Váradi Károly (pedagógus)

(1841–1886) pedagógus

Kövendi Váradi Károly (Kolozsvár, 1841. november 5. – Kolozsvár, 1886. augusztus 20.) pedagógus, tanfelügyelő, városi bizottsági tag, egyházi tanácsos.

Váradi Károly
Született1841. november 5.
Kolozsvár
Elhunyt1886. augusztus 20. (44 évesen)
Kolozsvár
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásapedagógus,
tanfelügyelő,
városi bizottsági tag,
egyházi tanácsos
Halál okapárbaj
A Wikimédia Commons tartalmaz Váradi Károly témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Váradi János ügyvéd és Forrai Anna fia. Az unitáriusok kolozsvári főiskolájában a gimnaziális tanfolyamot 1860-ban elvégezvén, a teológiai szakra iratkozott be; közben 1861-65-ben a Torma, Betegh és Weér nagybirtokos családoknál nevelősködött. 1865-ben külföldre ment, ahol több tanfolyamot hallgatott végig a göttingeni és jenai egyetemeken. 1866-ban hazajött és a tordai unitárius középiskola vezetésével bízták meg. Megnyílván a kolozsvári egyetem, annak hallgatója lett. 1870. augusztus 26-án a kolozsvári polgári iskola tanára, pár hónap múlva igazgatója lett. Ő lett igazgatója az ipariskoláknak és a felsőbb kereskedelmi iskolának is. Jegyzője volt a kolozsvári iskolaszéknek és tagja a városi képviselőtestületnek. 1881-ben a közoktatási kormány környezete kinevezte kolozsmegyei tanfelügyelőnek. Tagja volt az országos tanítói gyűléseknek és a tanítógyűlés előkészítő bizottságának. 1886. július 25-én Kozma Józseffel, nőképző igazgatóval Kolozsvárt vívott párbajban kapott sebesülés következtében 1886. augusztus 20-án délután 1/2 4 órakor, élete 45., házassága 19. évében meghalt. Örök nyugalomra helyezték 1886. augusztus 22-én délután. Neje Sófalvi Miklós Ida volt.

Munkatársa volt a Keresztény Magvetőnek (1867-68., 1871-73., 1886); cikkei a Család és Iskolában (1877. A polgári iskolákról; ezen lap megalapítása és szerkesztése szoros kapcsolatban áll írói munkásságával; mert itt jelentek meg nevelésügyi cikkei majdnem mind, 1887. Úti- és naplójegyzeteiből); a Magyar Polgárban (1881. 244. sz. Sámi László emlékezete) sat.

Források szerkesztés