Wikipédia

Tony Rolt

brit autóversenyző

Major Anthony Peter Roylance "Tony" Rolt (Bordon, 1918. október 16. – Warwick, 2008. február 6.) brit autóversenyző, katona és mérnök volt.[2] Megnyerte az 1953-as 24-órás Le Mans-i versenyt, és részt vett három Formula–1-es Nagydíjon is.[3] Többek között ő is résztvevő volt az első, Silverstone-ban megrendezett Brit Nagydíjnak 1950-ben. Pályafutása mind a három versenyét ezen a pályán futotta, azonban pontot egyetlen alkalommal sem szerzett, mivel az autó meghibásodásai miatt azokat be sem tudta fejezni.[4]

Anthony Peter Roylance Rolt
Életrajzi adatai
Született1918. október 16.
Bordon
Elhunyt2008. február 6. (89 évesen)[1]
Warwick
NemzetiségeUK brit
Pályafutása
KategóriaFormula–1-es világbajnokság
Aktív évei1950, 1953, 1955
Csapataprivát Connaught
privát ERA
Nagydíjak száma3
Világbajnoki címek0
Győzelmek0
Dobogós helyezések0
Első rajtkockák0
Leggyorsabb körök0
Első nagydíjUK 1950-es brit nagydíj
Legutolsó nagydíjUK 1955-ös brit nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Anthony Peter Roylance Rolt témájú médiaállományokat.

Pályafutása szerkesztés

A háború előtt szerkesztés

Stuart Rolt brit dandártábornak fia volt, ennek köszönhetően az 1440-ben alapított Eton College-ban tanult, és megengedhetett magának az autóversenyzést.[5] Egy háromkerekű Morgannel kezdte 16 évesen, 1935-ben, majd a következő évben a spái 24 óráson is bemutatkozott. Szert tett a sziámi Bira herceg Remus keresztnevű ERA-jára, 20 évesen pedig megnyerte a 200 mérföldes Brit Birodalom Trófeát Doningtonban.[6]

A második világháború idején szerkesztés

Tiszti iskolába járt, Sandhurstben tanult, melynek apja korábban parancsnoka volt. A második világháborúba hadnagyként indult, Calais-ban pedig kitüntetést is szerzett. A háború nagy részét azonban rabként élte át, 1940-ben ugyancsak Calais-ban került a németek fogságába.[7] Öt különböző hadifogolytáborból hét alkalommal szökött meg. Mindig elkapták, egyszer csupán méterekkel a svájci határ előtt. Így került a legbiztonságosabb tiszti börtönbe, a Colditz kastélyba.[8] Itt sem ült a babérjain, és részt vett egy egészen elképesztő szökési kísérletben, társaival egy vitorlázórepülőt építettek. A felszállásra végül nem került sor, mivel az amerikaiak felszabadították a kastélyt.[9]

A Lipcse és Drezda között elhelyezkedő, Colditz nevű kisváros börtönné átalakított kastélya a második világháború egyik leghírhedtebb hadifogolytábora volt. A hivatalosan Oflag IV-C néven ismert épületben javarészt olyan rabokat tartottak fogva, akik korábban más fogolytáborokból már kíséreltek meg szökést.[10] Sokan Colditzból is megpróbáltak megszökni, és voltak, akik sikerrel is jártak, akiket pedig elfogtak, sokáig egyszerűen bedugták egy magánzárkába. A colditzi kastély foglyainak egy csoportja például egészen különleges módon, egy vitorlázórepülő segítségével kísérelt meg kijutni az épületből. A Bill Goldfinch és Jack Best pilótából, valamint Roltból álló csoport elektromos kábelekből és lopott fadarabokból, egy padlás eldugott zugában építette meg kétszemélyes repülőjét, a Colditz Cockot.[5] Mielőtt azonban üzembe helyezhették volna szerkezetüket, a colditzi kastélyt 1945 áprilisában felszabadították a szövetséges csapatok.

A háború után szerkesztés

Szerencsésen túlélte a háborút, érdemeiért magas kitüntetéseket kapott, hazatérte után pedig egy szerelő barátjával elkezdte megvalósítani egy régi ötletüket, a négykerékhajtású versenyautót. Közben persze versenyzett is. 1950 májusában egy Alfa Romeóval Silverstone-ban, az első világbajnoki Formula-1-es nagydíjon pedig Peter Walker ERA-jával volt ott, melyet megosztva vezetett a tulajdonossal.[11] A brit nagydíjt az autó sebességváltó-hibája miatt feladni kényszerült.

1953-ban Le Mans-ban a Jaguar versenyzőjeként szerepelt. Duncan Hamilton csapattársaként a C-Type-pal megnyerte a legendás versenyt. A 24 órás mellett még hat kisebb versenyen győzött, olyanokon, mint a United States Air Force Trophy vagy a londoni Crystal Palace Trophy.[12][13] Az 1953-as brit nagydíjon egy Connaught-Lea Francis volánja mögött indult el, de ezt a versenyt is műszaki hiba miatt kellett feladnia.[14] 1955-ös brit nagydíjon még elindult, de ekkor sem sikerült célba érnie.[15] Világbajnokságon kívülin viszont negyven alkalommal is, amelyeken hat győzelmet aratott, további három második és öt harmadik helyet szerezve. 1955-ben felhagyott a versenyzéssel, és a továbbiakban régi álma, a négykerékhajtású versenyautó kifejlesztésébe fektette energiáit.

