A turuja[1] négykerekű, kezdetleges városi sporteszköz, más néven gágyé, nyári szánkó, görgős-, vagy csapágyas gokart, melyen ülve, vagy térdelve közlekedtek.[2][3] Főként gyerekek, fiatalok otthoni barkácsolással, saját kézimunkával készítik el, egy deszka, és két (pl. tetőlécből faragott) tengely végére rögzített, jellemzően kidobott, használt golyóscsapágy-kereket a végére rögzítve.[4] Az első, forgatható tengelyt lábbal, vagy – a rákötött madzag segítségével – kézzel irányítva, lejtős, jellemzően aszfaltozott utakon legurulva használják szórakozásra, versenyzésre.[5] Akár a mai gördeszkák elődjének is tekinthető.

Gyerekek versenyeznek turujákban
Turuják a verseny célvonalában
Egy eszköz az 1967-es hivatalos turujaversenyről

Vidám, mókás versenyeket ma is sokfelé rendeznek különböző változataival.[6][7]

Jegyzetek szerkesztés

További információk szerkesztés