Ujvári Béla

Ujvári Béla, születési nevén Moravicz Béla (Érsekújvár, 1852. április 16. – Budapest, 1926. november 7.) királyi tanácsos, állami főreáliskolai igazgató, író, színműíró, szerkesztő.

Ujvári Béla
Született	Moravicz Béla 1852. április 16. Érsekújvár
Elhunyt	1926. november 7. (74 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	királyi tanácsos iskolaigazgató író lapszerkesztő
Sírhelye	Farkasréti temető (Hv3-6-16)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ujvári Béla témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja

Magyar-franczia zsebszótár

Magyar-franczia zsebszótár (másfajta borító)

Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában, Pozsonyban és Budapesten végezte. Két évig jogot hallgatott a Magyar Királyi Tudományegyetemen, majd bölcsészeti tanulmányokat folytatott. 1873-ban a Bécsi Egyetem hallgatója s egyúttal a Képes Kiállítási Lapok segédszerkesztője és a Hon kiállítási levelezője, 1874–1877-ben belső munkatársa volt. 1874-ben a párizsi Sorbonne hallgatója és az Ellenőr párizsi levelezője lett. 1875-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett a Budapesti Tudományegyetemen. 1875 októberében a székelyudvarhelyi állami főreáliskolához nevezték ki tanárnak; ekkor Moravicz családi nevét Ujvárira változtatta. 1887 végén a soproni állami főreáliskolához helyezték át; itt élénken részt vett az irodalmi és művészeti kör munkájában, valamint a magyar színpártoló egyesületnek, melynek titkára volt, megalapításában, 1894 őszéig. Ekkor a budapesti II. kerületi főreáliskolához helyezték át rendes tanárnak és ugyanekkor bízták meg a kereskedelmi Akadémiában is a francia nyelv tanításával. 1895. december 22-én a vallás- és közoktatásügyi miniszter a Néptanítók Lapja szerkesztésével bízta meg. Mint állami főreáliskolai igazgató szolgálattételre a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba volt berendelve. 1909. július 9-én megkapta a királyi tanácsos címet. Az Eötvös-alap elnöke volt.

Munkatársa volt a Honnak (1870-71., 1872. 102. sz. Molière, 1873., 1875. 201., 204. sz. A romanticismus előzményei Francziaországban, 1876-77.), az Ellenőrnek (1873-75. bécsi és párisi levelező), a Nemzetnek, a kolozsvári Ellenzéknek és a M. Polgárnak (1883-84); versei, novellái és tárczaczikkei jelentek meg a Képes Világban (1873. A szász parasztház), a Vasárnapi Ujságban (1874-75), a Fővárosi Lapokban (1876-77., 1894. 150. sz. Kritika a kritikáról, 290. sz. Írói halhatatlanság?), Jókai «Életképek» cz. lapjában, az Ellenőr, Ellenzék, Hon, Magyarország és a Nagyvilág, Politikai Hetiszemle (1895. 14. sz. Rossi és a drámai művészet) cz. hirlapokban és naptárakban; programmértekezései és ódája a székelyudvarhelyi főreáliskola Értesítőjében (1876. Óda Deák Ferencz emlékezetére; 1877. A franczia nyelv reáliskoláinkban), a soproni főreáliskola Értesítőjében (Deák Ferencz Ferencz emlékezete) sat.

Péntek Jeremiás siralmai c. humoreszkjével a soproni irodalmi és művészeti kör 100 frankos pályadíját nyerte el.

Szerkesztette: a Szinpadot 1872-ben Erődi Bélával, a Váczi Naptárt 1873-ra, az Érsekujvári Naptárt 1873-ra, a Nógrádmegyei Naptárt 1873-ra Budapesten, az Ezeréves Magyarország cz. emlékfüzetet (Bpest, 1896), az Erzsébet Királyné cz. emlékfüzetet (Bpest, 1898), az Ünnepi füzetet (Bpest, 1907) és szerkeszti a Magyar tanítók Naptárát a Néptanítók Lapjával 1900 óta; segédszerkesztője volt a Képes Kiállítási Lapoknak (Bpest, 1873); a Külföldnek (1878-80. Moller Edével Sopronban.)

Munkái

• A franczia nyelv a reáliskoláinkban. Székely-Udvarhely, 1877.
• Farkasok közt, színmű 5. felv. Sopron, 1881. (Teleki-pályázaton nyertes mű. Sopronban előadták 1881. ápr. 30. Kolozsvárt is).
• A XIX. század franczia költészetének alapvetői. Sopron, 1889.
• Causeries françaises. A franczia társalgás kézikönyve ... Budapest, 1892.
• Század vége. Szatirák. Budapest, 1894. (A pozsonyi Toldy-kör 200 kor. pályadíját nyerte 1893. Ism. Nyugatmagyarországi Hiradó 1895. 18. sz., Vasárnapi Ujság 1893. 53. sz., Fővárosi Lapok 356. sz.).
• Franczia nyelv- és olvasókönyv kezdők számára. Budapest, 1896. (Mébold Frigyessel. 2. javított kiadás. Uo. 1909. Latzkó Hugóval).
• Franczia nyelv- és olvasó-könyv haladók számára. Budapest, 1896. (Mébold Frigyessel. 2. kiadás. Uo. 1902.).
• Rendszeres franczia nyelvtan. III. rész. Teljes mondattan. Budapest, 1900. (Mébold Frigyessel).
• Franczia-magyar és magyar-franczia zsebszótár, tekintettel a két nyelv szólásaira. Budapest, 1898-99. Két kötet. (Franczia czímmel is, 2. jav. kiadás 1903., 3. jav. és bőv. k. 1907., 4. jav. k. 1910 Uo.).
• Franczia nyelvkönyv és kereskedelmi levelező. I. rész. Az alsó osztály számára. Budapest, 1909. (Latzkó Hugóval).

Színművei

• Két apa, vígjáték, 1881-ben Teleki-díjjal jutalmazták.
• Oh, Oszkár! énekes vígjáték három felvonásban. Zenéjét szerezte: Barna Izsó. Bemutató: 1886. november Sopron
• A gyermek, vígjáték egy felvonásban. Bemutató: 1888. augusztus 22., Budai Színkör
• Gárdisták, vígjáték 4 felvonásban. Bemutató: budapesti Nemzeti Színház, 1897. január 15.
• Midász király, operett 3 felvonásban. Zenéjét szerezte: Barna Izsó. Bemutató: 1899. január 20., Népszínház
• Vass főhadnagy, színmű 3 felvonásban.

Álnevei és jegye

Vipera (Üstökös 1870-72), Vidéki (Tanáregylet Közlönye 1881), Roland (Ellenzék 1882-84), Jean de la Rue (M. Polgár 1883) és R. (Sopron 1885).

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
• Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. I–IV. kötet. Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. 1929–1931.  
• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X