Terenzio Mamiani

olasz filozófus és államférfi

Terenzio Mamiani (Pesaro, 1799. szeptember 29.Róma, 1885. május 25.) della Rovere gróf, olasz filozófus és államférfi.

Terenzio Mamiani
SzületettTerenzio Mamiani della Rovere
1799. szeptember 18.[1]
Pesaro[2][1]
Elhunyt1885. május 21. (85 évesen)[3][4][1][2]
Róma[2][1]
Állampolgárságaolasz (1861. március 17. – 1885. május 21.)
Foglalkozása
Tisztsége
  • nagykövet
  • Olasz Királyság szenátora
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Sardinia (1849. július 30. – 1849. november 20.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Sardinia (1849. december 20. – 1853. november 20.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Sardinia (1853. december 19. – 1857. október 25.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Sardinia (1857. december 14. – 1860. január 21.)
  • minister of Public Education of the Kingdom of Sardinia (1860. január 21. – 1861. március 17.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Sardinia (1860. április 2. – 1860. december 17.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1861. február 18. – 1865. szeptember 7.)
  • minister of Public Education of the Kingdom of Italy (1861. március 17. – 1861. március 23.)
KitüntetéseiOrder of the Redeemer
A Wikimédia Commons tartalmaz Terenzio Mamiani témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Részt vett az 1831. évi politikai zavargásokban, amiért az osztrákok elől menekülnie kellett. Párizsba ment, ahol az irodalomnak szentelte idejét. IX. Piusz pápa közbenjárására amnesztiát kapott, 1846-ban visszatért Olaszországba és Rómában telepedett le. Ezután a pápa belügyminiszterré nevezte ki, azonban az újabb zavargások miatt már augusztusban lemondott állásáról és Torinóba költözött, ahol Gioberti és más hazafiak közreműködésével azt a társaságot alapította, mely Itália egyesítését tűzte ki céljának. Rossi megöletése után 1848 novemberében visszatért Rómába és a Galetti-kabinetben a külügyminiszteri tárcát vállalta magára.

A francia intervenció következtében azonban otthagyta Rómát és Genovába költözött. Ugyanitt 1856-ban a képviselőházba választották. 1860. január 21-én közoktatásügyi miniszter lett a Cavour-minisztériumban; 1861-ben Athénbe, 1865-ben pedig Bernbe ment mint követ, ahonnan 1867-ben visszatért. Ebben az évben az olasz szenátus alelnökévé választotta. Számos bölcsészeti és szépirodalmi munkát írt. Megjegyzendő, hogy Mamiani mint elvrokonai, Rosmini és Gioberti, erősen bízott a modern tudományok és a katolikus egyház közötti kibékülés lehetőségében.[5]

Nevezetesebb művei szerkesztés

  • Rinnovamento della filosofia antica italiana (Párizs, 1834)
  • Poeti dell' etá media (Párizs, 1842)
  • Dialoghi di scienza prima (uo. 1844)
  • Del papato (uo. 1851)
  • Scritti politici (Firenze, 1853)
  • Confessioni d'un metafisico (uo. 2 kötet, 1865)
  • Teorica della religione et dello stato (uo. 1868)
  • Prose letterarie (uo. 1867)
  • Compendio di sintesi della progria filosofia (Torino, 1878)
  • Psicologia di Kant (Róma, 1877)
  • La religione dell' avvenire (Milano, 1879)
  • Critica della rivelizioni (uo. 1880)
  • Questioni sociali (Róma, 1882)
  • Novelle e favole (Nápoly, 1883)
  • Il papato nei trei ultimo secoli (Milano, 1885)

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960. (Hozzáférés: 2020. december 20.)
  2. a b c www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  3. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. V. ö. Gaspari, Vita di T. M. (1887).

Források szerkesztés