Trócsányi György

(1896–1973) magyar könyvtáros, műfordító


Trócsányi György (Sárospatak, 1896. március 29.Budapest, 1973. július 5.) magyar könyvtáros, társadalomtudományi szakíró, műfordító. Trócsányi Dezső és Trócsányi Zoltán (nyelvész) testvére.

Trócsányi György
Született1896. március 29.[1]
Sárospatak
Elhunyt1973. július 5. (77 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
SírhelyeFarkasréti temető (DD-432. fülke)[3][4]
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

A budapesti tudományegyetem jogi karán végzett. 1915 és 1917 között a keleti fronton harcolt, majd 1917 és 1921 között orosz hadifogságban volt. 1922-ben doktorált, ösztöndíjasként Párizsban és Berlinben tanult (1929–30). Társadalomtudományi és könyvtárügyi tanulmányokat írt, Szombatfalvy Györggyel a Társadalomtudomány szerkesztője (1943–44). 1921-től az Országgyűlési Könyvtár munkatársa, 1941-től főigazgatója volt. 1949-ben nyugdíjazták. Számos szépirodalmi és irodalomtörténeti munkát fordított magyarra oroszból.

Jelentősebb műfordításai szerkesztés

  • A dekabristák emlékiratai (Bp., 1954),
  • nyolc életrajzi tanulmány (Az orosz irodalom klasszikusai című műben (Bp., 1956)
  • Szaltikov-Scsedrin: Külföldön (Bp., 1951),
  • Goncsarov: A „Pallada” fregatt (Bp., 1952),
  • Scserbina: Alekszej Tolsztoj (Bp., 1952),
  • Danyilin: Maupassant (Bp., 1953),
  • Jelizarova: Balzac (Bp., 1953),
  • Bobrova: Mark Twain (Bp., 1953)

Forrás szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Trócsányi György (Könyvtáros, 1973. 9. sz.).