Tuzlai támadás a Jugoszláv Néphadsereg konvoja ellen

a Jugoszláv Néphadsereg 92 gépesített dandárja elleni bosnyák támadás

A tuzlai támadás a Jugoszláv Néphadsereg konvoja ellen egy 1992. május 15-én a JNA 92. gépesített dandárja elleni támadás volt a boszniai Tuzla városában. Az incidens Tuzla Brčanska Malta nevű városrészének egyik útkereszteződésében történt. A támadásban a JNA legkevesebb 92 katonája halt meg és 33-an megsebesültek, de egyes becslések szerint a halottak száma elérte a 200-at is. A JNA konvoja a helyi hatóságokkal történt megállapodás alapján békés kivonulásnak indult, de véres összecsapásban végződött, amikor a bosnyák Hazafias Liga, a Zöldsapkások és a helyi rendőrség bosnyákjai megtámadták az oszlopot.[1] Ezzel megismétlődött az egy héttel korábban Szarajevóban történt hasonló incidens.[2]

Tuzlai támadás a Jugoszláv Néphadsereg konvoja ellen
Boszniai háború
Dátum1992. május 15.
HelyszínTuzla
EredményBosnyák siker
a konvoj nagyrészt megsemmisült
a tűz miatt nagyszámú jármű és lőszer semmisült meg
Harcoló felek
Bosznia-Hercegovina Hadserege Tuzlai dandár Jugoszlávia Jugoszláv Néphadsereg 92. gépesített dandár
Parancsnokok
Ilija Jurišić Mile Dubajić
Haderők
3000 katona 215-600 katona
Veszteségek
ismeretlen 99 halott
33 sebesült

Előzmények szerkesztés

Amikor 1992 áprilisában kitört a boszniai háború, négyféle szövetségi és szerb fegyveres erő működött Bosznia-Hercegovinában. Ezek a Jugoszláv Néphadsereg (JNA), a JNA által felállított önkéntes egységek, a Boszniai Szerb Területvédelmi (TO) különítmények és a Boszniai Szerb Belügyminisztérium Rendőrsége (MUP) voltak.[3] 1992. április elejére, amikor megtörtént a JNA kivonása Szlovéniából és Horvátország nagy részéből, a JNA nyugat-horvátországi és bosznia-hercegovinai egységeinek körülbelül 100 000–110 000 katonája, körülbelül 500 harckocsija, 400 közepes tüzérségi egysége, 48 db rakétavetője és 350 db 120 mm-es aknavetője, ezen kívül 120 db vadászbombázója, 40 db könnyű helikoptere és 30 db szállítóhelikoptere volt. A boszniai szerb MUP, beleértve az aktív, különleges és tartalékos rendőröket is összesen mintegy 15 000 főt számlált.[4] 1991 márciusától a boszniai székhelyű Democratikus Akció Pártja (SDA) egy „Hazafias Népszövetség" vagy „Hazafias Liga” nevű fegyveres erőt állított fel, és a fegyverembargó ellenére 1991 augusztusában megkezdték a fegyverek kiosztását. 1992 áprilisában a Hazafias Liga kilenc regionális parancsnokságon, körülbelül 40 000 katonát számlált, amelyek közül az egyiknek a főhadiszállása Tuzlában volt.[4]

A háború kitörésekor mozgósították Bosznia-Hercegovina Területvédelmi Erőit, de a JNA megtagadta az 1990-ben elkobzott fegyvereik visszaadását. A bosnyákok és a boszniai horvátok addigra már elhagyták a JNA-t.[5] A JNA elsődleges feladata bázisainak biztonsági védelme volt, mivel ezek a horvátországi laktanyacsata során sebezhetőnek bizonyultak.[6] Április elején számos északkelet-boszniai város esett el egymás után a JNA, szerb önkéntes egységek és a boszniai szerb erők együttes támadsa során. Ezek közé tartozott Bijeljina,[7] Zvornik,[8] Višegrad,[9] és Foča.[10] Április 15-én Srebrenik, Lukavac városokban és magában Tuzlában a bosnyák MUP és a TO lefoglalta a tuzlai regionális területvédelem fegyvereit, lőszereit és felszereléseit.[11] A hónap végére a boszniai kormány bevonva a Hazafias Liga csapatait újraszervezte a Bosznia-Hercegovinai Területvédelmet. Az új haderő összességében körülbelül 100 000 emberből állt, de csak körülbelül 40 000–50 000 kézi lőfegyvere volt, nehézfegyverei pedig gyakorlatilag nem voltak.[12]

A támadás szerkesztés

1992. május 15-én a Jugoszláv Néphadsereg tuzlai erői kivonultak a tuzlai Husinsko Brdo-i laktanyából, és az 1991 vége óta a szerbek ellenőrzése alatt állt Bijeljina felé tartottak. A brcanska maltai kereszteződésénél tűzpárbaj alakult ki a helyi területvédelmi és rendőri erők, valamint a JNA katonái között.[13] Mivel a konvojt a bosnyák erők megállították, az visszavonult a laktanyába. Az oszlop 19 órakor ismét elhagyta a laktanyát, és a Brčkoi úton haladt északkeletnek Bijeljina felé. Az élen haladó járműben a JNA helyőrség parancsnoka, Mile Dubajić alezredes tartózkodott, járművét pedig a Bosznia-Hercegovinai TO tagjai követték. Amikor a konvoj elérte a keletre, Simin Han felé vezető út kereszteződését, a boszniai területvédelem erői kézifegyverrel lövéseket adtak le rá. Az esemény résztvevőinek nyilatkozata szerint a konvojt a környező épületekből, sőt a kórház épületéből is támadták, az út mentén pedig aknákat és egyéb robbanószerkezeteket helyeztek el. A JNA járművei lángokban álltak, és a robbanások minden irányban visszhangoztak. Állítólag hét lőszerrel megrakott katonai teherautó robbant fel.[14] Az első támadás fél óráig tartott, majd az oszlopban a sebesült és életben maradt JNA-katonák egyenkénti kivégzése következett. A Bijeljinában tartott 16. évfordulós megemlékezés alkalmából a szerb „Politika” lapban megjelent cikk azt állítja, hogy az áldozatok tapasztalatlan, 16 és 25 év közötti újoncok voltak, akik köztük néhány tartalékossal a városban teljesítették katonai szolgálatukat. A túlélők szerint fegyvertelenek voltak, mert megkapták a megfelelő deeszkalációs parancsot. Szemtanúk vallomása szerint a bosnyák önkéntesek által kiküldött orvlövészek először a járművezetőket ölték meg, hogy az oszlopot leállítsák, majd egymás után gyilkolták meg azokat a fiatal sorkatonákat, akik ezután a lövések elől menekültek.[15]

A Szerb Köztársaság Háborús Bűnügyi Ügyészsége által a Belgrádi Kerületi Bíróság Háborús Bűnügyi Kamara 2007. november 9-én kiadott vádirata szerint a konvoj elleni támadásban a JNA legalább 92 tagja meghalt. 33-an megsérültek, és számos katonai jármű, köztük mentőautók is megsemmisültek. A támadásban elhunytak és sebesültek neve szerepelt a vádiratban.[16]

Későbbi fejlemények szerkesztés

Évekkel később a szerb háborús bűnökkel foglalkozó ügyészség vádat emelt a tuzlai közbiztonság korábbi vezetője, a horvát nemzetiségű[17] Ilija Jurišić ellen, azzal a gyanúval, hogy háborús bűnt követett el a támadás állítólagos elrendelésével. A keresetet a boszniai bíróságok elutasították. [18] 2007 májusában azomban a belgrádi repülőtéren letartóztatták, és 2009-ben helytelen harctéri magatartásban bűnösnek találták, és 12 év börtönre ítélték.[2] 2010 októberében egy fellebbviteli bíróság később hatályon kívül helyezte az ítéletet.[19] A Belgrádi Fellebbviteli Bíróság újbóli tárgyalást rendelt el, és elengedte a fogva tartásból.[19][20] A tuzlai polgárok továbbra is szolidaritásukat fejezték ki Ilija Jurišić mellett.[21] Ezt követően, miután ítéletét hatályon kívül helyezték, amikor 2010. október 11-én visszatért Tuzlába, Jurišićot nagy tömeg fogadta.[22] Újbóli tárgyalást tartottak, és ismét 12 év börtönbüntetésre ítélték.[20] 2015. április 2-án az újbóli tárgyalás eredménye ellen fellebbezési eljárás indult.[23] 2016 márciusában ítéletét ismét hatályon kívül helyezték.[24]

