Wikipédia

Tuk Jakova

(1914-1959) albán kommunista politikus

Tuk Jakova (Shkodra, 1914. április 26.[1] – Tirana, 1959. augusztus 27.[2]) albán kommunista politikus, partizántiszt, szakszervezeti vezető, diplomata. Az albán kommunista pártvezetés alapító tagjaként a mérsékeltebb reformkommunista szárnyhoz tartozott. Ő elnökölte az 1946-os alkotmányozó nemzetgyűlés munkáját, 1946-tól 1954-ig több ízben vezette az ipari és a pénzügyi tárcát, 1948 és 1955 között pedig a miniszterelnök-helyettesek egyike volt. 1955-ben kegyvesztetté vált, életét börtönkórházban fejezte be.

Tuk Jakova
Született1914. április 26.
Shkodra
Elhunyt1959. augusztus 27. (45 évesen)
Tirana
Állampolgárságaalbán
Foglalkozása
Tisztsége
  • az albán nemzetgyűlés képviselője
  • albán nagykövet Magyarországon (1947–1948, Albánia belgrádi nagykövetsége)
Az Albán Nemzetgyűlés elnöke
Hivatali idő
1946. január 10. – 1946. március 20.
ElődOmer Nishani
UtódYmer Dishnica
Albánia ipari minisztere
Hivatali idő
1948. február 6. – 1948. október 1.
miniszterelnökEnver Hoxha
Elődnincs ilyen tárca
UtódAbedin Shehu
Albánia minisztertanácsának elnökhelyettese
Hivatali idő
1948. november 23. – 1955. június 21.
miniszterelnök
Albánia ipari minisztere
Hivatali idő
1950. március 8. – 1953. július 31.
miniszterelnökEnver Hoxha
ElődAbedin Shehu
UtódSpiro Koleka (ipari és építésügyi)
Albánia pénzügyminisztere
Hivatali idő
1953. augusztus 1. – 1954. július 19.
miniszterelnökEnver Hoxha
ElődAbdyl Këllezi
UtódAbdyl Këllezi
Tuk Jakova aláírása
Tuk Jakova aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Tuk Jakova témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja szerkesztés

Shkodrai római katolikus család sarja volt, iskolái elvégzése után ácsként kereste kenyerét. Ifjúkorától részt vett szülővárosa kommunista mozgalmában. 1932-ben egy ellenzéki hangvételű röpirat szerkesztéséért letartóztatták, 1938-ban pedig kommunista tevékenység vádjával Beratba internálták.[3]

1941. november 8-án többedmagával a shkodrai kommunista csoport képviseletében volt jelen az Albán Kommunista Párt megalakításánál, amelynek során beválasztották a héttagú vezetőség soraiba. A második világháború hátra lévő éveiben partizánként harcolt a megszállók ellen, ezredesi rangban irányította a hadműveleteket. 1943 márciusában, az első labinoti konferencián megalakult központi bizottság tagjává választották, a testület tagja maradt egészen 1955. júniusi kegyvesztéséig. Már Labinotban a pártvezetés kevésbé dogmatikus alakjaként nyilvánult meg, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy egy proletariátussal, munkásosztállyal nem rendelkező országban a népfrontosodás meghirdetett politikája pusztán önáltatás a pártvezetés részéről.[4]

Az ország felszabadulását követően, 1945. február 11-én megalakult Albán Munkásszakszervezetek Nagytanácsának első elnöke lett. Ugyanazon év október 6-án részt vett a Szakszervezeti Világszövetség(wd) párizsi konferenciáján, ahol főként politikai nyilatkozataival hívta fel magára a figyelmet. Az 1945. decemberi nemzetgyűlési választást követően az alkotmányozó nemzetgyűlés elnöki tisztét látta el 1946. január 10. és március 20. között, majd ezt követően 1955-ig a nemzetgyűlés képviselője volt.[5]

Az elkövetkező időszakban több kormány- és miniszteri pozíciót is elvállalt. Enver Hoxha 1946. március 22-én megalakult első kormányában tárca nélküli miniszteri megbízást kapott, és eleinte elsősorban gazdasági kérdésekkel foglalkozott. A feladatot 1948. február 6-áig látta el, időközben azonban 1947. március 7-e és októbere között Albánia első belgrádi (Budapestre is akkreditált) nagykövete is volt. 1948. február 6-ától október 1-jéig az ipari tárca munkáját vezette. Ezt követően, 1948. november 23-án miniszterelnök-helyettessé nevezték ki, amely pozíciót az egymást követő Hoxha- és Shehu-kormányok alatt egészen 1955. június 21-éig töltötte be. Ezzel egyidejűleg 1950. március 8-ától – először ideiglenes megbízással, majd július 5-étől miniszterként – ismét az ipari tárcát vezette 1953. július 31-éig, 1953. augusztus 1-jétől 1954. július 19-éig pedig az utolsó Hoxha-kormány pénzügyminisztere volt.[6]

1951 februárjában csaknem a kegyvesztettség lett a sorsa, miután egy vitán a jugoszlávellenes külpolitikát folytató Enver Hoxhát arra figyelmeztette, hogy tíz évvel korábban az Albán Kommunista Párt a jugoszláv kommunisták hathatós segítsége nélkül nem jöhetett volna létre. A pártlap 1952. április 1-jei vezércikke azzal is megvádolta Jakovát, hogy nem gyűlöli „szükséges mértékben” a klérust. A későbbiekben Jakova kapcsolata Enver Hoxhával némileg rendeződött, de gyakorta összetűzésbe keveredett az ország második számú vezetőjével, Mehmet Shehuval. Ennek ellenére továbbra is a párton belüli reformcsoport vezető alakja maradt. 1955. április 4-én minisztertársával, Bedri Spahiuval Rómában járt, ahol egy titkos tárgyalás során kendőzetlenül számoltak be olasz partnereiknek a Hoxha-rendszer túlkapásairól. A központi bizottság 1955. június 14–17-ei ülésszakán ismét bírálták a pártvezetés hibáit, az ülésszak végére azonban revizionizmus, pártellenes tevékenység és jugoszlávbarát elhajlások vádjával Jakovát és Spahiut kizárták a központi bizottságból. Ezzel a lépéssel az 1943-ban megalakult központi bizottság alapító tagjai közül egyedül Enver Hoxha maradt 1955-re a testület tagja. Egy héten belül összes párt- és kormányfunkciójától megfosztották, később letartóztatták és zárt tárgyaláson huszonöt éves börtönbüntetésre ítélték. Végül azonban ismét Beratba internálták, és életét súlyos betegként a tiranai börtönkórházban fejezte be.[7]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Elsie 2013 :220.
  2. ↑ Elsie 2013 :220–221.
  3. ↑ Elsie 2013 :220.
  4. ↑  A kommunista párt megalakításánál: Pearson 2005 :165.; Elsie 2013 :220. • A vezetőség tagja: Fevziu 2016 :48. • Partizántisztként: Elsie 2013 :220. • KB-tagsága: Elsie 2013 :220. • A labinoti konferencián: Pearson 2005 :240–241.
  5. ↑  Szakszervezeti vezetőként: Pearson 2005 :428. • A párizsi konferencián: Pearson 2005 :473. • Az alkotmányozó nemzetgyűlés elnöke: Fevziu 2016 :150.; Ligjvënësit shqiptarë në viti (’Az albán törvényhozás évenként’). Republika e Shqipërisë – Kuvendi (Hozzáférés: 2018. november 25.) arch
  6. ↑  Tárca nélküli miniszter: Qeveria e parë e Enver Hoxhës (22 mars 1946 – 1 tetor 1948). shtetiweb.org (Hozzáférés: 2019. április 19.); Elsie 2013 :220–221. • Jugoszláviai nagykövet: Réti 2000 :102.; Pearson 2006 :159.; Elsie 2013 :221. • Első ipari minisztersége (1948): Qeveria e parë e Enver Hoxhës (22 mars 1946 – 1 tetor 1948). shtetiweb.org (Hozzáférés: 2019. április 19.); Pearson 2006 :284. (kinevezésének dátuma 1948. június 1.). • Miniszterelnök-helyettessége, második ipari, majd pénzügyminisztersége: Qeveritë shqiptare (’Albán kormányok’). ShtetiWeb (Hozzáférés: 2019. április 19.); vö. Elsie 2013 :221. (más dátumokkal).
  7. ↑  1951-es konfliktusa: Elsie 2013 :221. • Vezércikk: Jacques 2009 :454. • Kapcsolata Hoxhával és Shehuval: Elsie 2013 :221. • Reformellenzéki szerepe: Balogh 2004 :54. • Római tárgyalása: Pearson 2006 :490. • A KB 1955. júniusi ülése: Réti 2000 :128.; Balogh 2004 :54.; Pearson 2006 :492.; Elsie 2013 :221., 421. • Hoxha, a KB utolsó alapító tagja: Vickers 2014 :172. • Rangfosztása és börtönbüntetése:

Források szerkesztés

  • ↑ Balogh 2004: Balogh László: Rendszerváltások és diktatúrák: Politikai-hatalmi viszonyok Kelet-Közép-Európában, 1944–1985. Budapest: Századvég. 2004. = Tanítani, 5. ISBN 9639211761  
  • ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
  • ↑ Fevziu 2016: Blendi Fevziu: Enver Hoxha: The iron fist of Albania. Ed. and intr. by Robert Elsie; transl. by Majlinda Nishku. London;  New York: I.B. Tauris. 2016. ISBN 9781784534851  
  • ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • ↑ Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145  
  • ↑ Pearson 2006: Owen Pearson: Albania as Dictatorship and Democracy: From isolation to the Kosovo War, 1946–1998. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2006. = Albania In the Twentieth Century, 3. ISBN 1845111052  
  • ↑ Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740  
  • ↑ Vickers 2014: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. London;  New York: I.B. Tauris.  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tuk_Jakova&oldid=22630864”