A termodinamika I. főtételében szereplő munka fogalma alatt különböző fizika jellegű munkákat értünk, mint például az elektromos munka, a felületnöveléssel, az elegyítéssel járó munka stb. Ezek közé tartozik a termodinamikai munka (vagy térfogati munka) is, amely nem csak fizikai változások esetén, hanem a gyakran kémiai reakció lejátszódásakor is szükségszerűen fellép.

A fogalom kifejtése szerkesztés

Ha egy rendszerben – amelyben p nyomás uralkodik – bármilyen halmazállapotú anyagnak megnő a térfogata, a nyomás ellenében munkát kell végeznie, vagy ha csökken a térfogata, akkor a külső nyomás végez munkát. Ezt a munkát nevezzük térfogati munkának.

 
A térfogati munka értelmezése

A munka az elmozdulásnak (ds) és az erőnek (F) az elmozdulás irányába eső vetületének a szorzata. Egy dugattyúval elzárt, V térfogatú tökéletes gáz térfogatváltozása során fellépő térfogati munka értelmezését mutatja a jobb oldali ábra. Az A felületű dugattyúra p külső nyomás hat, aminek hatására a dugattyú ds távolságra elmozdul, és ez dV = Ads térfogatváltozást okoz. Az állapotváltozás során végzett elemi munka:

 

A negatív előjel onnét származik, hogy megállapodás szerint a munka akkor pozitív, ha a külső erő végzi a rendszeren a munkát, vagyis ha a térfogat csökken. A δ jel arra utal, hogy a munka nem csak a térfogatváltozás nagyságától függ, hanem a munkavégzés körülményeitől is. Pl.: ugyanakkora ΔV térfogatváltozás esetén más-más nagyságú lesz a munka számszerű értéke, ha a folyamat során a nyomás állandó, vagy a hőmérséklet állandó. Ez azt jelenti, hogy a munka nem állapotfüggvény.

A fenti kifejezésből véges változásra vonatkozó térfogati munkát a V1 kezdeti és a változás végén betöltött V2 térfogat közötti integrálással számíthatjuk ki:

 

A számításhoz meg kell adni, hogy milyen feltételek között történik a munkavégzés, azaz milyen az állapotváltozás. Példaként az alábbiakban tökéletes gázt választunk, mert erre egzakt összefüggések ismeretesek.

Izoterm állapotváltozás szerkesztés

Izoterm állapotváltozás során

 
T (hőmérséklet) konstans, ezért annak megváltozása 0.
 
Az izoterm térfogati munka

Ha a hőmérséklet állandó, a belső energia is állandó, vagyis dU = 0, az I. főtétel alapján a rendszerrel közölt, vagy a rendszer által leadott hőmennyiség teljes mennyisége térfogat-növekedésre fordítódik, vagy a térfogatcsökkenésből származik, vagyis

 

és

 

Az ideális gáz állapotegyenletéből:

 

A Boyle–Mariotte-törvény alapján:

 

Behelyettesítés és integrálás után a gázon végzett térfogati munka:

 

Adiabatikus állapotváltozás szerkesztés

A környezetétől termikusan elszigetelt rendszer állapotváltozását adiabatikus állapotváltozásnak nevezzük, melyben

 

azaz a rendszer és a környezet között semmilyen hőcsere sem lehetséges. A termodinamika I. főtétele alapján és az állandó térfogaton vett moláris hőkapacitás definíció összefüggését felhasználva:

 
 
Adiabatikus állapotváltozás

Véges változás esetén 1 mol tökéletes gáz adiabatikus térfogati munkája:

 

A kifejezésből – gyakorlatban tapasztaltakkal megegyezően – azt a következtetést lehet levonni, hogy az adiabatikusan összenyomott gáz fölmelegszik (pl.: a biciklipumpa, a dízelmotorok működése stb.), adiabatikusan kitáguló pedig lehűl. (lásd a kiszúrt szódavizes patron jegesedése, gázok cseppfolyósítása stb.).

Felhasználva a tökéletes gázok állandó nyomáson és állandó térfogaton mért moláris hőkapacitás közötti

 

összefüggést, valamint az adiabatikus kitevő definíció egyenletét:

 

az adiabatikus térfogati munka az alábbi módon is kiszámítható:

 

Kiindulva a

 

összefüggésből, és behelyettesítve az általános gáztörvényből a nyomás

 

kifejezését, az állapotjelzők közötti Poisson-egyenletekhez juthatunk.

A termodinamika Poisson-egyenletei szerkesztés

Ehhez a behelyettesítés és rendezés után kapott

 

differenciálegyenletet kell integrálni. Integrálás után az egyik Poisson-egyenletet kapjuk:

 

Az általános gáztörvényből T-t kifejezve és behelyettesítve, a

 

egy másik Poisson-egyenletet kapunk , ami az adiabata egyenlete. Kisebb átalakítás után a harmadik Poisson-egyenlethez juthatunk:

 

Politróp állapotváltozás szerkesztés

 
Politróp állapotváltozás

Adiabatikus folyamatot szigorúan véve a gyakorlatban nem lehet megvalósítani, mert a rendszer tökéletesen nem szigetelhető el a környezetétől. Úgyszintén nem létezik tökéletesen izoterm folyamat sem. A gyakorlatban végbemenő folyamatot politrópnak nevezzük és a két állapotváltozás „között” zajlik, ennek megfelelően a politrópa egyenlete:

 

amelyben

 

vagyis a politrópa az izoterma és az adiabata „között” halad. A politróp változás során végzett térfogati munka – az adiabatikushoz hasonló tipusú – összefüggéssel számítható:

 

Izochor állapotváltozás szerkesztés

 
Izochor állapotváltozás

Izochor állapotváltozás során a rendszer térfogata állandó:

dV = 0,

vagyis:

 

Tehát izochor állapotváltozás során nincs térfogati munka. A rendszerrel közölt hő a rendszer belső energiájának növelésére fordítódik, vagy a rendszer által leadott hő a belső energia csökkenéséből származik:

 

Izobár állapotváltozás szerkesztés

 
Izobár állapotváltozás

Az izobár állapotváltozás során a nyomás állandó:

dp = 0,

vagyis az integrálás egyszerűen elvégezhető:

 

Ha tehát állandó nyomáson növeljük a rendszer hőmérsékletét, akkor a térfogata nő, a rendszer munkát végez a környezetén, vagy fordítva, a hőmérséklet csökkentése esetén a környezet végez a rendszeren munkát.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés