Thunnus orientalis

Thunnus orientalis
	Akváriumi példány
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Tüskésúszójúak (Acanthopterygii);
Csoport:	Percomorpha;
Rend:	Sügéralakúak (Perciformes);
Alrend:	Scombroidei;
Család:	Makrélafélék (Scombridae);
Alcsalád:	Scombrinae;
Nemzetség:	Thunnini;
Nem:	Thunnus; South, 1845
Alnem:	Thunnus;
Faj:	T. orientalis;
Tudományos név
	Thunnus orientalis; (Temminck & Schlegel, 1844)
Szinonimák
	Orcynus schlegelii Steindachner, 1884; Thunnus saliens Jordan & Evermann, 1926; Thunnus schlegelii ( Steindachner, 1884); Thunnus thynnus (non Linnaeus, 1758); Thunnus thynnus orientalis (Temminck & Schlegel, 1844); Thynnus orientalis Temminck & Schlegel, 1844;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Thunnus orientalis témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Thunnus orientalis témájú médiaállományokat és Thunnus orientalis témájú kategóriát.

A Thunnus orientalis a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a makrélafélék (Scombridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása szerkesztés

A Thunnus orientalis legfőbb előfordulási területe a Csendes-óceán északi felén van. Az Ohotszki-tengertől az Alaszkai-öbölig található meg. Délfelé nyugaton a Fülöp-szigetekig és keleten Kaliforniáig és Alsó-Kaliforniáig lelhető fel. Négy alkalomkor kihalászták Ausztrália nyugati vizeiből, Pápua Új-Guinea környékéről és a Dél-Csendes-óceánból. Megfigyelések szerint, tavasszal és kora nyáron körülbelül három hónapig Új-Zéland környékére vándorol. Az észak-amerikai partoknál június és szeptember között északabbra vándorol.

Megjelenése szerkesztés

Az átlagos mérete 200 centiméter, de 300 centiméteresre is megnőhet. Az eddig kifogott legnehezebb példány 450 kilogrammos volt.

Életmódja szerkesztés

Ez a tonhal a nyílt óceánok lakója, azonban néha a brakkvízbe is beúszik. 1-200 méteres mélységek között él. A 27 Celsius-fokos vízhőmérsékletet kedveli. Tápláléka főleg halakból és kalmárokból áll, de étrendjét kiegészíti különböző rákokkal és azok lárváival; de ha muszáj akkor a kacslábú rákok (Cirripedia) közé tartozó Sessilia-fajokkal is beéri. A rajait, csak azonos méretű fajtársaival vagy egyéb makrélafélékkel alkotja.

Legfeljebb 15 évig él.

Felhasználása szerkesztés

Ezt a tonhalat ipari mértékben halásszák. Főleg frissen vagy fagyasztva árusítják. A sporthorgászok is kedvelik. A tenyésztet tonhalak egyike.

Képek szerkesztés

Akváriumi és
kifogott
példányok
Archív
képeken

Források szerkesztés

Thunnus orientalis (Temminck & Schlegel, 1844) FishBase
Collette, B.B., 1995. Scombridae. Atunes, bacoretas, bonitos, caballas, estorninos, melva, etc. p. 1521-1543. In W. Fischer, F. Krupp, W. Schneider, C. Sommer, K.E. Carpenter and V. Niem (eds.) Guia FAO para Identification de Especies para lo Fines de la Pesca. Pacifico Centro-Oriental. 3 Vols. FAO, Rome.
Shimose, T., Aonuma, Y., Suzuki, N., Tanabe, T. 2016. Sexual differences in the occurrence of Pacific bluefin tuna Thunnus orientalis in the spawning ground, Yaeyama Islands. Environmental Biology of Fishes, First online: 19 February 2016.DOI reference page
Temminck, C.J. & Schlegel, H. 1844. Pisces. In: Fauna Japonica, sive descriptio animalium quae in itinere per Japoniam suscepto annis 1823–30 collegit, notis observationibus et adumbrationibus illustravit P. F. de Siebold. Parts 5–6: 73–112. Reference page.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap