The End (The Doors-dal)
A The End egy dal a The Doors együttes 1967-es The Doors című albumáról. A dal egy epikus dal, amely majdnem 12 perces hosszával az együttes leghosszabb dalai közé tartozik. A dal a Rolling Stone Magazin Minden idők 500 legjobb dala 2010-es listáján a 336. helyen végzett, míg a dal gitárszólója a Guitar World magazin Minden idők 100 legjobb gitárszólója listáján a 93. helyen végzett.[4]
| The Doors The End | |
| dal a(z) The Doors albumról | |
| Megjelent | 1967. január 4.[1] |
| Felvételek | 1966. augusztus Hollywood, Los Angeles |
| Stílus | Pszichedelikus rock[2] raga rock[3] acid rock |
| Nyelv | angol |
| Hossz | 11:41 |
| Kiadó | Elektra Records |
| Szerző | The Doors |
| Producer | Paul A. Rothchild |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| „ | Valahányszor meghallom ezt a dalt, mindig valami mást jelent számomra. Nem igazán tudom, mit akartam mondani. Egyszerű búcsúdalnak indult ... Valószínűleg csak egy lánynak írtam, de láttam, hogy ez egy búcsúzás is lehet a gyermekkortól. Tényleg nem tudom. Szerintem kellően összetett és univerzális a képvilága ahhoz, hogy szinte bármi legyen, amilyennek szeretnéd. | ” |
| – Jim Morrison | ||
A dalt az évek folyamán számos előadó feldolgozta, köztük Marilyn Manson is, akinek 2019-es verziója kislemezen is megjelent.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The Doors – Album Details. thedoors.com . [2015. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 20.)
- ↑ Milligan, Barry. Pleasures and Pains. Charlottesville, Virginia: University of Virginia Press, 123. o. (1992). ISBN 0-81393468-0
- ↑ Borgzinner, Jon. How a shy pandit became a pop hero. New York City: Time Inc., 36. o. (1967. augusztus 18.)
- ↑ Staff: 100 Greatest Guitar Solos: 51-100. Guitar World, 2008. október 30. [2021. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 20.)
