Vécsey Ágoston

(1776–1857) katonatiszt, tábornok

Gróf hernádvécsei és hajnácskői Vécsey Ágoston (Rzeczniów, 1775. augusztus 22.Bécs, 1857. január 15.) császári és királyi lovassági tábornok, titkos tanácsos, testőrségi parancsnok.

Vécsey Ágoston
Született1775. augusztus 22.[1]
Rzeczniów
Meghalt1857. január 17. (81 évesen)
Bécs
Állampolgárságamagyar
Rendfokozata
  • lovassági tábornok
  • lovassági tábornok
Csatái
Kitüntetéseia katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztje
HázastársaColson amália
GyermekeiMária, Angelika, Károly, Eduárd, Jenő, Sándor, Ágost, Karolina, Emília, Amália, Jozefina, Adolf, Felícia
SzüleiVécsey Szigbert, Révay Zsófia
A Wikimédia Commons tartalmaz Vécsey Ágoston témájú médiaállományokat.

Élete szerkesztés

Vécsey Szigbert császári és királyi altábornagy fiaként a Vécsey család gömöri ágából származott, amely 1692-ben kapott bárói címet I. Lipót magyar királytól. Katonai pályáját tizennégy évesen egy császári gyalogezredben kezdte, de már néhány hét szolgálat után alhadnagy lett egy vértesezredben. Apja oldalán részt vett a török elleni háborúban. 1793-ban főhadnagyi rangban átlépett a huszársághoz, 1794 elejétől alszázadosként apja huszárezredében szolgált. Számos figyelmet felkeltő haditettet vitt véghez, ezért gyorsan haladt felfelé a ranglétrán. 1799-ben főszázadossá, 1801-ben őrnaggyá, 1805-ben pedig alezredessé léptették elő. 1805. december 4-én, az austerlitzi csata után I. Ferenc császár személyes kívánsága volt, hogy Vécsey kísérje 150 huszárból álló csapattal a Napóleonnal tartott találkozójára. 1806-ban megkapta a Katonai Mária Terézia-rend vitézi keresztjét. 1807-ben áthelyezték a 8. huszárezredbe, melynek 1808-ban ezredese és parancsnoka lett. Az asperni csatában ismét kitűnt vitézségével, ezért soron kívül vezérőrnaggyá léptették elő. 1813-ban katonai érdemeinek elismeréséül a császár grófi rangra emelte. 1820-ban altábornaggyá léptették elő, majd 1829-ben a 3. huszárezred tulajdonosává nevezték ki. 1838-ban valóságos titkos tanácsosi címet kapott. 1840-ben lovassági tábornokká léptették elő és kinevezték a bécsi magyar nemesi testőrség parancsnokává. Ő volt az 1848-ban megszűnt testőrség utolsó parancsnoka, akkor vonult nyugalomba is.

Családja szerkesztés

Felesége, Colson Amália Karolina (17861826) csillagkeresztes hölgy volt, akit 1801-ben vett nőül. Házasságából tizenhárom gyermek született, köztük Károly honvéd vezérőrnagy, az aradi vértanúk egyike, akinek a forradalomhoz való csatlakozását apja nem tudta megbocsátani: az ítéletek idején Bécsben személyesen intézkedett, hogy akasztásra ítélt fiának előzőleg végig kelljen néznie bajtársai kivégzését, és utolsóként kerüljön sorra.[2] Fiai közül csak Eduárdnak volt utódja, egyetlen leánya személyében.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

Révai nagy lexikona XIX. kötet (Vár–Zsüri; kiegészítés: Aachen–Beöthy). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1926. 104. o.