Trešnjevka – jug

Zágráb városnegyede

Trešnjevka-jug Zágráb városnegyede Horvátországban, a főváros északnyugati részén. A mai városnegyedet Zágráb város 1999. december 14-i statútumával hozták létre.

Trešnjevka-jug
Elhelyezkedése Zágrábon belül
Elhelyezkedése Zágrábon belül
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZágráb főváros
Jogállásvárosnegyed
Körzethívószám+385 01
Népesség
Teljes népesség66 674 fő (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság115 m
Terület9,83 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 47′ 05″, k. h. 15° 55′ 19″Koordináták: é. sz. 45° 47′ 05″, k. h. 15° 55′ 19″
A Wikimédia Commons tartalmaz Trešnjevka-jug témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Trešnjevka-jug, azaz Trešnjevka-dél városnegyed Zágráb nyugati részén található. Északnyugatról Stenjevec, északról Trešnjevka – sjever, keletről Trnje, délről és délnyugatról pedig Novi Zagreb – zapad városnegyedek határolják.

Zágráb város egyik síkvidéki városnegyede, amely a Száva folyó alluvális teraszán helyezkedik el. Három podsljemei patak folyik át a területén, a Vrapčak, a Kustošak és a Črnomerec, amelyek a Száva-hídtól lefelé áramlanak a folyóba.

A városrész déli részén a Jarun Sport- és Rekreációs Központ uralja az itt található tórendszerrel és a Száva mentén húzódó vízvédelmi területtel. Gyakorlatilag minden lakos e területektől északra, a negyed városiasodott részén él.

A városnegyed fő részei: Knežija, Srednjaci, Gredice, Gajevo, Jarun, Vrbani, Prečko és Staglišće.

Története szerkesztés

Az olyan leletek, mint a Jarunon talált kőszekercék, már az őskorban is utalnak az emberek jelenlétére a városrész területén. A Horvat környékén felfedezett, az urnamezős kultúrához tartozó sírok viszont az bizonyítják, hogy ezen a területen már az i. e. 11. században indoeurópai eredetű földművelő népesség élt, amely ismerte a réz és a bronz megmunkálását.

A középkorban Trešnjevka területe kezdetben királyi birtok volt, a vármegye igazgatása alatt, de 1221-ben II. András király a területet a zágrábi káptalannak adományozta. 1242-ben IV. Béla király a terület keleti részét a Gradechoz csatolta. A terület e két része közötti határ, amely elsősorban a Črnomerec-patak folyását követte, alkalmi változásokkal lényegében 1945-ig Zagreb városának nyugati határa maradt.

A késő középkorban a prédiális hűbérbirtokok fokozatosan jobbágyfalvakká váltak. Ez a folyamat még intenzívebbé vált az újkor elején, így a 18. század közepétől származó dokumentumok a mai Trešnjevka déli területén már említik Prečko, Horvati és Jarun falvakat. Ez az időszak ugyanakkor a Száván folyó áruszállítás egyre erősebb fejlődésének ideje. A szarvasmarhák egyre inkább Szlovéniából érkeznek Zágrábba és tovább a folyón Szlavóniába, különféle árukkal ellátva a szávamenti településeket. Ezzel párhuzamosan intézkedéseket hoztak a folyón való átkelés javítására. Maga II. József császár kezdeményezésére fából készült híd épült 1783-ban a mai Száva-híd helyén. A Savska cesta a várostól eddig a helyig húzódott.

A 19. század elején tutajosok és kereskedők kezdtek telepedni a híd és a Savska cesta déli része mentén. Így jött létre a periférikus városi település, a Sava külváros, mely a Száva mentén húzódott egészen a mai Ulica grada Vukovara kereszteződéséig. Az önálló Zágráb városi önkormányzat 1850-es megalakulása után Trešnjevka és Jarun nyugati része a város határain kívül esett, míg Vrapče az önkormányzat igazgatása alá került. A jobbágyság megszüntetése új települések kialakulását eredményezte: Knežija, Kalinovica és Srednjaci. 1862-ben üzembe helyezték a szlovéniai a Zidani mosttól Sziszekig menő, a Trešnjevka területén áthaladó vasutat. A vasút ezen részének legfontosabb létesítménye minden bizonnyal a déli vasútállomás (később Sava állomás, a mai Nyugati pályaudvar), amelynek építése tovább ösztönözte a városnegyed iparosodását. Míg a Savska cesta mentén kézműves, kereskedelmi és az ipari létesítmények épültek, addig a Száva-híd körül kellemes hangulatot teremtettek at ott létesült fürdőhelyek és fogadók. A Szávapartnak ez a része a Maksimirral együtt az akkori Zágráb fő pihenőterülete volt.

A gyakori áradások ellenére, melyekhez nagyban hozzájárult az a tény, hogy 1918-ig a Száva mentén nem volt rakpart, Trešnjevka területét egyre inkább rendezték és beépítették. 1892-ben vasszerkezetű híd épült, az utcahálózat pedig gyorsan bővült. 1895-ben Horvátiban megépült az általános iskola, az első iskola Trešnjevka területén. A két világháború közötti időszakban Trešnjevka határozottan munkásnegyedként alakult ki. A jellegzetes trešnjevkai egyszintes házak, amelyek itt létesültek, többnyire építési engedély nélkül készültek, így a mai Trešnjevka-dél utcái máig megőrizték a vidéki utcákra jellemző girbe-gurba vonalvezetést.

A második világháború után Trešnjevka területén a kommunális létesítmények hiányának pótlása, a településelrendezés és a növekvő számú lakosság elszállásolására szükséges nagyobb épületek megépítése jelentette a fő problémát. További nehézséget okozott az 1964. október 25-ről 26-ra virradó éjszaka a városnegyedbe betört árvíz, amelyben Trešnjevka házainak 8254 háztartása szenvedett anyagi károkat, mely az akkori lakosságnak csaknem a felét érintette. Ez az esemény még jobban felgyorsította az építkezést és Trešnjevka hamarosan új városi külsőt kapott. 1968 végére Trešnjevka déli részén már 6731 új lakóépület épült.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés