Uppsalai dóm

az uppsala érsek székesegyháza

Az uppsalai dóm (svédül Uppsala domkyrka) az evangélikus svéd egyház fejének, az uppsalai érseknek a székhelye. A katedrális Uppsala város központjában helyezkedik el. A 13. század végén kezdték meg építését, a 19. század végén neogótikus stílusban restaurálták. 118,7 méter magas tornyával Skandinávia legmagasabb temploma. Eredetileg katolikus templomnak épült, majd a svéd lutheránus egyház vette át. 1536-tól 2001-ig a svéd államegyház központja volt. A svéd uralkodók koronázási temploma volt, amíg ezt a szertartást nem hagyták el.

Uppsalai dóm
egyházi épületegyüttes
Vallásevangélikus kereszténység
EgyházmegyeArchdiocese of Uppsala
VédőszentIX. Erik svéd király
Építési adatok
Építése1287
Stílustéglagótika
Alapadatok
Hosszúság118,7 m
Magasság118,7 m
Szélesség45 m
Elérhetőség
TelepülésUppsala község
Elhelyezkedése
Uppsalai dóm (Svédország)
Uppsalai dóm
Uppsalai dóm
Pozíció Svédország térképén
é. sz. 59° 51′ 29″, k. h. 17° 38′ 00″Koordináták: é. sz. 59° 51′ 29″, k. h. 17° 38′ 00″
Térkép
Az Uppsalai dóm weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Uppsalai dóm témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

1435-ben szentelték fel, védőszentjei Szent Erik, Szent Olaf és Szent Lőrinc.

Története szerkesztés

A ma Gamla Uppsalának nevezett település a 13. századra a térszín emelkedése miatt elvesztette hajózási kapcsolatait és ezzel gazdasági jelentőségét. Ezért a pápától engedélyt kértek és kaptak a püspöki székhely áthelyezésére, annak kiváltságaival és nevével együtt, a kikötővel továbbra is rendelkező közeli Östra Arosba, ami így ezután az Uppsala nevet vette fel. Az ország egyházi központjához méltó új templom építése vált szükségessé, aminek tervezését 1258-ban kezdték meg.[1]

Maga az építkezés 1273-ban indult meg Etienne de Bonneuil vezetésével az akkor divatos gótikus stílusban, de mellette egy sor más neves angol, német, francia építész is részt vett az évszázados munkában.[2] A templomot végül 1435-ben szentelte fel Olov Larsson (Olaus Laurentii) érsek. A tornyok csak az 1500-as évekre készültek el, de gyakran érték őket villámcsapások. 1619-ben a tornyokat az akkor Északon elterjedt holland reneszánsz stílusban építették újjá. 1702-ben csaknem egész Uppsala leégett, vele együtt a dóm is. A Carl Hårleman vezette újjáépítés során klasszicizáló és barokk elemek is megjelentek az épületen.

1886–1893 került sor egy új teljes rekonstrukcióra Helgo Zettervall vezetésével. Ekkor az egész nyugati homlokzatot elbontották, és annak egyes elemeit, így a rózsaablakot újra felhasználva, neogótikus stílusban építették azt újjá. Kicserélték csaknem a teljes külső és belső burkolatot is. A jelentős átépítés akkor is, azóta is sok vitát váltott ki. Az újonnan alkalmazott cement veszélyes helyeken is hullani kezdett, ezért a 20. század 30-as éveitől egészen a 60-as évekig csak védőtető alatt lehetett megközelíteni a bejáratokat. A szükségessé vált javítások során nem csak a cementből készült elemeket távolították el, hanem a templom külső képét egyszerűsítve igyekeztek a korábbi állapothoz közelíteni.

A 70-es években újra felerősödött a vita a templom stílusáról; a szakmai közönség körében a neogótika továbbra sem állt nagy becsben. Komoly javaslatok születtek a templom modern, mégis az eredeti állapotot is felidéző újjáépítésére. Végül azonban az az álláspont győzedelmeskedett, hogy a templom történetéhez hozzátartozik a neogótikus korszak is, és a lakosság ebben az állapotában ismerte és szerette meg templomát, és így csak alapos javításokat végeztek el azon.

A templom belső berendezése szerkesztés

A dómban evangélikus templomtól szokatlan módon ereklyék is vannak, köztük a legfontosabb a szentté avatott IX. Erik svéd király ereklyetartója. A szószéket az 1703-as tűzvész pusztításai után adományozta a templomnak Hedvig Eleonóra özvegy királyné. A pulpitust ifj. Nicodemus Tessin tervei alapján Burchard Precht készítette. A 19. század végi renováláskor Helgo Zettervall a szószéket is le kívánta cserélni egy gótikus stílusú darabra, de nem volt elég pénz erre, így ez a műalkotás megmenekült.

A dómban négy orgona is van. Jelentős alkotás a szenteltvíztartó is.

Gustav Vasa síremléke az apszisban szerkesztés

A templom egyik fő nevezetessége I. Gusztáv svéd király síremléke az apszisban. A nagy király három feleségét is itt temették el.

Freskók szerkesztés

Az apszis falán, a síremlék körül láthatók Johan Gustaf Sandberg freskói a dinasztiaalapító király életéből vett jelenetekkel.

A katedrálisban eltemetett neves személyek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. A dóm és környezetének egész részletes története 2010-ben jelent meg hat kötetben, több mint 3000 oldalon Uppsalában: Uppsala domkyrka (227-232 kötet a Sveriges kyrkor. Konsthistoriskt inventarium című sorozatban)
  2. Christian Lovén, Uppsala domkyrka, band 3, 2010, s. 300.

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Uppsala domkyrka című svéd Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés