Trencsénsztankóc
Trencsénsztankóc (szlovákul Trenčianske Stankovce) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Trencséni járásban. Kisszaniszló, Nagyszaniszló, Rozvád és Vágszállás egyesítése.
| Trencsénsztankóc (Trenčianske Stankovce) | |
 | |
| Utcakép | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Trencséni |
| Járás | Trencséni |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1212 |
| Polgármester | Martin Markech |
| Irányítószám | 913 11 |
| Körzethívószám | 032 |
| Forgalmi rendszám | TN |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3403 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 125 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 208 m |
| Terület | 24,50 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 50′ 23″, k. h. 17° 59′ 06″Koordináták: é. sz. 48° 50′ 23″, k. h. 17° 59′ 06″ | |
| Trencsénsztankóc weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Trencsénsztankóc témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Trencséntől 8 km-re délre fekszik.
Története szerkesztés
A község területén már a történelem előtti időkben is éltek emberek. Ezt bizonyítják a Nagyszaniszló és Vágszállás területén a Dlhé és Krátke Hradištia nevű településrészen talált régészeti leletek, melyek egykori erődített településre utalnak. Sztankóc első írásos említése "possessio Stanuk" néven 1345-ből származik. Az egykor egységes település a 15. században két falura oszlott, Nagy- és Kissztankócra. Kissztankóc 1410-ben "Parva Stank" néven tűnik fel. 1439-ben Nagysztankócot is megemlítik "Noghstankouecz" alakban. A település nevének eredete a szláv Stanislav névre megy vissza, melyet később Szaniszló névre magyarosítottak. Sztankóc kezdetben a helyi nemes Sztankóczi család birtoka volt, majd kihalásuk után a Bársony, Kolocsanyi, Ruttkay, Décsi, Ottlik, Szilvay és Tersztyánszky családoké volt. Később a trencséni váruradalom része lett. A trencséni uradalom urbáriuma szerint 1549-ben malom állt a településen, mely a nagybiróci evangélikus egyházhoz tartozott. A két település a 16. század végétől a nagybiróci uradalmi majorhoz tartozott, csak a 19. században lett önálló. 1663-ban a török égette fel a két falut. 1708-ban a közvetlen közelében dúlt a trencséni csata. A 17. században említik a nagybiróci kompot, mely a Vágon át szállította az utasokat és a mai Sztankóc területén működött. Lakói főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak, de voltak köztük kézművesek is. 1683-ban Nagysztankócon két mészáros és egy takács űzte mesterségét. A 18. században fakereskedés, 1875-ben fűrészmalom üzemelt a községben. 1877-ben Kissztankócon molnár, három kocsmáros és kovács is működött. A 19. század második felében uradalmi pálinkafőzdéje és téglagyára is volt.
Vályi András szerint "SZTANKÓCZ. Kis, és Nagy Sztankócz. Két tót faluk Trentsén Várm., amannak földes Ura B. Révay Uraság, melly fekszik Rozvaczhoz, ’s Turnához közel; ennek pedig Gr. Illésházy Uraság, fekszik Szeleczhez közel, és annak filiája; lakosaik katolikusok; földgyeik jól termők, fájok, réttyek, legelőjök elég van." [2]
Fényes Elek szerint "Sztankócz, (Kis), tót falu, Trencsén vmegyében, közel a Vágh bal partjához: 202 kath., 102 evang., anya templommal, termékeny jó határral. F. u. többen. Ut. p. Trencsén 2 óra."[3]
"Sztankócz (Nagy), tót falu, Trencsén vmegyében, 240 kath., 346 evang., 6 zsidó lak. Nagy erdő. F. u. a dubniczai uradalom."[3]
Rozvád első írásos említése 1212-ben történt "terra Rozowag" alakban. Később "Rozvacz, Raxowag, Roswas" neveken szerepel a különböző forrásokban. Eredetileg a Bazini grófok birtoka volt, majd a trencséni Demján és Pribic családé. A 16. század végétől határának egy része a trencséni váruradalomhoz, ezen belül a nagybiróci uradalmi major igazgatása alá tartozott. 1663-ban a települést felégette a török. 1746-tól Rozvád önálló uradalmi major lett. Lakói mezőgazdasággal, halászattal foglalkoztak, melynek nagy hagyományi voltak a településen. 1877-ben a falunak két kocsmárosa, ezen kívül uradalmi pálinkafőzdéje is volt.
Vályi András szerint " ROZVALD. Trents. Várm. földes Ura Gr. Illésházy Uraság, fekszik Turnóhoz közel, mellynek filiája."[2]
Fényes Elek szerint " Rozvadz, tót falu, Trencsén vgyében, a dubniczi uradalomban: 186 kath., 16 evang. lak. Ut. p. Trencsén."[3]
Vágszállás első írásos említése 1403-ban "Zedlysna" alakban történt. 1496-ban "Zedlych", később "Sedlych, Zelychna, Sedlyznye" néven szerepel a korabeli forrásokban. Nemesi község volt számos birtokossal, közülük a Szedliczky, Kopcsászkó, Bremecskó, Glosz, Dubniczky, Adamovszky, Szilágyi, Valentini, Omaszta, Nevedzky, Szilvay, és Thurzó családok a jelentősebbek. Köztük találjuk a cseh származású Lipszky családot, melynek birtoka a neves térképész Lipszky János halála után a gölnicbányai Seldenreich családé lett, akik a 19. században Zsolnayra magyarosították nevüket. 1877-ben a faluban több kézműves, így kőműves, kovács és asztalos is volt.
