U–214

Az U–214 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a kieli F. Krupp Germaniawerft AG-tól 1940. február 16-án. A hajót 1941. november 1-jén állították szolgálatba. Tíz harci küldetése során négy hajót süllyesztett el, kettőt megrongált, amelyek összvízkiszorítása 36 850 tonna volt.

U–214
Hajótípus	Tengeralattjáró
Üzemeltető	Kriegsmarine
Hajóosztály	VIID típus
Pályafutása
Építő	F. Krupp Germaniawerft AG, Kiel
Megrendelés	1940. február 16.
Építés kezdete	1940. október 5.
Vízre bocsátás	1941. szeptember 18.
Szolgálatba állítás	1941. november 1.
Szolgálat vége	1944. július 26.
Honi kikötő	Kiel
Sorsa	Elsüllyesztették
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	965 T
Hossz	76,9 m
Szélesség	6,4 m
Merülés	5,01 m
Maximális merülési mélység	200 m
Végzetes merülési mélység	220–240 m
Hajtómű	2 dízelmotor 2 elektromotor
Teljesítmény	2400 kW (felszínen), 560 kW (víz alatt)
Sebesség	16,7 csomó (felszínen) 7,3 csomó (víz alatt)
Hatótávolság	20 720 km (felszínen 10 csomóval) 130 km (víz alatt 4 csomóval)
Fegyverzet	12 torpedó 15 akna 88 mm fedélzeti löveg 20 mm légvédelmi gépágyú
Legénység	46-52
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályafutása

Az U–214 1942. május 18-án futott ki első harci küldetésére. Négy nap múlva egy szövetséges repülőgép három bombát dobott a búvárhajóra, amelyek nem találtak. A robbanások csak kisebb károkat okoztak. Június 16-án a Vizcayai-öbölben egy repülőgép Leigh fényszórót használva fedélzeti fegyvereivel tüzet nyitott a hajóra, és három mélységi bombát dobott le. A tengeralattjáró a károk miatt kénytelen volt visszafordulni.

1942. augusztus 18-án Portugáliától nyugatra az U–214 négy torpedót lőtt ki az SL–118 konvojra. Az egyik elsüllyesztette a holland Balingkar teherhajót, amely az SL–118 konvoj tagjaként Freetownból Liverpoolba tartott többek között kaucsukkal, teával, vörösrézzel és gyapottal megrakodva. A hajó negyedóra alatt elsüllyedt, a 93 fős legénységből 91-en túlélték a támadást. Egy másik torpedó könnyebben megrongálta az HMS Chesire felfegyverzett óceánjárót. A tengeralattjáró torpedója szintén eltalálta a brit Hatarana gőzöst, amely 8300 tonna általános rakománnyal hajózott Glasgow felé. A hajó pusztulását a fedélzetén tartózkodó valamennyi ember túlélte.

1942. december 30-án 30 kilométerre Tobagótól délre a tengeralattjáró megtorpedózta a magányosan halandó lengyel Paderewskit, amely New Yorkba tartott 4100 tonna általános rakománnyal, benne kaucsukkal és mahagónival. A legénység 41 tagja közül hárman meghaltak a robbanásban, a többiek mentőcsónakba szálltak. Az U–214 újabb torpedót lőtt ki, de annak nem indult be a motorja, ezért a tengeralattjáró a felszínre emelkedett. Miközben a búvárhajó elhaladt a mentőcsónakok mellett, egy német tengerész angolul azt kiáltotta, hogy Ne féljetek, a barátaitok vagyunkǃ Ezután az U–214 fedélzeti fegyvereivel a tenger fenekére küldte a hajót.

1943. május 7-én egy brit Handley Page Halifax bombázó fedélzeti fegyvereivel tüzet nyitott a hajóra a Vizcayai-öbölben és három mélységi bombát dobott rá. A robbanások csak kisebb károkat okoztak, de a gépágyúból leadott lövések súlyosan megsebesítették Günther Reeder kapitányt. A parancsnokságot Rupprecht Stock első tiszt vette át, aki visszafordult a búvárhajó bázisához. Később őt nevezték ki kapitánynak.

1943. június 7-én az U–214 aknákat telepített Dakartól nyolc kilométerre nyugatra. Június 20-án az amerikai Santa Maria teherhajó ráfutott az egyikre, és a robbanásban súlyosan megsérült, egyik lövegkezelője meghalt. A hajót később megjavították. Szeptember 9-én 160 kilométerre az Azori-szigetektől délnyugatra egy amerikai TBF Avenger négy mélységi bombát dobott a tengeralattjáróra. Az egyik bomba eltalálta a parancsnoki hidat, de lepattant róla, és csak a tengerben robbant fel, károkozás nélkül. Az U–214 légelhárítói eltalálták a repülőt.

1943. október 14-én egy amerikai tengeralattjáró, a USS Dorado a panamai Colón előtt ráfutott egy aknára, amelyet az U–214 telepített október 8-án. Az amerikai búvárhajó teljes legénysége, 77 ember meghalt.

1944. július 26-án az HMS Cooke brit fregatt rábukkant a La Manche csatornában az U–214-re, és mélységi bombákat dobott rá. A robbanások elpusztították a tengeralattjárót. A 48 fős legénység életét vesztette.

Kapitányok

Név	Kezdőnap	Zárónap
Günther Reeder	1941. november 1.	1943. május 10.
Rupprecht Stock	1943. május 11.	1944. július
Gerhard Conrad	1944. július	1944. július 26.

Őrjárat

Indulás	Indulónap	Érkezés	Zárónap
Kiel	1942. május 18.	Lorient	1942. június 4.
Brest	1942. június 13.	Brest	1942. június 18.
Brest	1942. augusztus 9.	Brest	1942. október 9.
Brest	1942. november 30.	Brest	1943. február 24.
Brest	1943. május 4.	Brest	1943. május 10.
Brest	1943. május 18.	Brest	1943. június 26.
Brest	1943. augusztus 22.	Brest	1943. november 30.
Brest	1943. február 12.	Brest	1943. április 29.
Brest	1944. június 11.	Brest	1944. július 2.
Brest	1944. július 22.	*	1944. július 26.

* A tengeralattjáró nem érte el úti célját, elsüllyesztették

Elsüllyesztett és megrongált hajók

Nap	Hajó	Nemzetisége	Vízkiszorítása (brt
1942. augusztus 18.	Balingkar	Hollandia	6318
1942. augusztus 18.	Hatarana	Egyesült Királyság	7522
1942. augusztus 18.	HMS Cheshire*	Egyesült Királyság	10 552
1942. december 30.	Paderewski	Lengyelország	4426
1943. június 20.	Santa Maria*	Egyesült Államok	6507
1943. október 14.	USS Dorado***	Egyesült Államok	1525

* A hajó nem süllyedt el, csak megrongálódott.
** Megrongált hadihajó.
*** Elsüllyesztett tengeralattjáró.

Források

• ↑ WW: U-214. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11. 
• ↑ WW1: Balingkar. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 12. 
• ↑ WW2: HMS Chesire. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 12. 
• ↑ WW3: Hatarana. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 12. 
• ↑ WW4: Paderewski. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 12. 
• ↑ WW5: Santa Maria. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 12. 
• ↑ WW6: USS Dorado (SS 248). Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 12.