Vörös ribiszke

növényfaj

A vörös ribiszke vagy kerti ribiszke (Ribes rubrum) a kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) rendjébe és a ribiszkefélék (Grossulariaceae) családjába tartozó faj. Egyéb nevei: veres ribiszke, piros ribiszke, ribiszke, ribizke, ribizli, piszke.

Vörös ribiszke
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Kőtörőfű-virágúak (Saxifragales)
Család: Ribiszkefélék (Grossulariaceae)
Nemzetség: Ribiszke (Ribes)
Alnemzetség: Ribes subg. Ribes
Fajcsoport: Ribes sect. Ribes
Faj: R. rubrum
Tudományos név
Ribes rubrum
L.
Szinonimák
Szinonimák
  • Grossularia rubra (L.) Scop.
  • Ribes rubrum var. scandicum Jancz.
  • Ribes rubrum var. sylvestre DC. ex Berland.
  • Ribes scandicum Hedl.
  • Ribes spicatum subsp. scandicum Hyl.
  • Ribes silvestre (Lam.) Mert. & Koch
  • Ribes sylvestre (Lam.) Mert. & Koch
  • Ribes sylvestre Syme.
  • Ribes vulgare Lam.
  • Ribes vulgare var. sylvestre Lam.

a Ribes rubrum var. alaskanum szinonimája:

  • Ribes triste var. alaskanum Berger
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vörös ribiszke témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös ribiszke témájú médiaállományokat és Vörös ribiszke témájú kategóriát.

Fehér vagy piros bogyókat termő cserje. A fekete ribiszke (Ribes nigrum) és a dísznövényként ültetett arany ribiszke (Ribes aurenum) egyaránt közeli rokona. Magyarországon természetes körülmények között többek közt a Gödöllői-dombság és a Mátra területén él.[1][2][3]

Jellemzése szerkesztés

 
Termése

Vadon Európa nyugati felén őshonos. A Kárpát-medencének főleg a nyugati, déli részén ligeterdőkben, cserjésekben fordul elő. Kedveli a nyirkosabb erdőket, erdőszéleket.

A vörös ribizli 1-1,5 m magasra növő tüskétlen cserje, amely évenként több fiatal hajtást hoz. Hímnős virágait az 1 évnél idősebb ágak oldalrügyeiből fejleszti ki, miközben 4-5-6 éves vesszői egyre kevesebbet teremnek, míg végül elhalnak. A levelek 3-5 karéjúak, a szélükön erősen fűrészesek, a tőhöz közel szív alakúak.[4] Termése úgynevezett álbogyótermés, melynek színe a fajtától függ. Április, május hónapban virágzik és termését június, júliusban érleli be. Bogyófürtjei éretten is a bokrokon maradnak.

Változata szerkesztés

  • Ribes rubrum var. alaskanum (Berger) B. Boivin

Felhasználása szerkesztés

Kellemesen savanykás íze, magas C-vitamin tartalma miatt friss fogyasztásra, gyorsfagyasztásra, valamint gyümölcsíz (dzsem, lekvár), gyümölcslevesek, bólék, s a gyerekek által kedvelt ribizlimártás[5] alkotórészeként is használják. Hideg technológiával készíthető belőle szörp,[6] és gyümölcsbor[7] készítésére is kiválóan alkalmas, így nem veszti el magas C-vitamin tartalmát. Tartalmaz még: 6 g fehérjét, 12 g zsírt, 70 g szénhidrátot, 7 g szerves sót, 43 g rostot kilogrammonként.

A kertészeti szakkönyvek szinte kivétel nélkül ajánlják a kert díszítő elemeként sövénynek, térelválasztónak (pergola).

Termesztése szerkesztés

A rendszeres gyomirtáson és a nagyon sok új hajtásnak a válogatásán kívül évente az elöregedő, már keveset termő ágak eltávolítását és csak a szükség szerint alkalmazott permetezést igényli.

Éghajlati igénye szerkesztés

A Kárpát-medencében mindenütt termeszthető, de a nagyon napsütéses és teljes árnyékos helyeket nem kedveli. A forró napsütésnek erősen kitett helyeken levelei sárgulnak, majd el is hullanak. A napsütéses helyeken íze, aromája jobb, és cukortartalma is nagyobb lesz. A teljes árnyékot nem, de a magas páratartalmat kedveli. A legnagyobb teleket is jól bírja, tehát nem fagyérzékeny, de a tavaszi utófagyok azért kárt tehetnek benne.

Talajigénye szerkesztés

Megterem az agyagos és homoktalajokon is, de a mérsékelten nedves, középkötött, mély termőrétegű talajokat kedveli. A feketeribizlinél jobban elviseli a kevésbé savanyú, sőt a meszes talajt is. A kerti termesztés elhanyagolásakor elvadulhat.

Szaporítása szerkesztés

Szaporítása fás dugványozással, tősarjak leválasztásával történik.

Fajtái szerkesztés

  • Blanka: Hosszúfürtű, sárgásfehér bogyójú, kellemes ízű, június második felében érő, bőven termő fajta. Bogyója közepes nagyságú, kissé sűrűen helyezkedik el a kocsányon. Egy-két bokor minden házikertben jól mutat, és akár önállóan, akár a piros ribiszke díszítésére is használható.
  • Fay-féle bőtermő
    • Gyöngyösi
    • Nagymarosi: Magyarországon csaknem kizárólag ezt a fajtát és ennek változatait telepítették, de egyre jobban kiszorítják őket a külföldről behozott, erősebb növekedésű, bőtermő és piacosabb nemesített fajták.
  • Jonkheer van Tets (ejtsd: jonker fan tetsz): Június közepén érő korai, piros ribiszke, erős növekedésű, hosszúfürtű, nagybogyójú fajta.
  • London Market
  • Red Lake
  • Rovada: Középérésű, nagyon bőtermő fajta. Hosszú fürtű, bogyói nagyok, kerekdedek, kemények.
  • Vierlander

Képgaléria szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Florisztikai adatok a Gˆdˆllıi-dombs·g ter¸letÈrıl I.. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
  2. [http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol81_p139-160.pdf Adatok a Mátra és környéke edényes flórájának ismeretéhez]. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
  3. A Woodsia ilvensis (L.) R. Br. ˙j előfordulása az Eperjesi Tokaji-hegységben. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
  4. Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 138. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
  5. mártás
  6. Ribizliszörp
  7. Ribizlibor készítése

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikk szerkesztés