Udvarhelyi Miklós

(1792–1864) magyar színész, színházigazgató, rendező, énekes.

Agyagfalvi Udvarhelyi Miklós (Tiszaabád, 1792. november 29. (keresztelés)[3]Pest, 1864. január 14.) magyar színész, színházigazgató, rendező, énekes, önéletrajzíró.[4]

Udvarhelyi Miklós
Született1792. november 29.[1]
Abádszalók
Elhunyt1864. január 14. (71 évesen)[2]
Pest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Udvarhelyi Miklós témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Az első magyar opera színlapja

Élete szerkesztés

Udvarhelyi Miklós és Trencsény Sára fiaként született, apja tanító és segédlelkész volt. Debrecenben végezte a kollégiumot, azután papi pályára készült. Itt egyszer színielőadást látott és ez annyira elbűvölte, hogy aztán minden szabad idejét a szinház körül töltötte, sőt a súgólyukba is bekéredzkedett, hogy onnan láthassa az előadást. S addig nézte-nézte az előadásokat, hogy 1808-ban maga is beállott a debreceni társulathoz és így lett belőle az egyház papja helyett Thália papja, szülei nagy szomorúságára. 1810-ben lépett először színpadra Gulácsy Antal szabolcsi földbirtokos biztatására, az Eső után napfény süt c. németből fordított darabban. Pályája kezdetén sok nehézséggel kellett megküzdenie. Ő azonban fáradhatatlanul tanult, sőt még arra is szakított időt, hogy másokat tanítson, ő tanította Kántornét, majd Szentpéteryt, Juhász Júlia debreceni színésznőt, akit 1812-ben feleségül is vett.[5]

1815-ben Pestre ment, ahol Lánggal együtt igazgatott egy társaságot, amely a rondellában játszott, gróf Ráday városi színházi igazgató (későbbi intendáns apja) segélyezése mellett. Ezután ismét vidékre ment s vidéki vándorlásai alatt nemesszívű mecénások: dr. Sándorffy (Nagyvárad) és Kállay Miklós (Kálló) voltak hathatós támogatói. 1827-ben három évre a kolozsvári színház országos igazgatója lett, s mint ilyen megszervezte az első magyar operatársulatot, s Ruzsitska József katonakarmesterrel megíratta az első magyar operát, a Béla futását.

Társulatával bejárta Magyarország déli részét, 1827-ben Pesten is vendégszerepeltek a városi német színházban. Később ismét vidéki társulatok tagja lett, majd 1835-ben a budai játékszín, majd 1838-ban a pesti Nemzeti Színház tagja lett, ahol 1858. június 14-én ülte meg ötvenéves színészi jubileumát.

Pályatársai úgy tekintettek rá, mint a magyar színészet élő krónikájára, aki látta a magyar színészetet csemetekorában, aki látta annak lassú növését, Iombosodását, virágait és gyümölcseit, s aki a lombossá fejlődött fa árnyékában meg is pihent. Csengő hangja, erőteljes, festői alakja, melyre a lovagkori jelmezek oly jól illettek, sok szerepben meleg sikert hoztak neki. A színház legtiszteltebb tagjai közé tartozott. Nem volt lángelme, de tanulással, szorgalommal, becsülettel állotta meg mindig a helyét. Páratlan becsületessége valamennyi pályatársa szeretetét és becsülését szerezte meg számára.

Mint a Nemzeti Színház nyugdíjas tagja, hosszas betegség után, 1864. január 14-én halt meg, Pesten. Haláláról beszámolt a Vasárnapi Ujság.[6] Sírja a Kerepesi úti temetőben található 18, N/A, 2, 2 és 2004-től védett.[7]

Főbb szerepei szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. születési anyakönyv
  2. Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967
  3. Abádszalóki ref. egyházközség keresztelési anyakönyve, 1792. év.
  4. Udvarhelyi Miklós. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. július 22.)
  5. V. ö. Vas Gereben, A magyar nemzet napszámosai.
  6. Tárház: Mi ujság? Vasárnapi Ujság, XI. évf. 3. sz. (1864. január 17.)
  7. Nemzeti Örökség Intézete. [2015. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 22.)
  8. Kerényi Ferenc: Egy ősbemutató emléke. [2015. július 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 24.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Bocskai rádió Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Bp., Zeneműkiadó, 1983-1985.
  • Magyarnótaszerzők, énekesek és népdalosok lexikona. Szerk. Dr. Kikli Tivadar. Szeged, Bába és társai Kft, 1999.
  • Váry István-Heltai Nándor: Kecskemét jelesei. Szerk. Heltai Nándor. Kecskemét, Kecskemét Város Tanácsa, 1968.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.