Teleki János (1868–1937)

Gróf széki Teleki János (Bagni di Lucca, Olasz Királyság, 1868. december 27. – Budapest, 1937. október 2.) Szatmár vármegyei bizottsági tag, a Petőfi Társaság tagja, a Teleki-Társaság tagja, a Magyarországi Kárpát-egyesület tagja, járási mezőgazdasági bizottság tag, koltói nagybirtokos. A koltói Teleki kastély és uradalom utolsó tulajdonosa.

gróf széki Teleki János
Született	1868. december 27. Bagni di Lucca, Olasz Királyság,
Elhunyt	1937. október 2. (68 évesen) Budapest,
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	alsócsernátoni Damokos Gabriella (1873-1938)
Gyermekei	Teleki János
Szülei	Mathilde Litez de Tiverval Teleki Sándor
Foglalkozása	földbirtokos, vármegyebizottsági tag
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

A gróf széki Teleki család római katolikus ágának a sarja. Apja, gróf széki Teleki Sándor (1821–1892) 1848-49-es magyar katonatiszt, honvédezredes, olasz tábornok, főrendiházi tag és a Petőfi Társaság tagja, nagybirtokos, Petőfi Sándor "vad grófja". Anyja, a francia nemesi származású Mathilde Litez de Tiverval (1836–1910) asszony volt. Apai nagyszülei gróf széki Teleki János (1792-1860), császári és királyi kamarás, földbirtokos, és gróf zabolai Mikes Erzsébet (1802-1882), csillagkeresztes hölgy voltak. Petőfi Sándor költő, és a felesége Szendrey Júlia mézesheteiket a koltói kastélyban töltötték idősebb Teleki Sándor gróf vendégeiként, akivel Petőfi szoros barátságot ápolt. A kiegyezés táján, idősebb Teleki Sándor gróf hazatérhetett, és az amnesztia folytán korábban elvesztett vagyonát is visszakapta. Hamarosan a feleségét, és három kiskorú fiúgyermekét elhozatta és Koltón telepedtek le; Teleki János gyerekkorától kezdve itt nevelkedett. Teleki János testvérei: ifjabb gróf Teleki Sándor (1861-1919), akinek a neje, kölcsei Kende Júlia "Szikra" (1864-1937), író, újságíró, költő, a Petőfi Társaság tagja, a Magyar Írónők körének az elnöke; gróf Teleki László (1863-1929), Kolozs vármegye főispánja. és gróf Teleki Blanka (1871-1920), akinek a férje, domahidai Domahidy Viktor (1867-1931), főszolgabíró, országgyűlési képviselő volt.

Teleki János gróf igen tevékeny társasági életet élt a vármegyében; hazafias érzelműnek, és adakozónak ismerték. 1904. július 25.-én nagy tűz keletkezett a koltói faluban. A mentés munkájából Teleki János gróffal az élen mindenki kivette a részét, maga a főnemes pedig külső segítséget is kért: a koltói birtokos lovas embert küldött át Nagybányára, aki a város tűzoltóságát és közönségét az égő község segítségére hívta. A nagybányai tűzoltóság odasietett a gróf kérelmére, de a nagy szárazság, és a víz hiánya nagyon megnehezítették az oltást. Ezután a koltói tűzkárosultak számára gróf Teleki Jánosnak egy jelentős összeget sikerült összegyűjtenie az adakozó erdélyi főnemesektől. A második legnagyobb adófizető Szatmár vármegyében, gróf Teleki János, koltói birtokos 1677 koronát fizető virilista volt. Koltó községben 1913. október 18.-án 28 taggal állatbiztosító szövetkezet alakult; elnökké egyhangúlag gróf Teleki Jánost, a község földesurát választották meg.

Szoros kapcsolatot ápolt a Petőfi Társasággal, és igen gyakori kirándulásokat és fogadásokat szervezett a koltói kastélyban és birtokon gróf Teleki Sándor és felesége alsócsernatói Damokos Gabriella asszony. 1899. július 30.-án Petőfi Sándor költő 50 éves emlékünnepe zajlott Koltón; Teleki János gróf kedves meglepetésben részesítette a kirándulókat: "Az összes vendégeket villásreggelire hívta meg a grófi park árnyas fenyvesébe. Az óriási asztal környékét gyönyörű fayence edényekbe helyezett napraforgók és egyéb művirágok diszítettek. A szolgák válogatott ételeket s pompás frissítőket hordtak az ünneplőknek s a grófi pár feledhetlen vendégszeretettel vette körül a vendégseregei. A dalárda több ízben énekelt. A hangulat emelkedett volt. Majd ismét kirándult az egész társaság a történelmi nevezetességű somfához, hol b. Kováts Géza lefényképezte a jelenvoltakat.

