Tyndall-jelenség

A Tyndall-jelenség kolloidokban lejátszódó fényszóródási jelenség. Elnevezését felfedezőjéről, John Tyndall-ról kapta. A jelenség során a kolloidokba érkező fényt a kolloidban lévő részecskék szórják. A szóródási jelenség akkor a legerősebb, ha a szóró részecskék sugara a fény hullámhosszához hasonló: $2r\geq \lambda \geq r$, ahol „r” a részecskék sugara és „λ” a beeső fény hullámhossza. A részecskék a fényt sokkal nagyobb valószínűséggel szórják tovább a beérkező fotonok mozgási irányával megegyező irányban. A jelenség a hétköznapi életben is gyakran megfigyelhető. Ilyen például a felhők közül előbukkanó napsugár pászma, vagy a zseblámpa fénye ködös, párás időben.

Tyndall-jelenség erdőben

Tyndall-jelenség templomban

Kolloidokban (pl. füst, köd) a lézerfény is láthatóvá válik

A fogalom eredetileg csupán azt jelentette, hogy a kolloid oldaton áthaladó fény polarizált fényként halad tovább. A Tyndall-jelenségen alapul az ultramikroszkóp.

Lásd még

• Kolloid
• Zsigmondy Richárd

Források

• Horváth Gábor: Fényszóródás a természetben (A Természet Világa 1986. évi 6. számában megjelent cikk utóközlése)
• Rajkovits Zsuzsanna, Illy Judit: AZ ÉLŐ TERMÉSZET SZÍNEI (Fizikai Szemle 2001/3. 76. o.)