Tuzla városa május 15-ét „a város felszabadulásának napjaként” ünnepli.[25]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ZLOČIN BEZ KAZNE Milunović: "Napad na kolonu JNA u Tuzli - pucanj u mir u BiH"
  2. a b Serbia jails Bosnian Croat for 1992 war crimes”, Reuters , 2009. szeptember 28. 
  3. CIA 2002, 129. o.
  4. a b CIA 2002, 130. o.
  5. CIA 2002, 135. o.
  6. CIA 2002, 136–137. o.
  7. CIA 2002, 135–136. o.
  8. CIA 2002, 137–138. o.
  9. CIA 2002, 138. o.
  10. CIA 2002, 138–139. o.
  11. CIA 2002, 165. o.
  12. CIA 2002, 143. o.
  13. Mackic, Erna. „Bosnian Policeman’s Ten-Year Battle to Prove Innocence”, Balkan Insight, 2018. július 17., 1. oldal 
  14. vgl. NZZ vom 18. Mai 1992 (lásd Irodalom címszó alatt) a Tanjugra hivatkozva; a Szerb Köztársaság dokumentációs központjának kiadványa (lásd a linkek alatt) nem tartalmaz erre vonatkozó információt.
  15. Sećanje na pakao u tuzlanskoj koloni. Politika, 2008. május 15. (Hozzáférés: 2022. november 29.)
  16. Ilija Jurišić Indictment.
  17. Jutarnji list - Nakon tri i pol godine iz beogradskog zatvora pušten bosanski Hrvat Ilija Jurišić (horvát nyelven). Jutarnji.hr. [2015. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 13.)
  18. Barašin: "Predmeti 'Tuzlanska kolona' i 'Bradina' i dalje aktivni"”, 24 Sata . [2011. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. május 13.) 
  19. a b Gec, Jovana. „Sentence for ex-Bosnian officer overturned”, Associated Press , 2010. október 12. 
  20. a b Opet 12 godina za tuzlansku kolonu (Again 12 Years for Tuzla Column). b92.net . B92, 2013. december 2. (Hozzáférés: 2013. december 2.)
  21. Protest in Support of Ilija Jurisic”, Balkan Investigative Reporting Network , 2009. október 19.. [2012. február 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. május 13.) 
  22. Jurisic given hero's welcome in BiH”, SETimes , 2010. október 12. (Hozzáférés: 2015. május 13.) 
  23. Ilija Jurišić u Beogradu, odbrana traži oslobađanje”, E-novine.com, 2015. április 2. (Hozzáférés: 2015. május 13.) 
  24. Serbia Acquits Bosnian Policeman of Yugoslav Army Attack, 2016. március 7.
  25. Republika Srpska’s Eighth Report to the UN Security Council (November 2012), p. 32

Források szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • Cyrill Stieger (C. Sr.) in Neue Zürcher Zeitung vom 16. Mai 1992 S. 2 (Die bosnischen Muslime in Bedrängnis, letzter Absatz Tuzla – eine Oase des Friedens), 18. Mai 1992 S. 3 (Abzug von Uno-Soldaten aus Sarajewo, 2. Absatz Serbischer Angriff auf Gorazde), 20. Mai 1992 S. 2 (Ruhmloses Ende der jugoslawischen Volksarmee)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1992 Yugoslav People's Army column incident in Tuzla című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tuzla kolonne című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.