A Petőfi Sándorhoz kapcsolódó tárgyak egy részét eladományozták, miután a román állam a koltói ingatlan eladására kényszerítette a gróf Teleki családot. A Teleki grófi család történeti nevezetességű koltói kastélyát, a hozzátartozó parkkal és földbirtokkal együtt, amik hatszáz éven át a Telekiek birtokában voltak, az utolsó tulajdonos Teleki János gróf, 1936. elején eladni kényszerült Tibil Joan dr. román országgyűlési képviselőnek, Nagybánya kir. ügyészének. A grófi család ekkor elhagyta a megszentelt emlékű ősi Koltót és Budapestre költözött, az ott élő gyermekei körébe. 1936. április 6.-án Teleki János gróf a sógornője, Teleki Sándorné grófné által értesítette a Petőfi Társaság elnökséget, hogy mivel koltói birtokot kénytelenek voltak eladni, ezért a koltói kastélyparkból kivágatja azt a somfát, amely alatt Petőfiék mézesheteik idején oly szívesen üldögéltek. A kivágott fa törzsét a Petőfi-Múzeumban helyezik el, míg a somfa ágaiból oltványokat készítenek, amelyek azután a Petőfi-Múzeum kertjében lesznek elültetve. Teleki János értesítette a társaságot arról is, hogy a koltói parkban levő malomkőből készült asztalt (amelyen Petőfi az egyik legszebb versét, a Szeptember végént írta) szintén a társaságnak adományozza. A koltói magyarság mozgalmat és gyűjtést indított, hogy az épületet megszerezze iskola számára, de Tibilék nem voltak hajlandók tárgyalni a dologról. A háborús mozgósítások idején román katonaságot szállásoltak el a községháza épületébe, és román tiszteket a kastélyba. A katonaság elszállásolása nyomot hagyott az épületeken.

A hatalmas veszteség után gróf széki Teleki János 1937. október 2.-án hunyt el Budapesten szívizom elfajulás következtében.

Házassága és gyermekei

1892. december 3.-án Angyaloson feleségül vette az alsócsernátoni Damokos család sarját, alsócsernátoni Damokos Gabriella (*Angyalos, 1873. január 20.–†Budapest, 1938. augusztus 29.) kisasszonyt, akinek a szülei alsócsernátoni Damokos László (1838–1905) jogász, országgyűlési képviselő, királyi táblai-bíró és domahidai Domahidy Irén (1851–1915) asszony voltak. Az apai nagyszülei alsócsernátoni Damokos Ferenc (1788–1871), földbirtokos, és kisborosnyói Tompa Terézia (1800–1867) voltak. Az anyai nagyszülei domahidai Domahidy Ferenc (1824–1902), Szatmár vármegye főispánja, a Lipót-rend lovagja, 1848-as honvédhuszár százados és kenesei Kenessey Jozefin (1834–1891) voltak. Teleki János gróf és alsócsernátoni Damokos Gabriella házasságából született:

• vitéz gróf Teleki János (*Koltó, Szatmár vármegye, 1893. november 2.–†Degersheim, Svájc, 1946. június 10.), országgyűlési képviselő. Neje, apatini Fernbach Márta (*Zombor, Bács-Bodrog vármegye, 1897. május 10.– †San Isidro, Buenos Aires tartomány, Argentína, 1979. december 3.)
• gróf Teleki Margit (*Koltó, 1902. június 3.–†Budapest, 1962. január 8.); Férje, báró losonczi Bánffy Dezső (*Kolozsvár, 1900. február 18. – †Svájc, Wallis kanton, Montana, 1939. január 18.) földbirtokos, az erdélyi magyar kisebbségi mozgalom egyik irányítója.
• gróf Teleki István (*Koltó, 1896. május 1.–†Melbourne, 1962. április 13.). Neje, apatini Fernbach Eleonóra (*Zombor, 1899. december 5.– †Subiaco, 1966. szeptember 13.).
• gróf Teleki Irén (*Koltó, 1898. október 24.–†Koltó, 1898. november 26.)
• gróf Teleki Gabriella Mária Ilona (*Koltó, 1904. szeptember 21.–†Caracas, 1982. március 29.); Férje, muthnai és nagycsepcsényi Vladár Ervin (*Bánfalva, 1897. május 24.-†Caracas, 1984. július 11.), genfi magyar főkonzul, a caracasi Magyar Ház elnöke, a Caracasi Magyar Történelmi Társaság elnöke.
• gróf Teleki Ferenc Sándor Tivadar (*Budapest, 1913. december 20.–†Csécs, 1944. november 22.); 1. felesége, Mándy Márta Felicitas (*Budapest, 1911. november 23.–†Budapest, 1985. szeptember). 2. felesége, Jéger Katalin (*Budapest, 1916.)