Tarr Béla (díszlettervező)

(1926–1995) díszletfestő, szcenikus, díszlettervező

id. Tarr Béla (Királyfiakarcsa, 1926. január 6.Budapest, 1995. december 2.) szcenikus, díszlettervező. Tarr Béla filmrendező és Tarr György festőművész édesapja.

Id. Tarr Béla
Arcképe a hatvanas évekből
Arcképe a hatvanas évekből
Született1926. január 6.
Királyfiakarcsa
Elhunyt1995. december 2. (69 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaTarr Mari (h. 1952)
GyermekeiTarr Béla
Tarr György
Foglalkozásadíszlettervező
szcenikus
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Iparművészeti Tanoda (–1946)
A Wikimédia Commons tartalmaz Id. Tarr Béla témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

1946-ban a budapesti Iparművészeti Főiskolán végzett Köpeczi Bócz Istvánnál, majd 1951-ig az Operaházban díszletfestőként dolgozott Oláh Gusztáv keze alatt.

1953–54-ben a Pécsi Nemzeti, 1954–55-ben a Békés Megyei Jókai, 1955–1959 között a kaposvári Csiky Gergely, 1959-től 1961-ig ismét a Békés Megyei, 1961–1965 között ismét a kaposvári, 1965-ben ismét a pécsi színházban, 1966–70-ben az Operaházban, 1974–1982 között az Állami Déryné Színházban, illetve a Népszínházban volt műszaki vezető, díszletfestő, tárvezető, szcenikus, díszlettervező. Shakespeare: Szentivánéji álom; G. B. Shaw: Szent Johanna.

Az 1950-es években a Békés Megyei Jókai Színházban kezdte díszlettervezői munkásságát. Nevéhez fűződik többek között a Légy jó mindhalálig és a Gül baba c. előadás díszletterveinek elkészítése.

Az 1960-as években került Budapestre, ahol a Magyar Állami Operaházban Oláh Gusztáv munkatársaként dolgozott Forrai Gáborral. Nevéhez fűződik többek között Puccini: Tosca, illetve Csajkovszkij Diótörő c. előadásához készített színpadi díszlet. Tarr Béla ezen időszakban a Magyar Állami Operaház műteremvezetője volt.

Az 1970-es években állandó munkatársa volt a Szegedi Szabadtéri Játékoknak, ahol többek között az Aida, valamint Az ember tragédiája c. előadás díszletterveit készítette el.

Az 1980-as évek közepéig Budapesten, a Népszínházban, azaz a Várszínházban vezető szcenikusként dolgozott, ahonnan végül nyugdíjba vonult.

Díszlettervek szerkesztés

Hivatkozások szerkesztés