Vályi András szerint " SZEDLICZNA. Tót falu Trentsén Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Turnához közel, mellynek filiája, határja meglehetős, javai külömbfélék."[2]
Fényes Elek szerint " Szedliczna, tót falu, Trencsén vmegyében, a Vágh balpartján: 158 kath., 33 evang., 30 zsidó lak. Termékeny határ; jó rét és legelő; erdő; synagoga. F. u. többen. Ut. p. Trencsén 1 óra."[3]
A trianoni békeszerződésig valamennyi falu Trencsén vármegye Trencséni járásához tartozott. A négy települést 1972-ben egyesítették.
Népessége szerkesztés
1880-ban Rozvád 174 lakosából 159 szlovák anyanyelvű, Nagyszaniszló 538 lakosából 521 szlovák anyanyelvű, Kisszaniszló 305 lakosából 266 szlovák, 32 német és 3 magyar anyanyelvű volt. Ebből Kisszaniszlón 170 római katolikus, 102 evangélikus és 33 izraelita vallású volt. Vágszállás 185 lakosából 125 szlovák, 31 német, 20 magyar anyanyelvű és 9 csecsemő volt.
1890-ben Rozvád 159 lakosából 144 szlovák és 15 egyéb anyanyelvű, Nagyszaniszló 589 lakosából 586 szlovák és 1 magyar anyanyelvű, Kisszaniszló 333 lakosából 327 szlovák és 5 magyar anyanyelvű volt. Vágszállás 194 lakosából 141 szlovák, 43 német, 7 magyar és 3 egyéb anyanyelvű volt. Ebből 104 római katolikus, 45 evangélikus és 45 izraelita vallású volt.
1900-ban Rozvád 182 lakosából 177 szlovák és 1 magyar anyanyelvű, Nagyszaniszló 653 lakosából 650 szlovák és 1 magyar anyanyelvű, Kisszaniszló 336 lakosából 326 szlovák, 8 német, 2 magyar és 1 egyéb anyanyelvű volt. Vágszállás 212 lakosából 168 szlovák, 36 német, 8 magyar és 3 egyéb anyanyelvű volt.
1910-ben Rozvád 217 lakosából 201 szlovák és 7 magyar anyanyelvű, Nagyszaniszló 704 lakosából 694 szlovák és 1 magyar anyanyelvű, Kisszaniszló 352 lakosából 316 szlovák, 29 német és 7 magyar anyanyelvű volt. Ebből Kisszaniszlón 186 római katolikus, 130 evangélikus és 36 izraelita vallású volt. Vágszállás 206 lakosából 160 szlovák, 24 magyar és 22 német anyanyelvű volt.
1921-ben Rozvád 255 lakosából 248 csehszlovák, Nagyszaniszló 782 lakosából 781 csehszlovák, Kisszaniszló 361 lakosából 356 csehszlovák, 4 zsidó és 1 egyéb nemzetiségű volt. Ebből Kisszaniszlón 195 római katolikus, 151 evangélikus, 14 izraelita és 1 egyéb vallású volt. Vágszállás 217 lakosából 186 csehszlovák, 4 magyar, 1 német és 26 zsidó volt. Ebből 125 római katolikus, 66 evangélikus és 26 izraelita vallású volt.
1930-ban Rozvád 295 lakosa mind csehszlovák, Nagyszaniszló 754 lakosából 753 csehszlovák, Kisszaniszló 354 lakosa mind csehszlovák volt. Ebből Kisszaniszlón 183 római katolikus, 153 evangélikus és 18 izraelita vallású volt. Vágszállás 204 lakosából 199 csehszlovák, 2 zsidó és 3 magyar volt. Ebből 131 római katolikus, 59 evangélikus, 11 izraelita és 3 egyéb vallású volt.
1970-ben Rozvád 472 lakosából 469 szlovák, Nagyszaniszló 879 lakosából 874 szlovák, Kisszaniszló 570 lakosa mind szlovák volt. Vágszállás 474 lakosából 470 szlovák és 4 cseh volt.
1980-ban Trencsénsztankóc 2536 lakosából 2522 szlovák volt.
1991-ben Nagyszaniszló 2574 lakosából 1 magyar és 2548 szlovák volt.
2001-ben Trencsénsztankóc 2800 lakosából 2758 szlovák és 1 magyar volt.
2011-ben Trencsénsztankóc 3074 lakosából 2988 szlovák és 4 magyar volt.
Nevezetességei szerkesztés
- A község modern római katolikus temploma 1994-ben épült.
- Kisszaniszló evangélikus temploma 1784-ben épült.
- Nagyszaniszló haranglába 1859-ben épült klasszicista stílusban.
- Kisszaniszló és Vágszállás haranglába 18. századi népi alkotás.
- Vágszállásnak egykor zsinagógája is volt, mely a II. világháborúban semmisült meg.
Híres emberek szerkesztés
- Vágszálláson született 1766. április 10-én és hunyt el 1826. május 2-án Lipszky János katonatiszt, térképész, a magyar térképészet egyik meghatározó alakja.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ a b c Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ a b c d Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.