1956-ban véget érő versenyzői pályafutását követő négy évtizedben mérnökként ténykedett, szerepet vállalt a négykerék-meghajtású Ferguson P99 kifejlesztésében, amely Stirling Moss-szal a volánnál egy bajnokságon kívüli versenyt is megnyert, egyedüli összkerekes autóként a Formula–1 története során. A P99-et F1-es traktorként is emlegették, Rolt megbízója, a névadó Harry Ferguson ugyanis traktorgyáros volt. Később megalapította saját cégét, amely, miután az autógyártók fantáziát láttak a négykerék-meghajtásban, olyan óriások partnere volt, mint a Ford, Audi, Fiat vagy General Motors.[10]

89 éves korában, 2008. február 6-án hunyt el, utolsóként az első Formula-1-es verseny szereplői közül. 1936-tól halálig volt tagja a Brit Autóversenyzők Klubjának.[16] Halálával a szervezet utolsó olyan tagját veszítette el, aki még a második világháború előtt nyert felvételt.[17]

Eredményei szerkesztés

Teljes Formula–1-es eredménylistája szerkesztés

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat Modell Motor 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Helyezés Pont
1950 Peter Walker ERA E-Type ERA Straight-6 GBR
ki* 		MON
 500
 SUI
 BEL
 FRA
 ITA
 NC 0
1953 RRC Walker Racing Team Connaught A Type Connaught Straight-4 ARG
 500
 NED
 BEL
 FRA
 GBR
ki 		GER
 SUI
 ITA
 NC 0
1955 Connaught Engineering Connaught B Type Connaught Straight-4 ARG
 MON
 500
 BEL
 NED
 GBR
ki 		ITA
 NC 0
* Peter Walkerrel megosztva.

Le Mans-i 24 órás autóverseny szerkesztés

Év Osztály Autó Csapat Csapattárs(ak) Oszt. hely.
1949 S 5.0 Delahaye 135CS
Delehaye 3.6L I6 		  R.R.C. Walker   Guy Jason Henry Kiesett
1950 S 5.0 Nash-Healey E
Nash 3.8L I6 		  Healey Motors Ltd.   Duncan Hamilton 3.
1951 S 5.0 Nash-Healey Coupé
Nash 3.8L V8 		  Healey   Duncan Hamilton 4.
1952 S 5.0 Jaguar C-Type
Jaguar 3.5L I6 		  Jaguar Ltd.   Duncan Hamilton Kiesett
1953 S 5.0 Jaguar C-Type
Jaguar 3.4L I6 		  Jaguar Cars Ltd.   Duncan Hamilton 1.
1954 S 5.0 Jaguar D-Type
Jaguar 3.4L I6 		  Jaguar Cars Ltd.   Duncan Hamilton 2.
1955 S 5.0 Jaguar D-Type
Jaguar 3.4L I6 		  Jaguar Cars Ltd.   Duncan Hamilton Kiesett

Források szerkesztés

  1. ↑ http://www.timesonline.co.uk/tol/comment/obituaries/article3329031.ece
  2. ↑ Allen Brown: Tony Rolt «. Oldracingcars.com. (Hozzáférés: 2015. december 3.)
  3. ↑ Spa 24 Hours 1936. Racing Sports Cars, 1936. december 7. (Hozzáférés: 2015. december 3.)
  4. ↑ Tony Rolt > F1 News >. Grandprix.com, 2008. február 7. (Hozzáférés: 2015. december 3.)
  5. ↑ a b Le Mans winner Tony Rolt dies - WEC news. Autosport.Com. (Hozzáférés: 2015. december 3.)
  6. ↑ Home: Family Announcements, Tony Rolt - Funeral Directors and services - Family Announcements Announcements. Thisisannouncements.co.uk. (Hozzáférés: 2015. december 3.)
  7. ↑ Tony Rolt Profile - Drivers - GP Encyclopedia - F1 History on Grandprix.com. Grandprix.com. (Hozzáférés: 2015. december 3.)
  8. ↑ Four Wheel Drive Racing Cars. 4wdonline.com. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 3.)
  9. ↑ Hét hírhedt börtönszökés. mult-kor.hu, 2016. január 5. (Hozzáférés: 2017. február 6.)
  10. ↑ a b Alan Henry: Obituary: Tony Rolt | Sport. The Guardian. (Hozzáférés: 2015. december 3.)
  11. ↑ Looking back with Tony Rolt | Motor Sport Magazine Archive. Motorsportmagazine.com. (Hozzáférés: 2015. december 3.)
  12. ↑ http://www.racingsportscars.com/results/Le_Mans-1952-06-15.html
  13. ↑ Tony Rolt. Historicracing.com, 1953. július 18. [2015. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 3.)
  14. ↑ British GP, 1953 Race Report - GP Encyclopedia - F1 History on Grandprix.com. Grandprix.com. (Hozzáférés: 2015. december 3.)
  15. ↑ Retro – Az első verseny utolsó túlélője. formula.hu, 2017. február 6. (Hozzáférés: 2017. február 6.)
  16. ↑ Tony Rolt. f1tortenelem.hu. (Hozzáférés: 2017. október 6.)
  17. ↑ Autósport: elhunyt a Le Mans-i verseny 1953-as győztese. Nemzeti Sport, 2008. február 8. (Hozzáférés: 2017. október 6.)

Külső hivatkozások szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tony_Rolt&oldid=26037993”