Tarka szőlőmoly

rovarfaj

A tarka szőlőmoly (keresztes szőlőmoly – Lobesia botrana, illetve Polychrosis botrana) a valódi lepkék (Glossata) alrendjébe tartozó sodrómolyfélék (Tortricidae) családjának Magyarországon is honos faja.

Tarka szőlőmoly
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Lepkealakúak
(Lepidopteroidea)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Tagozat: Cossina
Öregcsalád: Tortricoidea
Család: Sodrómolyfélék
(Tortricidae)
Alcsalád: Olethreutinae
Nem: Lobesia
Faj: L. botrana
Tudományos név
'''Lobesia botrana'''
Denis & Schiffermüller, 1775
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tarka szőlőmoly témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tarka szőlőmoly témájú kategóriát.

Elterjedése, élőhelye szerkesztés

Megtalálható egész Európában, továbbá Ázsiában a Himalájától északra egészen Japánig, Észak- Afrikában és Észak- Amerikában is. Előfordul Magyarország minden szőlőtermő vidékén, bár nagyon eltérő gyakorisággal.

Megjelenése szerkesztés

Szürkésbarna összbenyomást keltő szárnyát zöldesszürke, sárgás rozsdabarna és kékesszürke foltok, sávok tarkázzák. A szárny fesztávolsága 10–17 mm. Zöldes színű hernyójának feje és nyakpajzsa fakósárga.

Életmódja szerkesztés

A meleg, száraz időjárást szereti, ezért gyakorisági maximuma eltér a mérsékelten meleg és nedvesebb időt kedvelő nyerges szőlőmolyétól.

Elterjedési területének nagy részén évi két nemzedéke van, de hazánkban például három. Az áttelelt bábokból kikelő lepkék április legvégén, illetve májusban rajzanak. Petéit egyenként ragasztja a fejletlen fürtök bimbóira, fedőlevélkéire, elvétve nyelére vagy a hajtásra. A tavaszi nemzedék 8–10 nap múlva kikelő hernyója a bimbóba furakodik, és kieszi annak belsejét, amitől a bimbó elszárad. Az első bimbó elpusztítása után a másodikba, majd a harmadikba furakodik be, és így pusztít mindaddig, míg a szőlő virágzása vagy testének növekedése ebben meg nem akadályozza. Ettől kezdve a fürtben él, és bimbókból, virágokból vagy később bogyókból gubancot szövöget össze magának – ebből jár ki este vagy éjjel táplálkozni. A szövedékről a fertőzött fürtök könnyen felismerhetők.

A második és harmadik nemzedék a zöld és az érő bogyókat károsítja. A nyári eleji nemzedék hernyói zömmel májusban fejlődnek, majd a tőkefejre, karórepedésbe vagy az összekötött levelek, fürtök védett zugaiba vonulva fehér szövedékgubóban bábozódnak. A lepkék június második felében, július elején rajzanak, és petéiket egyesével a szőlőbogyókra rakják. Az utódaikból származó hernyók zömmel júliusban károsítanak. Egy-egy hernyó több bogyót is megrág – ráadásul a sérült bogyót könnyen megtámadják a penészgombák, és ilyenkor rothasztani kezdik a fürtöt.

A nyár végi (őszi, áttelelő) nemzedék augusztus–szeptemberben rajzik. A hernyó szeptember végétől novemberig az érő szőlőbogyókat károsítja. Október–novemberben bábozódik, és így telel át a szőlőtőkén.

A polifág hernyók fő tápnövénye a szőlő, aminek generatív részeit (virág, bogyó) fogyasztják. Emellett számos egyéb alternatív tápnövénye ismert:

Laboratóriumban a hernyókat felnevelték számos más növényen is, de hazánkban a nyerges szőlőmoly mellett egyértelműen a szőlő legjelentősebb rovarkártevője (a szőlőilonca csak a hajtást károsítja).

Másodlagos kártétele, hogy a megrágott fürtöket megtámadja a szürkepenész. A tarka szőlőmoly a melegebb, száraz évjáratokat, az ország déli részeit és a hegyek déli lejtőit kedveli.

Külső hivatkozások szerkesztés