Themistokles von Eckenbrecher
Karl Paul Themistokles von Eckenbrecher (Athén, 1842. november 17. – Goslar, 1921. december 4.) német tájkép- és tengeritájkép-festő, a késő romantika és a historizmus alkotója.
| Themistokles von Eckenbrecher | |
 | |
| Született | 1842. november 17. Athén |
| Meghalt | 1921. december 4. (79 évesen) Goslar |
| Sírhely | Goslar, Régi temető |
| Nemzetisége | német |
| Stílusa | késő romantika, historizmus |
| Mestere(i) | Carl Gustav Wegener Oswald Achenbach |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Themistokles von Eckenbrecher témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
Családja és fiatalkora szerkesztés
Apja porosz katonatiszti családból származott, de filozófiát, majd orvostudományt tanult, és hosszabb időt töltött keleti országokban. Anyja olasz volt, egy köztiszteletben álló trieszti kereskedő lánya. A szülők sokat utaztak; Themistokles von Eckenbrecher Athénban született, ahol 1842-ben éltek. Apja széles érdeklődési körébe főleg a keleti és az ókori kultúrák, a görög történelem és művészet tartoztak; barátja volt Heinrich Schliemann, akit fontos információkkal látott el Trója romjainak keresése közben. 1843-ban a család átmenetileg visszatért Berlinbe, ahol az ifjú Themistokles az angol-amerikai iskolába járt; később, mikor elkísérte apját utazásaira, magántanárok oktatták. Ebben az időben kezdték megihletni a vitorláshajók, amelyek későbbi műveiben visszatérő motívumot jelentettek. 1850 és 1857 közt a család Konstantinápolyban élt, majd Potsdamba költöztek, ahol 1861-ig éltek. Eckenbrecher 1875-ben feleségül vette egy mecklenburgi földbirtokos lányát, Johanna (Jane) Stevert.
Festőként szerkesztés
Szülei támogatták Eckenbrechert abban a törekvésében, hogy tájkép- és tengeritájkép-festészettel foglalkozzon. Apja ebben az időben Potsdamban praktizált, 1859-60-ban az ottani udvari festőhöz, Carl Gustav Wegenerhez küldte fiát tanítványnak. 1861 és 1867 között a család Düsseldorfban élt, ahol Eckenbrecher 1861 és 1863 közt Oswald Achenbach magántanítványa volt; hamar egyik kedvenc tanítványává lépett elő. Achenbach hatását mutatják festményeinek élénk színei, fényhatásai, kompozíciójának élénksége, bár mellékalakjai alulmaradnak mestere alkotásaihoz képest. Düsseldorfban a Malkasten művészegyesület tagja volt.[1] Beutazta egész Európát – mindenekelőtt Norvégiát – és a Közel-Keletet, és új motívumokkal tért vissza. 1881 telén Egyiptomba utazott, ezután készítette el kollégájával, Wilhelm Simmlerrel 1882-ben 118×15 méteres, A mekkai karaván bevonulása Kairóba című panorámaképét Hamburg városa számára.[2] 1892-ben bejárta többek között Afrikát és a Fülöp-szigeteket. 1889-ben Berlinben telepedett le, ahol szoros kapcsolatot tartott fenn Jane von Arnimmal (született von Walsleben). 1919-ben, két évvel halála előtt Goslarba költözött, az itteni régi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Eckenbrecher a latin és a görög mellett kilenc nyelven beszélt. Festményei mellett képeslapokat is készített.
Utódai szerkesztés
Fia, Gustav Heinrich Themistokles von Eckenbrecher (1876–1935) élete jelentős részét töltötte el katonatisztként és gazdálkodóként az akkor német gyarmat Délnyugat-Afrikában (a mai Namíbiában), Okombahe településen.[3] Felesége, Margarethe von Eckenbrecher, született Hopfer (1875–1955) könyvet írt itteni életükről.[4]
Utazásai szerkesztés
Eckenbrecher számos festményét datálta, ebből azonban nem feltétlenül lehet következtetni utazásai időpontjára, mert több képét később, a stúdiójában festette meg vagy festette újra. A következő lista egy kísérlet utazásai nagyjábóli idejének a rekonstruálására:
- 1862 Svájc, Berni felföld
- 1865 Svájc, Berni felföld
- 1871 Konstantinápoly
- 1872 Anglia, Skócia, Izland
- 1873 Románia, Közel-Kelet, Görögország, Olaszország
- 1874 Orosz sarkvidék
- 1875 Törökország, Görögország, Olaszország
- 1876 Svájc
- 1880 Anglia, Franciaország, Dánia, Skócia, Svájc, Norvégia
- 1881 Egyiptom, Kairó (?)
- 1882 Norvégia (többször)
- 1884 Anglia
- 1890 Podólia
- 1892 Afrika (többek közt a mai Tanzánia, Ruanda és Burundi)
- 1898 (?) Tenerife
- 1894 Lofoten
- 1905 Szicília, Spitzbergák
- 1907 Románia, Konstantinápoly, Görögország, Olaszország
- 1910 Portugália, Tenerife
Kiállításai szerkesztés
Eckenbrecher 1870-től állította ki képeit Berlinben, Düsseldorfban, Münchenben és számos más városban. Egyik festménye, a Tér a konstantinápolyi „Yeni Dzsámi” mecset előtt az 1873-as bécsi világkiállításon is szerepelt (No. 366). 1879-ben első díjat nyert a sydney-i világkiállításon.
Eckenbrecher 100. születésnapja alkalmából Goslar 1942-ben emlékkiállítást rendezett a művész 135 alkotásából.
Napjainkban ritkán állítják ki műveit, bár a műkincspiacon igen népszerűek, különösen a keleti témájú festményei. Kisebb alkotásainak egy gyűjteménye látható Bremerhavenben, a Német Hajózási Múzeumban.
Művei szerkesztés
- Illustrationen zu Hinter den Coulissen. Lustspiel. Fünfundzwanzigjähriges Jubiläum des Künstler-Unterstützungs-Vereins zu Düsseldorf. Düsseldorf 1869 (Digitalisierte Ausgabe)
Irodalom szerkesztés
- Friedrich von Boetticher: Malerwerke des Neunzehnten Jahrhunderts. Band 1, 1, Dresden 1891, S. 252–253 (Digitalisat).
- Siegfried Gehrecke: Themistokles von Eckenbrecher (= Goslarer Künstler und Kunsthandwerker 4). Museumsverein Goslar, Goslar 1985.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Oldala a malkasten.org-on, Archiválva 2018. július 12-i dátummal a Wayback Machine-ben elérés: 2014. szeptember 13.
- ↑ Karin Rhein: Deutsche Orientmalerei in der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts. Tenea, Berlin 2005, ISBN 3-86504-035-7, S. 98.
- ↑ Themistokles von Eckenbrecher bei Namibiana.de.
- ↑ Margarethe von Eckenbrecher: Was Afrika mir gab und nahm. Erlebnisse einer deutschen Ansiedlerfrau in Südwestafrika Mittler, Berlin 1907. Nachdruck Salzwasser Verlag, Paderborn 2012, ISBN 978-3-8460-0597-2; Margarethe von Eckenbrecher bei Namibiana.de.
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Themistokles von Eckenbrecher című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
