Tarasz Sevcsenko síremléke
Tarasz Sevcsenko síremléke egyike Ukrajna Sevcsenko-emlékhelyeinek.
|
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
| Tarasz Sevcsenko síremléke | |
 | |
| Ország | Ukrajna |
| Település | Kanyiv |
| Készítés ideje | 1939 |
| Felhasznált anyagok | bronz |
| Elhelyezkedése | |
 Tarasz Sevcsenko síremléke
Pozíció Ukrajna térképén
| |
 é. sz. 49° 43′ 56″, k. h. 31° 30′ 42″Koordináták: é. sz. 49° 43′ 56″, k. h. 31° 30′ 42″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tarasz Sevcsenko síremléke témájú médiaállományokat. | |
Elhelyezkedése szerkesztés
A Cserkaszi területen található, Kanyiv város mellett, a Dnyeper melletti Tarasz-dombon. A költő sírjához közel egy múzeum áll. A síremlékhez 360 lépcső vezet, amelynek alján egy kút található. A kút neve Tarasz Sevcsenko örök művészetének forrása.[1]
Története szerkesztés
Miután Tarasz Sevcsenko 1861. március 10-én elhunyt, Szentpéterváron temették el rendőri felügyelet mellett.[2] Barátai átszállították földi maradványait Ukrajnába, amint azt a költő Végrendelet című versében kérte. Az összesen két hétig tartó út végén a koporsót szállító gőzhajó május 8-án ért Kanyivba, és ott került sor az újratemetésre.[3][4]
1914-ben, a költő születésének századik évfordulóján az orosz hatóságok fegyveres csendőrökkel őriztették a sírt, hogy megelőzzék a zarándoklatokat.[5]
A sírt először egy fakereszt jelezte, ezt 1884–ben egy vaskereszt váltotta fel. 1923-ban egy amatőr szobrász kezdetleges Sevcsenko-szobrot készített, amelyet cukorgyári munkások vasba öntöttek.[1] A vaskereszt és a szobor a közeli Sevcsenko-múzeumban tekinthetők meg. A gránit piedesztálon álló bronzszobor és a mögötte álló múzeum 1939-ben épült. A síremlék építésze Jevgenyij Adolfovics Levinszon, a szobrász Matvej Genrihovics Manyizer volt.[6]
1978-ban, Ukrajna függetlensége kikiáltásának 60. évfordulóján a Tarasz-dombon gyújtotta fel magát Oleksza Mikolajovics Hirnik, tiltakozásul az ukrán nyelv, kultúra és történelem elnyomása ellen.[7]
A sír és környezete 1989 óta Ukrajna javasolt világörökségi helyszínei között szerepel.[8]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Thomas Gerlach – Gert Schmidt: Ukraine: zwischen den Karpaten und dem Schwarzen Meer. Berlin: Trescher. 2009. 282–284. o. ISBN 978-3-89794-152-6
- ↑ Thomas Gerlach: Samogon auf den Poeten. taz.de (Hozzáférés: 2021. április 20.)
- ↑ Shevchenko Biography. www.infoukes.com (Hozzáférés: 2021. április 20.) arch
- ↑ Jurij Andruhovics: Shevchenko is OK. Lettre, 46. sz. (2002)
- ↑ Oleksandr Palii: The topical Shevchenko: “Nations often bow before the great figures instead of hearing them”. day.kyiv.ua (2013. március 13.) (Hozzáférés: 2021. április 20.)
- ↑ Шевченківський національний заповідник. shevchenko-museum.com.ua (Hozzáférés: 2021. április 20.)
- ↑ Uilleam Blacker: Memory, the City and the Legacy of World War II in East Central Europe: The Ghosts of Others. Abingdon–New York: Routledge. 2019. ISBN 978-1-138-91436-0
- ↑ Tarass Shevtchenko Tomb and State Historical and Natural Museum - Reserve. whc.unesco.org. UNESCO World Heritage Convention (Hozzáférés: 2021. április 20.)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Taras-Schewtschenko-Grabmal című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Taras Hill című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk szerkesztés
- Tarasz Sevcsenko – az ukránok prófétája. blog.oik.hu. Országos Idegennyelvű Könyvtár (Hozzáférés: 2021. április 20.) [a cikk végén olvasható Sevcsenko Végrendelet című költeménye, Weöres Sándor fordításában]
