Tien Tan Buddha-szobor (Hongkong)
A hongkongi – alapzatával együtt – 34 méter magas Tien Tan Buddha-szobor (hagyományos kínai nyelven: 天壇大佛, egyszerűsített formában: 天坛大佛) a világ legnagyobb szabadtéri ülő bronz Buddha-szobra, amelyet a Lánthau-szigeti Muk Jüe-hegy egyik csúcsán emeltek.[1] A szobrot, 12 év építés után, 1993-ban adták át a Po Lin-kolostor közelében. A szobor északra, a kínai népek felé néz,[2] és felállítói reményei szerint a városállam stabilitását, Kína prosperitását és a világbékét szimbolizálja.[3]
| Tien Tan Buddha-szobor | |
 | |
| Közigazgatási adatok | |
| Ország | Hongkong |
| Település | Hongkong |
| Építési adatok | |
| Készítés ideje | 1990 |
| Felavatás ideje | 1993 |
| Felhasznált anyagok | acél bronz |
| Alapadatok | |
| Magassága | 34 |
| Elhelyezkedése | |
 Tien Tan Buddha-szobor
Pozíció Hongkong térképén
| |
 é. sz. 22° 15′ 14″, k. h. 113° 54′ 17″Koordináták: é. sz. 22° 15′ 14″, k. h. 113° 54′ 17″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tien Tan Buddha-szobor témájú médiaállományokat. | |
Tervezése szerkesztés
A szobor építésének gondolata 1973-ban vetődött fel, amikor a Po Lin szerzetesei Japánban és Taivanon jártak, és ott felkeresték az óriási Buddhákat. Úgy gondolták, hogy Hongkongban is emelni kell egy ilyen szobrot, amely az általa árasztott béke révén a spirituális nyugalom forrása lesz az embereknek.[3]
A következő évben a hongkongi kormány 6,5 ezer négyzetméter területet adott a szobor felállításához a kolostornak. 1979-ben, a kínai nyitásnak köszönhetően, a szerzetesek eljutottak a pekingi Ég templomába, kínai nevén a Tien Tan-ba. Az ottani oltár egyik – lótuszvirágon ülő, kezét áldásra emelő Buddhát ábrázoló – szobráról mintázták meg később a hongkongit, ezért nevezik azt Tien Tan Buddha-szobornak.[3]
A tervezők számos bonyolult számítást végeztek annak érdekében, hogy a szélnek, viharoknak kitett szobor stabilitása megmaradjon. A pekingi aerodinamikai intézet szélcsatornájában vizsgálta a tervezett óriási alkotás másolatát.[3]
Építése szerkesztés
A szobor magán viseli Budhának a szútrákban szereplő valamennyi „fizikai jellemzőjét”. Az arc modelljének a Longmen-barlangokban található Vairócsana-szobrot választották, az öltözetet és a „frizurát” Gautama Sziddhártha Tunhuang-barlangbeli szobra ihlette. Tenyereire nyolcküllős szekérkerék rajzolatát, mellére szvasztikát terveztek.[3]
Az 1:5 méretarányú gipszmodellt Hou Csin-huj, a Kanton városi szépművészeti intézet munkatársa készítette, aki 1982 áprilisában látott munkához. A modell 1984 februárjára lett kész. A szobrot eredetileg vasbetonból készítették volna, végül művészeti szempontokból, strukturális problémák és a költségek kézben tartása miatt a bronz mellett döntöttek.
A nagyjából öt méter magas modellt Nankingból Kantonba szállították 1986. szeptember 26-án, majd elkészítették a szobor 1:1 méretarányú gipszmását. A 202 bronz borítólap egy acél tartószerkezetre került. A lapok vastagsága 10 és 13 milliméter közötti. Buddha arcát egyetlen hatalmas – 4,3 méter x 5,8 méteres, öt tonnás – elemből készítették el. Az elemeket 1989 áprilisában tengeren vitték Hongkongba. Az utolsó elem 1989. október 13-án került a helyére. Az átadási ünnepség 1993. december 29-én volt.[3]
A szobor szerkesztés
Buddha figurája nagyjából 23 méteres, amely egy három méternél magasabb lótuszvirágon ül. Az alapzattal együtt 34 méter magas a szobor. Vannak a világon nagyobb Buddha-szobrok is, például a kínai leshani, de azok vagy nem ülnek, nincsenek a szabadban, vagy nem bronzból készültek.[4] A szoborhoz, amelynek tömege 250 tonna,[5] 268 lépcső vezet.[2]
A szobor belsejében egy nagy harangot helyeztek el, amely a számítógépes vezérlés révén, Buddha tanításainak 108 kötetét szimbolizálva, mindennap 108 alkalommal szólal meg. Az alapzat alsó szintjén hat, egyenként kéttonnás Bódhiszattva-szobor van, a második szinten egy Buddha életét bemutató kicsi múzeum működik.[4]
Megközelítése szerkesztés
A Tung Csung metrómegállótól a Ngong Ping 360 nevű kötélpálya vezet a csúcsra. A végállomástól még gyalogolni kell néhány száz métert a szoborig, majd egy meredek lépcsőt kell megmászni az alapzatig.[6]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Lonely Planet, China, 482. oldal ISBN 978-1-74220-138-2
- ↑ a b Discover Hong KongThe Big Buddha and Po Lin Monastery. [2016. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 15.)
- ↑ a b c d e f Po Lin MonasteryThe Big Buddha. [2016. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 15.)
- ↑ a b Lonely PlanetTian Tan Buddha. (Hozzáférés: 2016. január 15.)
- ↑ Next Shop in Hong KongBig Buddha. (Hozzáférés: 2016. január 16.)
- ↑ Hong Kong TravellerHong Kong Big Buddha. (Hozzáférés: 2016. január 16.)
További információk szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Tien Tan Buddha-szobor témájú kategóriát.
