eljutott.
Megjelenése szerkesztés
Ennek a medúzának a lapos korongja általában 12 centiméter átmérőjű. A korongból 8 rövid nyúlvány nő ki; mindegyik főnyúlványának 4-6 - szálakba tovább ágazó - kisebb nyúlványa van. A korongtestben élő egysejtű algák miatt, az állat színe barna, világosabb pontokkal.
Életmódja szerkesztés
Idejének nagy részét, fejjel lefelé a tengerfenéken tölti, bár úszni is tud. A csendes, tengerrészeket kedveli, ahol akár 30 méteres mélységben is fellelhető. A szálas nyúlványaival kis, tengeri állatokat zsákmányol.
Képek szerkesztés
.jpg)
Források szerkesztés
- Cassiopea andromeda (Forsskål, 1775) WoRMS
- Cornelius, P.F.S. (2001). Cubozoa, in: Costello, M.J. et al. (Ed.) (2001). European register of marine species: a check-list of the marine species in Europe and a bibliography of guides to their identification. Collection Patrimoines Naturels, 50: pp. 111
